Milford Sounds

A Hollyford hut-ban való ébredés elég sportosra sikeredett. Tizenpár fokkal hidegebb és koromsötét. Ennek eredménye, hogy kb. 20 perc múlva már a kocsiban ültünk, irány a Milford Sound és a hajótúra. Az odavezeto szerpentin, már önmagában is mély nyomot hagyott bennünk. Egyrészt, mivel a korábbi esö miatt minden sziklafalon vizesés csordogált. Másrészt egyszer csak jött egy jó hosszú alagút (amit egyébiránt kiástak, mert a dinamit túl drága volt), ami olyan szinten lejtett, hogy kétségessé tette a visszafelé vezeto utat. A kocsink annyira birja az emelkedoket, hogy se, márpedig itt akadt boven. Sarah tömören összefoglalta az aggályainkat - holy shit. És akkor megérkeztünk Milfordba és eloszlott minden aggály. Táj>inger>szem>kép>szem agyonveri az agyat>marad a LÁTVÁNY, és a boldogság, hogy mindez itt van elottünk.Ha a kocsi nem birja a hegyeket, ez akkor is megérte. Simán. És a hajóút még csak aztán következett. Fjord a javából. Tükörsima víz, hegyek körös körül, itt-ott kimagasló szigetek, lustán úszó felhok. Az egyik legszebb dolog, amit valaha is láttunk. Rengeteg vizesés, fókák a sziklákon, delfinek az öböl bejáratánál.Van itt egy úszó tengeri obszervatórium, igy megnézhettük a viz alatti életet is. A specialis körülmények (évi 7 méter csapadék, sötét, csendes viz) miatt már nyolc méter mélyen mélytengeri élovilág található. Láttunk fekete koralt, ami egyebkent fehér, piros koralt, ami rózsaszin, és egy két búvárt akik éppen takaritottak a víz alatti üvegeket. Mi a foglalkozásod? Mélytengeri ablaktisztitó :P
A visszafelé út sima ügy volt, föleg mivel hárman átstoppoltuk a húzós részt. Az Invercargill-be vezeto út elég mávosra sikeredett, megálltunk fünél, fánál, bokornál. Ilyen volt a The Chasm, ami egy aranyos kis vizesés, egy barlang, és néhány tengerparti rész, ahonnan még a Stuart szigetet is látni lehetett. A nap végére a memoriakártyánk is meghülyült és odalett több mint 100 kép. Ezek maradtak.

Hollyford hut gave us another chilly morning, so in less than 20 minutes we where on our way to Milford Sound. The way itself made emotions, wherewer you look there are whaterfalls, every single mountain is covered with small creeks. Another strong emotion was simply fear - fear of the way back, considering the fact that our car simply hates steep roads. Sarah gave a good summary about our feelings - holy shit - and we agreed. At the moment of arrival everything was gone and what remained was beauty. If we can't get back we will simply stay and enjoy the view of the fjord and the mountains with a scarf made by lazy clouds. One of the most remarkable things I've ever seen. Thanks to the underwater observatory we had the chance to see its unique underwater life. The special conditions - 7m rain/year, quiet water, cold and relatively dark lights - are producing deepwater life in this shallow water. We saw black corals by the way they are white, red corals which are pink and some divers cleaning the outside part of the windows. Whats your profession? Deepwater window cleaner :P
We managed our way back - 3 of us hitching through the hardest part. Then heading to Invercargill just as a hop on hop of tourbus. Stops at The Chasm, the limestone caves, couple of bays facing Stuart Island. At the end of this long day our memory stick went crazy so we lost more than 100 photos. Enjoy the rest.