Menjünk le délre!

vagy északra? nu, utazunk az tuti :-) Ez egy utinaplo a deli felteken valo csavargasrol es van egy kulon fotogaleriank: http://www.flickr.com/photos/7773759@N02/

szombat, március 31

Bonita Bolivia

Laguna Verde es Laguna BlancaAzt mar tudtuk, hogy San Pedrobol lehet terepjaros mokara menni a Salar de Uyuniba. Igy egyuttal mar at is jutunk kovetkezo allomasunkra, Boliviaba. Sikerult ugynokseget valasztani, es kedvezmenyt is ki tudtunk csikarni - ugy tunik mi voltunk az elso magyarok.
Reggel nyolc, irany a hatar. A boliviai az eleg vicces - rozoga epulet a hegyek kozott. Idaig minibusszal, innen 4x4 jarganyokkal mentunk tovabb.
Elso celpont a Laguna Blanca es a Laguna Verde. A ket to alig par szaz meterre van egymastol. Egyik zold, masik feher, egyikben arzen, masikban szulfur. Innen tovabb a Polque furdohoz, ami a maga 4200 meteres magassagaval allitolag az egyik legmagasabban levo termeszetes melegvizu furdo (SPA). Aztan nyomas a helyi gejzirekhez, majd a Laguna Colorada (4950m) ami dobbenetes piros-feher szinekben nyomja. Valami moszatfelesegtol van ilyen szine, mindossze 80cm mely, es fullon van flamingokkal. Utobbiak kezdetben szurkek, aztan ha mar kello mennyisegu piros cuccot kajaltak, bepirulnak ok is :)
Mivel egy nap alatt 2400 meterrol 4000 fole emelkedtunk estere mi is kulonbozo szineket vettunk fel. Szallasunk 4350 meteren volt ami rendesen megviselte az egesz brigadot, de leginkabb engem. Gyakorlatilag csak arra voltam kepes, hogy ket koka tea kozott ragcsaljam a leveleket. Lenyomtunk meg valami kajat es mindenki beajult meg kilenc elott.

We already knew that there are 4WD tours from San Pedro to Salar de Uyuni and our next destination, Bolivia. We choosed an agency and also managed to get some discount - seemingly we were the first Hungarians on their trip. We went by transporters to the bolivian border which is a simple building in the mountains, and switched to 4x4.
The first destinations were Laguna Blanca and Laguna Verde. They are only a few meters from each other but one is green and the other is white. One contains sulfur, the other arzen. Then going to one of the highest spas in the world. The Polque is on 4200m. After a nice bath we visited some geysers ad ended up at the Laguna Colorada (4950m). A red and white laguna, full with 3 different types of flamingos. Most of them are grey, but after one year they turn into pink because of the algas or whatever.
The changes in the altitude from 2400 to 4350 where our "hostel" situated, made us totally done. Betwen two coca teas I was able only to chew the rest of the leaves, and fall in bed before nine.

péntek, március 30

Atacama sivatag

Valle de la LunaAz Atacama sivatag a vilag egyik legszarazabb terulete. Az eso nem jut at a hegyeken, a levego szaraz, nincs nyoma eletnek, se novenyek, se gleccser, csak ko es homok. Annyira kopar videk, hogy a NASA itt teszteli a marsszondákat.
A nagy semmi kozepen megis atvag egy folyo, van egy falu is: San Pedro de Atacama. Mi is itt vertunk satrat 3 napra.
Csutortokon delutan elsetaltunk a Quitor romokhoz. Ez egy XII. szazadi erod es falu, ami gyakorlatilag sarbol keszult egy meredek hegyoldalban. A spanyolok csak nagyon nehezen tudtak bevenni. Vegul gyozott a tuzfegyver, gyorsan lefejeztek a kacikakat es leraktak egy nyitott templomot a szomszedos, kicsit magasabb hegy tetejere.
Penteken delutan biciklit bereltunk es 15 km tekeres utan megerkeztunk a Valle de Luna, vagyis a hold volgyebe. Ha volgy, akkor hegy is, es hat 2500 meteren nem olyan fitt az ember (meg a lanya), folfele mar volt, hogy csak toltuk a bicajt... De a taj tenyleg holdbeli, a szel csodalatos homokduneket alkotott. Megneztuk a naplementet, es aztan sotetben, fejlampaval tekeres vissza.

The Atacama Desert is one of the driest places on Earth, blocked from moisture on both sides by the Andes mountains and by coastal mountains. There are no plants or animals living, no glaciers, nothing. Somewhere in the middle is the village of San Pedro de Atacama.
Thursday afternoon we had a walk to the ruins of Quitor. A fortress and village was built on the this steep hill in the 12th century. They could defend themselves against the Spanish for a long time, but finally the firearms won and an openair church was built on the neighbouring hill.
On Friday we rented a bike to visit Valle de la Luna (Valley of the Moon). Almost there, the road turned so steep we had to push the bike. However, excercise is not that easy on 2500 m altitude. The landscape was amazing, huge sand dunes, we watched the sunset and then head back with our headlights on.

szerda, március 28

Antofagasta

Szal nyomtuk ezerrel ezt a buszozast, olyan tajon, hogy csudi. A latvany pontos leirasat egy tobbek altal vitatott heideggeri terminusz technikusz fejezi ki leginkabb > A SEMMI VAN.
Lehet itten analitikusan nekifutni ennek a dolognak, de ha valakit kivagnak arra a "tajra" amin 15 oran at buszoztunk, azt ugy letaglozza az empiria, mint bantu negert a mocsari laz.
Aztan meg a mi arcunkra konyokolt ki a dobbenet mikor 19 ora utan kinott egy varos ebbol az iment emlitett semmibol. Jo, nem volt az a metropolis, de meg igy is ketszazparezren lakjak, es mit ad isten itt testesult meg Petracsek fogyasztoi alma - este 10kor minden nyitva van. A postatol a konyvesboltig - minden. Az utca meg tele emberekkel - persze kv reggel 9 elott nyista. Ment a teblabolas a kikotoben, mire olyat kohogott valaki, hogy belerezzentem - odakapom fejem, kissebb tengeralattjaro meretu oroszlanfoka fulladozik pont elottunk, pelikanok surrannak folottunk - idill a kobon + halszag :)

Oh, yeah. 19 hours bus ride through a landscape best described in heidegger terminology: Nothing IS. All analitic minds can be invetsigated if dropped there for a couple of days. Then get surprised when a town is growing out of this big nothing. Not a metropolis, but still more than most NZ places, and its a good spot for shopping cos everything is open till late night. Course this means no coffee before 9 am. As walking in the harbour we heard this strange cough - a sea lion is just swiming by while pelicans fly over our heads. Ideal moment except for the smell of fish.

kedd, március 27

La Panamericana

Elindultuk eszak fele a kozel 26000 kilometeres Panamerican. Mindket iranyba 1 sav es meg kett oa homokban, vesz esetere. Az elso hosszu buszut Antofagastaba 19 oran at tartott. Ez nem is olyan veszes, mivel a busz sokkal sokkal kenyelmesebb, mint az europai jaratok. Kulonbozo kategoriak vannak, a fapados classico egy ilyen hosszu utra nem is lehetseges, ezert a legolcsobb semicama tipussal utaztunk. Ennel van 65 fokban dontheto ules, labtarto, parna es takaro es meg enni-inni is hoztak neha. Egyszer szeretnem majd kiprobalni a fekvobuszt (premium), fullhallgato, video, teljes luxus ellatas. Csak azt nem ertem, hogy ez miert nem lehetseges Europaban? Ott meg inkabb van fizetokepes kereslet. Elkuldenem a Eurolines innovacios vezetojet egy kicsi buszozgatni Del-Amerikaba...

We hit the road to the north on the Panamerica. The first long busride took 19 hours from Santiago to Antofagasta. It was so much more comfortable than European lines. The basic classico is not available for such a long ride so we chose the cheapest semicama, that means 65 degrees mobile seats, a thing to keep your feet, pillow, blanket and irregular service of food and drinks. Premium is also an option when you can turn your seat to a bed and some more services are inculded. I wonder why we don´t have this quality travel in Europe? I know where the innovation manager of Eurolines should go for the next holidays, definitely on a bus trip to South America :)

hétfő, március 26

biznisz

Utolso santiagoi napunkon bizniszeltunk egy keveset. Sikerult szert tennunk ujabb 2 kilora, mert vettunk egy satrat, ket hideg sorert - ez volt a tuti uzlet ;)
Indulas elott racuppantunk meg kicsit a netre (ingyen wifi van a hostelek tobbsegeben), gondolvan postolunk, erre nem megvettek a a laptopot azon nyomban - mondjuk jo arban is volt, de kb 10 percig sem tartott a dolog.

Our last day was about business again. Got a tent for 2 cold beers - sweet deal I guess ;) And just before leaving for Antofagasta we sold our laptop, in less than 10 mins.

vasárnap, március 25

Csere bere

Lonely Planet Peru edition 200411,4 kg. Ennyivel érkeztem Chilébe. Az eltelt 6 hónap alatt hazaküldtem, kidobtam és lecseréltem jópár ruhadarabot, de a zsákom igazán csak attól lett könnyebb, amikor Christchurchben már csak három könyvet tettem bele: spanyol nyelvtan, Biblia és Lonely Planet South America on a shoestring.
A legtöbb hostelben van egy könyvespolc, ahol a "vegyél egyet, hagyj itt egyet" elve szerint megy a cserélgetés. A regények között mindig akadnak útikönyvek is. Santiagoban egy használt, 2004-es Peru útikönyvre bukkantunk. Jó lenne, csak éppen nincs felesleges könyvünk, amit betegyünk helyette!
Ma ebéd után elmentünk egy antikvárius mellett, aki 500 pesóért (160 Ft) árult mindent. Logika, ravaszság vagy mi, megvettük az első angol nyelvű könyvet és a hostelbe visszaérve becseréltük a Perura. Ez volt a nap biznisze :)

My backpack weighted 11.4 kilos on arrival to Chile. Getting rid of books made it much lighter but I still carry three books. As usual, there is a 'take one, leave another' bookshelf in the hostel where we could find a LP Peru guide published in 2004. This is great except for that we don't have any spare books to leave.
This afternoon we passed a stall selling used books for 500 pesos (US$1). Smart enough or put it as you wish, we bought the first book in English and exchanged it to the guide once back to the hostel. Do you ever wanna make business with me? :)

szombat, március 24

Valparaíso

Chile második legnagyobb városa Valparaíso, elsőre látásra semmi különös. Itt volt az első közkönyvtár Chilében, az első folyamatos spanyol nyelvű újság, és itt született Augusto Pinochet, Salvador Allende és Pablo Neruda. A belvárosban nagy a nyüzsgés és a kikötőben piac van. Egy tucat kis felvonó visz fel a környező hegyekre terjeszkedett városrészekhez.
És itt végre megtörtént a csoda, beütött a Latin-Amerika feeling :) Színes házak egymás után és a falakon mesteri graffitik. Mindenféle őrült dekoráció kövekből és egyéb kéznél lévő dolgokból. Nagyon hangulatos volt.

The second biggest city of Chile is Valparaíso, a place that is nothing special at first sight. It is famous for the first public library and the oldest Spanish language newspaper in the world. This is the birthplace of Augusto Pinochet, Salvador Allende and Pablo Neruda. The city center is busy and there is a market at the harbour. Valparaíso expanded to the hills around which are accessible by a dozen of funiculars (ascensor).
Finally, here the miracle has happened, we got the Latin-America feeling :) We strolled along colourful houses and joyful wall paintings, street decorations made of stones and other things available. Awesome ambiance.

Pablo Neruda: Tokaji

Dalom kelyhét ajánlom
Tokaj tündökletének:
csorranj vad ámbratűz,
méz ragyogása,
topáz út,
csordulj feltarthatatlan
zuhogással,
csordulj szívembe és szavamba,
te világos
arany igazság,
tanítsd meg gyökereimet
fölhozni a homályos,
a száraz föld alól az
édességet a déli napvilára.

Ó bor, bor, ragyogó bor,
zivataros időknek
békés adománya!
Jaj, a rejtélyes ormok,
a véres szederindák,
magyarországi puszták!
A magyarok bolyongó tavasza
nemcsak illattól terhes,
felszántotta kegyetlen
hódítók ügetése,
földje repedezett a szenvedéstől,
s a réseken át vér és könny szivárgott.

Hódolat fürtjeidnek!
A fékevesztett vágtatások,
a vak szabja, a fenyítések
a düh szélkitörése s a letarolt föld
hamuja,
a gyűlölet ádáz kalásza,
a galambkebleden gyakorta
dúló vihar-
megújuló tavaszaidnak
aranyszálát nem metszhette semmi,
és tiszta pohárba
boldogság és balszerencse
csordítja együtt
a győzedelmes haza borát,
e tüzet, amely diadalmi jelkép.

Az én rendezetlen szívembe
hozd el, Tokaj bora, te csupa illat,
a fény világát:
tégy rendet tébolyomban!
Én föllázadat tűzhánytól jövök,
ádáz folyóktól, melyek eltemették
népem kezét,
ez az én poharam,
színig tölts kényes, finom
lázongó erőddel,
taníts meg a ridegségből kivésni
arany oszlopodat,
hogy sértetlen
tarthassam föl, szemben a széllel.
Ó, föld mezítelen fia, hagyd itt
gyökeredet dalomban. S mennyei
emlékedet a számon.

(Fordította Somlyó György)

péntek, március 23

Antropos

Az elmúlt két napban olyan, mintha vizsgaidőszak lenne. A gép mellől csak akkor állunk fel, amikor megyünk kaját venni. De a lényeg, hogy készen vagyunk, megírtuk a hiányzó 4 cikket az Antroposra.(Egy filmes már megjelent korábban)
Ha ezek átmennek a cenzoron, akkor 5000 mailboxban landol a szponzori levelünk, és reméljük, hogy legalább néhányan válaszolnak is.

The last two days passed like having exams period. We only took a break to buy food. Finally, we are ready, we have written another four articles for Antropos, a cultural online magazine. (One about the film 'Once were warriors' has already been published.) If the new ones are good enough, our sponsorship letter will be sent out to 5000 addresses. Keep your fingers crossed...

csütörtök, március 22

Nyócker...

... más néven Santiago.
Reggel 5kor meg Christchurchben ébredtunk, délután 4kor Aucklandből repültünk, és még aznap délelőtt 11-kor meg is érkeztünk. Az időzónákon valő keresztülkasul eredménye egy akkora jetleg, hogy ihaj. Aztán rájöttünk, hogy hazaérkeztünk. Az első kb. 1 órás sétánk után kimondtuk hangosan. Ez nagyrészt tisztára a VIII kerület, csak 6 millióan lakják és spanyolul beszélnek.
Két nap ebből bőven elég + egy, mert el kell intéznünk pár dolgot, meg kellene valami hevenyészett terv is :)

On Tuesday we woke up in Christchurch at 5 am, left Auckland at 4 pm. After 11 hours on the plane we arrived to Santiago at 11 am, the same day. We suffered from the jetleg for two days, but the first thing we could realize is that we have arrived home. After the first hour we said it outloud. Santiago is like the 8th district in Budapest. The difference is that there are 6 million habitants and they speak (a kind of) Spanish. Two days were enough for visiting but we still have to catch up with a few things and need to work out a plan :)

szerda, március 21

Chile a terkepen

ChileChile oslakosai a Mapuche indianok, akik a deli reszeken meg ma is elnek. A spanyol gyarmatorszag 1818-ban lett fuggetlen. 6435 km tengerpartja van, es az eszaki reszen levo Atacama sivatag a vilag egyik legszarazabb terulete. De mindezeknel sokkal izgalmasabb, hogy itt minden Chile terkepen rajta vannak az antarktiszi teruletek!
1961 ota van eletben az Antarctic Treaty, eszerint Ausztralia, Norvegia, az Egyesult Kiralysag es Franciaorszag rendelkezik teruletekkel. Viszont Argentina, Chile es Uj-Zeland is szeretne jegtablakat meg mindenfele kincset, ami alatta van. De az USA es Oroszorszag egyetertese nelkul ezeket nem kapjak meg. Bonyolitja a helyzetet, hogy Chile, Argentina es Anglia reszben ugyanazt szeretnek. De fo az onbizalom, a terkepen mar rajta van a chilei verzio :)

Chile on the map
The first people living this land were the Mapuches who are still present in the southern part of Chile. The Spanish colony has become independent in 1818. It has 6435 kms of coastline and also one of world's driest regions, namely the Atacama Desert. But I have found it much more interesting that on every map of Chile you can see the Chilean Antarctic Territory.
The Antarctic Treaty entered into force in 1961 according to which France, Norway, the UK and Australia has territories. Further claimant nations are Argentina, Chile and New Zealand. In fact, the USA and Russia don`t recognize the claims of others. Overlapping claims of Chile, Argentina and the UK make things even more complicated. But chileans have a positive thinking so they have put their version of the story on the maps :)

kedd, március 20

summa Új-Zéland

Nugget Point, CatlinsMindenek előtt: LÁTNI KELL... és akkor most nézzünk részleteket
Táj: van az északi sziget, ami jó, és van a déli sziget, ami gyönyörű, nem is ecsetelem tovább
Emberek: ha Ausztrália volt a no worries, akkor Új-Zéland a no fuckin' worries, a stoppolós kalandokról meg már írtunk.
Nyelv: Angol tanulásra alkalmas ugyan, de a kiwi akcentussal lehetnek gondjaink Londonban. Viszont annyi a német, hogy az már idegesítő - a hochdeutschunknak ellenben igen jót tett.
Kaja: olyan mint lokál kaja van, de el van ásva a föld alá - egyrészt mert a maorik ott készítik, másreszt mert nehezen futunk bele (egy-két befizetős túrától eltekintve) Kedvenc kaja: Lamb-Mint sausage.
Ital: hát, inni azt tudnak rendesen. Olyan mennyiségű sört isznak meg rövid idő alatt, hogy hihetetlen. Valszeg generációs probléma, de régebben csak 6ig voltak nyitva a bárok, így meg kellett tanulniuk 5 és 6 között seggrészegre inni magukat. Sikerült. Kedvenc sor: Speights.
Kedvenc hely: Petrának a Milford Sound, nekem Nugget Point (mindkettő délen)

Summary of New Zealand
First of all, this is a MUST SEE...
Land: the North Island is great and the South Island is amazing, just have a look at the pics
People: if Australia is the land of No worries then New Zealand could be put as the land of No fucking worries, for more look at hitchhiking stories
Language: You can learn English here though you may find yourself in trouble when you go next time to London. Surprisingly, or not, there are so many German visitors that we had a chance to improve our hochdeutsch
Food: local food is underground. The traditional maori hangi is made there and the rest you simply do not find. Still, my favourite is the Lamb-mint sausage.
Drinks: no problem. Locals can show an incredible speed in getting drunk. In the past the pubs used to close at 6 pm so everybody had to get drunk in one hour. This skill is still widely practiced. Favourite beer: Speights.
Favourite places: Milford Sound for Petra and Nugget Point for me.

hétfő, március 19

Laptop

Parizsban vettunk egy laptopot es eddig nagyon jol szolgalt. De a hirek szerint Del-Amerikaban mar nem biztonsagos magunkkal hordani, ezert megprobaltuk eladni Uj-Zelandon.
Minden ilyen projekt nemi informacioszerzessel kezdodik. Abszolut egybehangzoan egy portalt ajanlottak, ahol szamitogepeken kivul mindenfele dolog gazdat cserel. A regisztracio egyszeru volt, csak 10 dollart kellett befizetni es mar fent is volt a hirdetes. Egeszen pontosan aukcio, ahol licitalni lehet es a legmagasabb ar lesz a nyertes. Persze meg lehet adni, hogy mi a minimum ar, ami alatt nincs uzlet.
Elso heten ugy 200 dollarral elmaradt a legmagasabb licit attol, amit megadtuk. De mivel mas lehetoseg nem volt, igy feltettem ujra, az elozoleg legmagasabb 640 NZDert, remelve, hogy valakinek szemelyesen leszallithatom a 10 napos korutazas alatt.
Es akkor jott a meglepetes, valaki felment egeszen 2800 dollarig! Ket felhasznalo egymasra licitalt, de egyik sem kereskedett meg senkivel, ezt hivjak ugy, hogy "szellem licit". Azert irtam egy mailt, hogymiazmi es kaptam is valaszt, hogy kuldhetem azonnal a gepet Nigeriaba, mert mar var ra egy pap :) Ha megadom a szamlaszamom, akkor utalnak, ez nagyon biztonsagos lesz nekem.
Kozben a portal ramvert 100 dollar sikerdijat, ami tenyleg le volt irva a kisbetusben, de hat azt a fene se olvasta el. Huha, telefon, net, para.
Adtam egy negativ visszajelzest a vevomre es kertem, hogy engedjek el a sikerdijat, mert ez egy kamu csavo. Vissza is irtak, hogy nem biztonsagos az ember, elnezest, es 100 dolcsi storno.
Fel ora mulva jott egy masik email, hogy az ember feltoltotte a szamlajat 3500 dollarral es ha nem fizetne, akkor arrol kiegyenlitik az ugyletet. Nu, ezen rendesen felhuztam magam, mert nem akarok Chilebol Nigeriaba postazni egy laptopot es egyaltalan. Talan meg fel oraig tartott, mire rajottem, hogy a masodik level emailcime nem stimmel, bar a design azonos, ezt mashonnan kuldtek es orbitalis atveres.
Nem volt kellemes elmeny es persze a laptop is megvan meg, ami egyszerre jo es rossz is. De ezentul kicsit ovatosabb leszek a neten, mert tul nagy bizalmam van a rendszerekben :) Es tenyleg, itt is csak az emberi tenyezo rontotta el a dolgokat...

We decided to sell our laptop in New Zealand to save ourselves from travelling around in South America with such a valuable thing. The second hand market is basically one website: trademe.co.nz. The first week the highest bid was still under the reserve price so the laptop remained unsold. Next week I have put the price down hoping that we can deliver the laptop personally during our roadtrip. Eventually, it was sold for $2800. Two guys kept on bidding, this is called ghost bidding. I wrote a mail to give a chance and my buyer replied that I should post the computer to Nigeria because a pastor is waiting for it, lol. Soon after I have realized that the portal charged me a $100 success fee. Obviously I didn't want to pay it since the business was not successful.
Anyways, later I have placed a negative feedback on my buyer and shortly after I got a mail that it is not save to trade with him and the fee will be refunded. OK, case closed.
Almost. In about 30 minutes another mail has arrived saying that the guy has been confirmed and now I am obliged to complete the transaction with him. Shit, but I do not want to! It took me about another half an hour to realize that the email addresses are different and that this is bullshit. This whole thing was a rather bad experience but made me aware of that I trust these systems too much. And there are people in the world who do abuse them.

Toad Hall network

Toad hall logoA blog note written by Sarah.
Grove to the music. Bounce to the beat. Listen to the rhythm. And for those of us with our own mental diddy, dance on the empty street under the night lights to break the odd silence. Like a fool I tell you, a fool surrounded by good friends with a tummy filled with great food. Tears of laughter is always a good way to say goodbye. Or just to get people to realize that there will always be other meetings in life and that its only goodbye for now. If you really can't wait that long, there is always new ways to keep in touch like skype, email, and the classic telephone ó landline or mobile.
In seeing some of my friends approach their departure so closely, its an odd feeling to think of what we have experienced together and how everything came about.
Way back in the good old Toad Hall days of Napier, I meet lots of people from different backgrounds and experiences. Living together, working together. After all most three months of living there off and on, an interesting network of people was born from those coming and going of Toad Hall and was well used over our ten day trip of the south island.
Shortly before leaving Motueka on our journey, some friends of Toad Hall meet up with us where one later joined us for the first day of our trip to Greymouth - five people who have all meet each other due to this one location of TH. Later in Franz Josef, we again meet up with other friends of TH who introduced us to the softest goat imaginable and local glowworms. From here, we again meet up with more friends in Queenstown and the same group again in Christchurch.
This network oddly became used when a headlamp was left under a tent in Greymouth and needed to catch up with us again in Christchurch before the flight to south america. From the friend in Greymouth down to Franz Josef to our friends there did the headlamp go. The group in Queenstown going to Chirstchruch then picked up the headlamp on their way to make it, twelve hours before depature. Fantastic. And all because of the good old friends of Toad Hall.
Dancing under the amber lights in the streets of Christchurch, wearing a hat of another Toad Hall friend that had already left the country of the last night our Hungarian members will have in NZed - for this trip anyways - we have all come together again one more time. Tears of laughter prodiving even better memories of our last time in NZed together. And with the headlamp of course.

Sarah olyan hosszut irt, hogy nem fogom leforditani, csak roviden. Az utolso estenken Christchurchben ujra talakoztunk az amerikai baratainkkal es egy kis azsiai etteremben koltottuk el a vacsorat. Osszesen nyolcan voltunk, es Marcsi kivetelevel mindannyian megfordultunk Napierban a Toad Hall hostelben. Es soha nem gondoltuk volna korabban, de a Toad Hallos ismerosok halozatat egyszer ki is hasznaltuk a korutazas alatt.
Verena, aki szinten THs volt, velunk utazott Greymouthig es a satra alatt maradt a fejlampank. Vagy ot nappal kesobb elvitte Franz Josephbe, ahol masik ket THs lany dolgozik. Ok oriztek, amig team Minnesota velunk ellentetes iranyban oda nem ert. Vegul kb 12 oraval az indulas elott a fejlampa visszjutott hozzank Christchurchben. Ilyenek az utazo baratok, akikkel osszefutunk es elbucsuzunk, de mindig csak ideiglenesen, remelve, hogy lesz meg ujabb talalkozas. Vagy ha mas nem, akkor ott a blog, a mail, a telefon.
Hazafele menet Sarah egy masik TDs srac szalmakalapjaban tancolt az utcan, hat ez tortent az utolso este :)

vasárnap, március 18

Dunedin

yellow eye penguinRara wrote:
Cadburys chocolate factory tour, got information on history of cadburys, the founders and how it came about. Went into the factory, didn't see how things were made because it was a Sunday but got to see the chocolate fountain, which is a fountain of one hundred tons of chocolate they put through a shoot, were told to stand back agaist the wall so we wouldn't get chocolate on us. One person got chocolate on their arm, he spent the next couple seconds licking his arm. We then went and all bought cadybury's chocolate to last us for the rest of the trip.
After the cadybury's tour went to the Speights factoy and went on a tour of how Speights is brewed and some history of how the factory was made and how Speights got to be the pride of the south. after the tour had one half hour of tasting time in which you were allowed to taste samples of all the beers that are brewed at the factory. one half hour of free beer.. not a bad way to spend thirty mintues.
From the brewery went to the Otago Pennisula to see the penguins, or in our case one penguin. After a couple of wrong turns, and some very steep hills we made it to the Sandfly beach where we saw one yellow eyed penguin and some sea lions. Because it is such a popluar place to see the penguins a hut has been built to watch them in their natural habitat and not disturb them. This was our first penguin sighting of the day, after leaving otago pen. we drove inland to Oamaru where we spent the night. After dinner we drove out to the spot where the blue penguins were supposed to be and got to see one blue penguin up close and personal... at one point in time it got scared, after a car drove past, and actually ran into us. After spending some time watching the penguin, whom was trying to cross the road to where other penguins were sleeping we went back to the hostel.

Marcsi es a csajok elmentek a Cadbury csokigyarba. Volt film a gyar torteneterol es a termekekrol, de vasarnap leven a mukodest nem lehetett latni. A csokivizeses valakit eltalalt, aztan nyalogatta a karjarol a csokit egy ideig. Vegul kicsit feltankoltak csokibol, erre mar tuti nem koltunk a kovetkezo napokban.
Csoki utan sor kovetkezett, Marcsi es Rara kepviseltek kis csapatunkat a masfel oras turan. Itt mar tobbet megmutattak a valos folyamatokbol, de lenyeg, hogy fel oras korlatlan kostolassal vegzodott a latogatas :) Mi ekozben bejartuk a sportboltokat, es elkoltottunk jo sok penzt ket telies nadragra, alaoltozetre es zoknira. Itt mar jon a tel!
Ezutan kocsiba pattantunk es irany az Otago felsziget. Pingvineket akartunk latni es lattunk is egy sarga szemu pingvint, ami a vilagon a legritkabb fajta. Ez a madar olyan felenk, hogy tobb tiz meterrol egy famenedekbol neztunk le ra. Az elso pingvin utan kocsiba ultunk es lefaragtunk az utolso napi vezetesbol vagy 100 kmt.
Oamaru fo latvanyossagai a pingvinek. Persze lehet turara befizetni, de mi inkabb a kalandos verziot valasztottuk. Vacsora utan a fejlampakkal felszerelkezve elmentunk a tengerpartra. Es talaltunk is egy kicsi pingvint, aki probalt atjutni a partmenti ut tuloldalara, ahol a bozotban aludtak a tobbiek. Egy kocsitol szegeny ugy megijedt, hogy szo szerint atgazolt Erich laban!

szombat, március 17

6 7

dollar bankjegyekAz elmult hat het kiadasai es bevetelei. Az elotte levo idoszak erosen adossag es nem birtunk meg mindig eletet lehelni az OTP hazibankba :( De talan ez is erdekes.

The incomes and expenses of the last six weeks, this might be interesting.

kiadások (expenses) / bevételek (incomes)
722 / 800
167 / 760
222 / 800
443 / 434
215 / 576
1527 / 543
Total: 3296 / 3913

péntek, március 16

The Catlins

Nugget Point vilagitotoronySzombaton rekordidot toltottunk a kocsiban. Invercargill es Balclutcha kozott huzodik az igazi Uj-Zeland: a birkak feher pottyoket festenek a zold dombokra, gyonyoru kek eg, napsutes es a hatterben havas hegyek. Kisebb megallokat tartottunk: Waipapa pontnal oroszlánfókakat lattunk, aztan fosszília erdot, limestone barlangot, ket vizesest es egy nagyon csodalatos naplementet a Nugget Pointnal. Ja, es most voltunk legmesszebb otthonrol, terben :)

We have spent an extremely long day in the car. The Catlins between Invercargill and Balclutcha represent the true New Zealand. Sheep spotting on the green hills in sunshine with some snowcap mountains in the background. We have seen sea lions at the Waipapa point, then a fossil forest, a limestone cave, two waterfalls and a gorgeous sunset at the Nugget Point. By the way we have been the furthest from home, in space :)

Tiga: Far from home

Hard not to be so hard on myself
I'm tryin to learn to keep my mind in check
I listen to my friends when they say
"It's destiny, its meant to be this way"
I found that they're right and now I see
That all this time and I had the key
So now I'm on a roll, I got nothing but luck
With a spring in my step as I strut down the block
I see the boys stare and...I hear them talk

As far as I go
As far as I know
I've always got
A place called home
I cross overseas
It's fine by me
'cause I'll never be
Far from home

My heart takes a hit and then my heart hits back
And each day I find comfort in the fact
I listen to my friends when they say
"Man, just relax 'cause it's all a game"
I found they're right and now I see
I'm gonna have my fun, what will be will be
Now I'm walkin up the street whistlin' this
Everything's in place 'cause I can't miss
I smile at my girls and...blow them a kiss

As far as I go
As far as I know
I've always got
A place called home
I cross overseas
It's fine by me
'cause I'll never be
Far from home

As far as I go
As far as I know
I've always got
A place called home
I cross overseas
It's fine by me
'cause I'll never be
Far from home

Far from home
Far from home

Milford Sounds

hajo a Milford SoundsonA Hollyford hut-ban való ébredés elég sportosra sikeredett. Tizenpár fokkal hidegebb és koromsötét. Ennek eredménye, hogy kb. 20 perc múlva már a kocsiban ültünk, irány a Milford Sound és a hajótúra. Az odavezeto szerpentin, már önmagában is mély nyomot hagyott bennünk. Egyrészt, mivel a korábbi esö miatt minden sziklafalon vizesés csordogált. Másrészt egyszer csak jött egy jó hosszú alagút (amit egyébiránt kiástak, mert a dinamit túl drága volt), ami olyan szinten lejtett, hogy kétségessé tette a visszafelé vezeto utat. A kocsink annyira birja az emelkedoket, hogy se, márpedig itt akadt boven. Sarah tömören összefoglalta az aggályainkat - holy shit. És akkor megérkeztünk Milfordba és eloszlott minden aggály. Táj>inger>szem>kép>szem agyonveri az agyat>marad a LÁTVÁNY, és a boldogság, hogy mindez itt van elottünk.Ha a kocsi nem birja a hegyeket, ez akkor is megérte. Simán. És a hajóút még csak aztán következett. Fjord a javából. Tükörsima víz, hegyek körös körül, itt-ott kimagasló szigetek, lustán úszó felhok. Az egyik legszebb dolog, amit valaha is láttunk. Rengeteg vizesés, fókák a sziklákon, delfinek az öböl bejáratánál.Van itt egy úszó tengeri obszervatórium, igy megnézhettük a viz alatti életet is. A specialis körülmények (évi 7 méter csapadék, sötét, csendes viz) miatt már nyolc méter mélyen mélytengeri élovilág található. Láttunk fekete koralt, ami egyebkent fehér, piros koralt, ami rózsaszin, és egy két búvárt akik éppen takaritottak a víz alatti üvegeket. Mi a foglalkozásod? Mélytengeri ablaktisztitó :P
A visszafelé út sima ügy volt, föleg mivel hárman átstoppoltuk a húzós részt. Az Invercargill-be vezeto út elég mávosra sikeredett, megálltunk fünél, fánál, bokornál. Ilyen volt a The Chasm, ami egy aranyos kis vizesés, egy barlang, és néhány tengerparti rész, ahonnan még a Stuart szigetet is látni lehetett. A nap végére a memoriakártyánk is meghülyült és odalett több mint 100 kép. Ezek maradtak.

Hollyford hut gave us another chilly morning, so in less than 20 minutes we where on our way to Milford Sound. The way itself made emotions, wherewer you look there are whaterfalls, every single mountain is covered with small creeks. Another strong emotion was simply fear - fear of the way back, considering the fact that our car simply hates steep roads. Sarah gave a good summary about our feelings - holy shit - and we agreed. At the moment of arrival everything was gone and what remained was beauty. If we can't get back we will simply stay and enjoy the view of the fjord and the mountains with a scarf made by lazy clouds. One of the most remarkable things I've ever seen. Thanks to the underwater observatory we had the chance to see its unique underwater life. The special conditions - 7m rain/year, quiet water, cold and relatively dark lights - are producing deepwater life in this shallow water. We saw black corals by the way they are white, red corals which are pink and some divers cleaning the outside part of the windows. Whats your profession? Deepwater window cleaner :P
We managed our way back - 3 of us hitching through the hardest part. Then heading to Invercargill just as a hop on hop of tourbus. Stops at The Chasm, the limestone caves, couple of bays facing Stuart Island. At the end of this long day our memory stick went crazy so we lost more than 100 photos. Enjoy the rest.

csütörtök, március 15

Fjordland

Mirror Lakes, Milford RoadEgyike azon helyeknek, amiröl mindenki ódákat zengett - nem véletlenül. Ha valaki szereti a tavakat, körös-körül magas hósapkás hegyekkel, itt igazán otthon érezheti magát. Bármerre fordultunk, mindenhol hegyek, hósapkák (meg szél és hideg). Az éjszakát Manapouriban töltöttük egy bungalóban. Hangulatos volt ugyan, de az éjszakai 30 fahrenheit eredménye a kevés alvás és a korai ébredés. Nekivágtunk a Kepler Track (egyébként 3 napos túra) egy részének. Séta az erdoben, a lápon, a tónál (Shallow bay), aztán irány a tükör tavak, majd tovább Milford sound irányába egy erosen Tazmánia feelingü kempingbe. A különbség csak annyi, hogy itt volt áram este 7 és 10 között, meg voltak vilagitó hernyók is. Utobbiakról továbbra sincsenek képek.

This is one of the places suggested by most of the people we met - not without reason. If somebody loves landscapes where lakes are surrounded with snowy mountains this is deffinitely the place to go. Wherever you look there are mountains, snowy peaks and wind and cold.We have spent the night at a camp in Manapouri. Very cosy but not toasty. Specially not in a summer sleeping bag. 30F gives you a good opportunity to get up early and have a walk on a beautiful part of the 3 days long Kepler track through the forest, on the bog, at the lake (shallow bay). Later on we moved forward in the direction of Milford sound with a short stop at the Mirror Lakes - guess what is there - yes, reflections.The last camp site on this side of the mountains is a wonderful hut, with electricity between 7pm-10pm, woodfire, hot showers, and glow worms - no photos yet about them.

szerda, március 14

Te Anau

barlangMarcsi irta:
Reggel szakadó esoben indultunk Queenstownból tovább, de azért boldogan, mert egész jól kijöttünk a kocsikulcsos storyból, hála az égnek. Igy Te Anauig csak pár tízórai szünetet iktattunk be. Te Anau az utolsó kisváros Milford Sound elott, ahol kedvesen felhivják a figyelmedet arra, hogy itt tudod használni utoljára a mobilod, tankold tele a kocsidat és vásárolj be, mert utána egy napig sehol nem lesz rá lehetoséged a fjordoknál. Még egy dolog miatt érdemes itt megallni, mert elhajókázhatsz a világito férgek barlangjáig. Féltem tole, hogy túlmarketingelt dolog lesz, de kellemesen csalódtam. Fél óra hajókázás után megérkeztünk a barlang bejáratához, ahol egy kis rövid tájékoztató után elindultunk négykézlábra ereszedve. Pár méter mászás után egy kis gyalog túra koromsötétben, a barlangi patak mellett, síri csöndben. Majd egy kis hajóba szálltunk és hajókáztunk egy kicsit a barlangi tavon, ami eletem egyik legnagyobb élménye. Kis millió világitó féreg csüngott le a barlang faláról és olyan volt, mintha egy csillagos ég alatt csónakáznál. A látványt nehéz leirni. Szóval köszönöm, hogy itt lehettem Petrának és Erichnek! :)

hétfő, március 12

Wanaka - Queenstown

A reggel ugyanolyan volt, mint az este. Szakadó eso, 25mm óránként, folyamatosan, egész éjjel, egész nap.Túrázás lelove, maradt a fedél alatti tevékenység. Nyomtunk kis tóparti pikniket, kocsiban, megnéztuk az Earth from above cimu kiállítást - kocsiból. Yann Arthus Bertrand képeit legutóbb Párizsban láttuk a Bois de Boulogne-ban, most pedig itt Wanakában futottunk bele ismét. Még mindig gyönyöruek a fotók.Aztán irány a "Puzzling World", amolyan csodák palotája, tele mindenféle vicces termekkel, hologramokkal és persze gyuruk ura szoba is volt. A lányok még eltöltöttek egy kis idot a labirintusban, mindegyik megtalálta a kijáratot, végül :)
Queenstownban napsütés, ideális bakancs vásárláshoz - amit megint bebuktunk. Van egy olyan feelingem, hogy a bakancs projekt bukó - vegül is csak 3 hónapja probálunk venni valami tisztességes darabot. Megint taliztunk a Minnesota teammel, ugyanabban a hostelben szálltunk meg - nem véletlenül.Volt meg nagy bevásárlási projektünk, lévén a következo három napot a semmi közepén készülünk eltölteni - ott meg bármit veszel, lehúznak amennyire csak lehet. Minden szép minden jó, rengeteg kajánk van, és akkor este nyolckor Petra (ki más?) beletörte az egyetlen kocsikulcsot a zárba. Király! Álltunk a szupermarketnél és néztunk egymásra bután. Kulcs a kézben, két darabban (ami óriási mázli). Semmi gond, azonnal megcsinálják, kijön a mobil kulcsmásoló, 100 dolcsi és már mehetünk is. Helyette hívtunk segítséget, átpakoltuk az összes kaját Drew kocsijába, kocsi marad a parkolóban. Reggel 8 irány a mezei kulcsmásoló, kemény 12 dolcsi és van két új kulcsunk. Bazi nagy mázli.

Gleccserek

Franz Joseph gleccserA maori legenda szerint egy szeretojét sirató lány könnyei fagytak össze, így született a gleccser. Kora reggel még tiszta idoben elindultunk a Franz Joseph gleccser alsó végéhez. A gleccser napi átlagos 1,5m sebességgel mozog lefelé. A fizetos túrák nagyon lehúzósak meg már amúgy is jártunk gleccseren, szóval a helikopteres mókát kihagytuk és csak követtünk egy csoportot. A szuper veszélyes helyen csak sziklákon mászkáltunk és átkeltünk néhány patakon. A gleccser alsó része koszos szürkés volt, de így is lenyugözó. Visszafelé az ido már kezdett rosszabbra fordulni.
Kicsit odébb, a Fox gleccsernél a felhok annyira összegyultek, hogy semmit sem láttunk. Pont jó idoben körbejártuk a Matheson tavat, de a híres képeslapfotó nem sikerült, mert nem látszottak a havas csúcsok. Szakadó esoben vágtunk neki a 300km napi adagnak és imádkoztunk hogy "ping-hitch-kanga-ru" (a kocsi, amelyik utálja a hegymenetet) kibírja a legmeredekebb új-zélandi utat. Szerencsére csak egyszer forrt fel. Wanakában kb egy óra alatt sikerült szállást találnunk, mert a sátoros turisták többsége bemenekült a helyi hostelekbe az óránként 25mmes eso elol.

Glacier country
The maori legend says that a girl was crying because the loss of her lover and her frozen tears had created the glacier. Early morning we left in clear weather to the Franz Joseph glacier terminal. This ice river is moving by the speed of 1.5m a day. The tours are pretty expensive and since we have already been hiking on a glacier in Italy we skipped the pay option. Though we have followed a group to the terminal face. This place is singed to be very dangerous but we were just walking on the rocks and crossing creeks. The lower part of the glacier is dirty grey but it is still a stunning sight.Further on at the Fox glacier it was so cloudy that we couldn't see anything. Just in time we walked around Lake Matheson, but we didn't have the panoramic view because all snowpeaks were covered in clouds.
Later it started raining heavily, so we got in the car and started the 300 kms targeted for the day while praying that 'ping-hitch-kanga-ru' would the steepest road of NZ, namely the Haast pass. She got over heated only once :) Arriving to Wanaka it took us an hour to find accommodation since all campers escaped into the hostels from the rain.

vasárnap, március 11

Greymouth - Franz Joseph

Marcsi pontosan érkezett, mi rendesen eltököltük az idot és elkéstünk. Kajtattuk egymást egy ideig + voltak még technikai akadályok is, de megoldottuk. Aztan irany az Déli Alpok. Az egyik gleccsert egy osztrák faszi (Julian Haast) "fedezte fel", el is nevezte gyorsan a fonökrol. Utközben benéztünk Hokitikába: jáde múzeum & sült hal, aztán nyomás tovább egészen Pukekura világvárosig. Kemény két lakosa van a helynek, az opusszum húsos pitéjük pedig világhiru. Egy ausztrál importálta az elso oposszumot, aztán elszaporodtak, elszabadultak és mára a legnagyobb kártevoi az erdoknek. A fák tetejét csontra lezabalják, úgy néz ki, mintha megégett volna. Volt a kávézónál egy szelíd szarvas, megsimogattuk és boldogan megette a borzalmas lime fagyit. Ezután egészen az Ianthen tóig jutottunk, volt fürdés a lazacokkal teli tóban. Estére megérkeztünk Franz Joseph faluba, kaja, pia, jacuzzi - utóbbi kifejezetten jól esett, foleg hogy fogalmunk sincs mikor láttunk utoljára kádat.
Petra: Felvetted a bakancsot a pizsamádhoz?
Marcsi: Aha, nincs más cipom.
Ezzel a két mondattal vágtunk neki a spontán éjszakai túrázásnak, hogy megnézzük a világító hernyókat. Fotó sajna nincs róluk - el kell jönni, meg kell nézni, mert elképeszto a millió kis világító pont a sötét erdoben.

Marcsi has arrived but we couldn't make it on time so we ended up running after each other in Greymouth. Finally, we met and started off to the Southern Alps.One of the glaciers was 'explored' by an Austrian (Julian Haast) and he named it after his boss, Franz Joseph. On the way we stopped at Hokitika for a short visit to the Jade Factory and picked up some takeaway fish and chips. There is a village called Pukekura with two habitants. They run a café world famous for its possum pie. Possums were imported by an australian but they escaped free and now are eating the top of the trees so badly that they are hunted. At the bushman café there was a deer who was eating our icecream. Further on we plonged into Lake Ianthe. Later the evening we have arrived to the metropolis of Franz Joseph, food, and drinks and a spa - we couldn't remember when was the last time we took a bath.
Petra: Did you put on your boots with your pijamas?
Marcsi: Yeah, I have no other shoes.
We started our sudden glow worm trip with these two sentences. Thousands of tiny shining points in the forest - a must see but no photos, sorry :)

szombat, március 10

Palacsinta sziklák

Pancake rocks, PunakaikiAz elso utunk Kaiteriteri világhíru tengerpartjára vezetett, ahol felvettük Verenát, hogy már elso napon ötösben utazzunk. Az 5 órából 8 lett, amitol mindenki rendesen elfáradt. Kisebb megállókat tartottunk, egyszer a Rotoroa tónál, aminek a párja a Rotoitit, ahol pár hete voltunk. Itt eloször találkoztunk az utálatos kis homoki legyekkel. Ezek a nagyon apró legyek kegyetlenül csípnek, pár pillanat alatt ezer szállt ránk. Így talán öt percig sem maradtunk és még negyed óráig csapkodtuk oket a kocsiban. A nap igazi látványossága a Pancake Rocks Punakaikiban. A kiírások szerint nem tudni pontosan, hogy hogyan keletkeztek ezek a csíkos réteges sziklák. Dagály idején vagy eros hullámzáskor a víz olyan erovel nyomja a sziklákat, hogy a belso járatokon felfelé tör és több méteres magasságban, mint egy gejzír felcsap a kövek közül. Ezt sajnos nem láttuk, mert a tenger egészen nyugodt volt. Viszont a nyugati tengerpart gyönyöru, már amit eddig láttunk belole. És még nézhetjük két napig :)

Our first trip was to Kaiteriteri world famous beach. Verena from Germany joined us for the first day of our trip. The drive extended to 8 hours that made all of us pretty tired. We had a few stops including Lake Rotora in the Nelson Lakes NP. This was our first meeting with the super annoying sandflies. These tiny creatures really bite, in about a few seconds thousands have come around us. So our visit to the lake was short followed by a long time illing the sandflies in the car. The main attraction of the day were the Pancake Rocks in Punakaiki. They say that no one knows exactely how these layered rocks have been formed. At high tide our when the waves are great the water is pushed inside the rocks and comes up at certain blowholes. Unfortunately we had no chance to see this, cause the see was nice and quiet, but I can say we have fallen for the West Coast already. And luckily we will head down here in the next two days :)

péntek, március 9

81096

...darab, ennyit almabizniszrol...meg nehany kep a tengerpartrol es az ofiszrol
...pieces, this is all about the apples, and some more pics about the beach and my office

csütörtök, március 8

Go

Az elmúlt hetekben a bankszámlánkat igyekeztünk felpumpálni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mivel Marcsi rászánta magát Aotearoa felfedezésére, ezért mi is örömmel csomagolunk és vetjük bele magunkat újabb kalandokba. A cél a déli sziget nyugati és déli részének a felfedezése. Hogy miért jöttünk Motuekába, azt nem tudom. De egy dolog beütött, a hostelbe érkezve itt voltak a lengyelek, Peggy Tajvanról, akivel 3 napig dolgoztam, és Sarah, akit utoljára Napierben láttunk és Wellingtonig tudtunk róla. Sarah és Rara Oregonból jöttek és egy 300 dolláros autó boldog tulajdonosai, így végül Marcsival együtt, mi öten együtt fogunk utazni a következo 10 napban. Van rá terv is :)

date,day sleep travel km,h
10,sat Greymouth Mot-Gry 344km,5h
11,sun Franz Josef Gry-FJ 189km,3h
12,mon Wanaka FJ-Wan 294km,4.5h
13,tue Queenstown Wan-Que 70km,1h
14,wed Manapouri Que-Mil-Man 422km,6.5h
15,thu Manapouri
16,fri Invercargill Man-Inv 168km,3h
17,sat Dunedin Inv-Dun 282km,6h
18,sun Dunedin Otago peninsula
19,mon Christchurch Dun-Chr 365km,5.5h

Ez persze csak a váz, lesz napfelkelte fényképezés, kirándulás, gleccserjárás, vízesések, hegymászás, pingvinnézés, hajókázás, csokigyár látogatás, világítótornyok, naplemente fényképezés.Végül 20-án reggel repülünk Aucklandbe, délután tovább Chilébe.

After a few weeks of work for some budget injection we hit the road again. Sarah and Rara own a car and our friend Marcsi is coming from Sydney. Five of us will be travelling to the west coast and the south of the South Island in the next 10 days. You can see our plan above. This ininerary is very basic, we would like to enrich our trip with photographing suunrises and sunsets, walking and tramping and hiking and trekking and climbing:), hope to walk the glaciers, see some penguins, sealions and seals, cruise the Sounds, visit waterfalls and as much more as possible. On the 20th we will leave from Christchurch to Chile with a few hours stopover in Auckland.

szerda, március 7

Apple crumble

Erich napi 1900 kiló almát szed. Ezen felül olyan sokat hoz haza, hogy nem bírjuk megenni. Egy része a hostel ingyenes kosarában landol, egy másikból pedig finomságot készítek.

Every day Erich picks about 5 bins that equals 1900kg of apples. Furthermore he brings home heaps, that we eat raw or put in the free basket of the hostel. And some of them I use to make this delicious apple crumble.

Zabos almamorzsa - Apple crumble
Hozzávalók/Ingredients
4 alma/apples
200 gr wheatgerm / búzacsira (?)
200 gr zab/rolled oats
egy kis vaj/little butter
(barna)cukor ízlés szerint/ (preferably brown) sugar according to your taste

Az almákat kicsumázom és felszeletelem kb 32 darabra :) A héja marad. Kivajazott tepsibe teszem. Egy tálban összekeverem az olvasztott vajjal a többi összetevot és az egészet ráöntöm az alma tetejére. Az elomelegített sütoben 200 fokon 40 percig/aranybarnára sütöm.Ugye a sütésben az a szívás, hogy nem lehet közben korrigálni, mint a fozésnél. Itt viszont a hiba legfeljebb annyi lehet, hogy az alma ropogós marad. A vaj a tetején nem fontos, a cukor is kimaradhat. A dara meg a zab meg annyi amennyi, lehet jobban vagy kevésbé ropogós, mindenképp finom :) Jó étvágyat!

After removing the core of the apples, with the skin on I cut them to about 32 pieces :) I place them in a tray that is covered with a little butter. I melt some butter in a bowl and mix it with all the other ingredients. The crumble goes on the top and the whole thing is placed into the preheated owen. Baking is on 200 C (have fun converting to F :) for 40 minutes (thanks God time is the same :) or till it is golden. No chance to fail since it tastes great even if the apples are crunchy. You can even leave out the sugar and the butter from the top. Even the oat and the wheatgerm could be more or less, just take it easy. Enjoy...

kedd, március 6

Egykor harcosok voltak

Új-Zéland mostanában leginkább Peter Jackson tevékenységének köszönheti népszerűségét. A Gyűrűk ura nem csak a rajongókat, de turisták ezreit ösztönözte a filmben szereplő tájak meglátogatására. Gyönyörű helyek, ahol küzdelem folyt, nem csak a filmben.
Végre a kezünkbe került egy igazi helyi mozifilm. A “Once were warriors” nem egy mai darab, 94-ben készült, a félmaori Alan Duff regénye alapján. Nemzetközi sikereket is aratott, 12 díjat nyert. Persze sose hallottam róla, kölyök is voltam akkoriban, szóval Dolph Lundgren meg Zsanklód.
Az első pillatnatkép megmutatja, milyen Új-Zéland legszebb arca, hogy a film többi részében megismerjük a kevésbé csillogó valóságot. A lényeg, hogy a film brutális - minden szempontból. Egyrészt mert rengeteg erőszak van benne, másrészt mert nagyon jó! Arról már nem is beszélve, hogy a felmerülő kérdések nietzschei magasságba (vagy mélységbe - kinek mi) sodorhatnak minket.
A sztori egyszerű. Adva van a Hake család, vagyis Jake (Temuera Morrison), Beth (Rena Owen) és a gyerekeik, szám szerint öt (kezdetben). Emberünk igazi kemény legény és még kocsmázni is szeret. Ezzel sincs semmi baj, csak ne verné szivárványszínűre a feleségét, és ne vágná haza a családot, a gyerekeit. Másfelől meg ott van Beth, aki próbálja menteni a menthetőt, de nem eléggé, merthogy szereti ezt a vadállatot. És persze van még dráma, sorsdöntő fordulat, remek színészi alakítás. Ennyi.
De mégsem, mert a dolog mögött ennél sokkal több van. A történet mindvégig megmarad egyfajta steril közegben, a külvilág mindössze néhány jelenetben szűrődik be a filmbe. A sztori térben nem lokalizálható. Játszódhat a világ bármelyik városában, bármilyen kultúrában - és persze játszódik is nap mint nap, a valóságban, hiszen a családi erőszak nem újdonság. Márpedig a film erre kívánja felhívni a figyelmet. Nem hagy teret a képzeletnek, mert kíméletlenül mindent megmutat. Felfedi mennyire állat az ember, ha rossz körülmények (szegénység, kisebbség, háború) között él, és illem, szabályok nem tartják vissza.
Valamint itt vannak ezek a maori fickók és a harcos múltjuk. Már a gyerekek identitását is a maori csoporthoz tartozás adja, ennek jele lehet valamilyen beavatás, tetoválás vagy a maori harci tánc, a haka. Mindez a törzsi szokások szerint, de a maori kúltúrán belül maradva.
Ha jobban meggondoljuk a békés aboriginalok jó 90%-at kiírtották a korai telepesek. Az eredmény siralmas, hiszen a kultúra szinte teljesen eltűnt, helyette maradt a megmarketingelt didgeridoo és az a néhány lecsúszott abo Redfern kornyékén meg bent a sivatag mélyén.
Ezzel szemben a maorik, Aotearoaba érve, harcoltak és zsákmányoltak. A később jövőkkel meg kereskedtek vagy harcoltak. A film címe szinte összeköti a jelen agresszivitását a múlt erejével, ahol utóbbi a túlélést jelentette, méghozzá éppen a "bíráló" európai kultúrkörrel szemben. Az eredmény egy élő kultúra viszonylag sikeresnek mondható integrációja, sajátos akcentus - és néhány hétvégi kocsmai verekedés.

Once were warriors

New Zealand is a popular tourist destination thanks to Peter Jackson. The Lord of the Rings has brought Tolkien fans and others travel to this end of the world. To the beautiful places where some fights took place, not only in the movie.
Eventually we could see a real local movie. The ’Once were warriors’ is not brand new, was produced in 1994 based on a novel by Alan Duff. It has won 12 awards, some of them are international. I have never heard of it, I was so young that time; I was watching Jean Claude and Dolph Lundgren.
The first shot takes you from what people think and see of NZ to what really lurks underneath in some place. Basically, this movie is brutal in all aspects. On one hand there is lots of violence in it, on the other hand it is brutally good. Furthermore it is touching brutal issues that can take you very high or deep, whatever.
The story is simple. There is the family Hake, namely Jake (Temuera Morrison), Beth (Rena Owen) and the five kids (in the beginning). This man is tough and likes to drink in the pub. It is only a problem when he beats his wife so badly that he can hardly look at her rainbow face. The family and the kids can’t get along this thing. Beth would like to save the family life, but she is so much in love with this „trouble Jake”. So the drama develops, the story turns on and on with great actors. That’s all.
Or even more, cause there is more in it. The story is presented in a kind of sterile environment; the outer world is slightly showing itself. This story cannot be localized. It could happen at any city of the world, in any culture – as it is actually happening day after day in reality. Violence in the family is not a new thing. This movie focuses on the issue with great success. There is little place for the imagination since the movie puts everything in your face, you cannot ignore it. Man is such an animal under bad conditions like minority, poverty or war which makes you wonder what man is like naturally.
Furthermore, there are the Maori people and their history. There are different upbringings between the parents, even if in the same umbrella culture of the Maori which leads to different cultural stand points and how they view family life. Being part of a community is important in the identity of the children, and signs are presented as tattoos, initiation or the haka, a traditional maori war dance. We also learn that a good warrior’s strength is not the fist but the mind.
Actually, the peaceful aboriginals were exterminated by 90% by the early settlers. The result is pathetic. The culture has more or less disappeared, what we have left is the marketing of digeridoo and some abos around Redfern and deep in the Outback.
On the contrary, the Maori have been fighting for their land and food when they arrived to Aotearoa. With the people coming later they exchanged goods. The title of this movie refers to this past which is so critised by the Europeans today. In fact, Maori is a living culture with one of the most successful integration history, there is a specific accent and there are a few incidents in the pubs on weekend nights.

szombat, március 3

Marvin

MarvinEgyik este játszadoztam a laptopon és ez lett az eredménye. Tudom, hogy gagyi, de ha van kedvetek, nézzétek meg.

One evening I was playing and this is the result. I know it's tacky but anyways, have a look if have nothing better to do.