Coca

Boliviában már első nap ittunk coca teát, ami csökkenti a magasság okozta kellemetlen tüneteket (oxigénhiány, fejfájás). Potosiba menet bevásároltunk egy zacskó kokalevelet a piacon és rágcsáltuk picit, szintén a magasság miatt. Aztán azt is megtanultuk, hogyan kell rágni, a megfelelő hatás érdekében. Ma meg tényleg kikupáltuk magunkat a coca kérdésben, mivel jó másfél órát töltöttünk a Coca múzeumban.
Az Andokban i.e. 2100 óta hagyományai vannak a kokalevelek fogyasztásának. A magashegységben élő emberek például nagyobb tüdővel rendelkeznek, mint a tenger mellől érkező turisták. De fizikai terhelés esetén nagyon hasznos a koka hatása, amivel megszűnnek a légzési nehézségek, fáradhatatlanul lehet dolgozni, nyugtató hatással van az emberre. A cukorbetegség itt gzakorlatilag nem létezik, mert a koka olyan jól egyensólyban tartja az inzulintermelést. Az indiánok és a koka remekül elvoltak, a gyarmatositas előtt. A spanyolok a korábban már emlitett Potosi ezüstbányában embertelen körülmények között dolgoztatták a bányászokat, akik droggal segitettek a nyomorúságukon. Volt, hogy aranyárban kereskedtek a túléléshez szükséges levelekkel. (Az egy év alatt elrágcsált koka 450 gr aranynak felelt meg.)
A hóditók révén a koka utat nyert Európába is, ahol különböző italok (bor, tonik) alapanyagaként használták, és mindenki élvezhette (pl. XII Pius pápa is) a jó hatást. Aztán idővel megszületett az igazi drog, a kokain. Az orvoslásban új távlatokat nyitott a helyi érzéstelenités. (Vajon mi lehet a Lidocaineban? Nagyon hasonló vegyület.) Freud volt az első hivatalos kokainfogyasztó!
És akkor a 60as évek bódulata, a Coca Cola (fúj, fúj, méreg!). Eredetileg volt benne kokain, ma már nincs, de izesitőként még most is alapanyag a coca. Következésképpen az az utálatos Coca Cola Company hatalmas kokaföldekkel rendelkezik Bolivában, néhány évvel ezelőtt 204 tonnát használtak fel.
A kokainfogyasztók fele az Egyesült Államokban él. Nyilvánvalóan ez a piac pénzeli a Boliviában illegális kokain előállitást. A koka-kokain folyamathoz szükséges vegyszereket a fejlett országokból csempészik be Brazilián, Argentinán vagy Perun keresztül. Mivel az álszent és idióta amerikai kormány a saját fogyasztóit nem tudja kontrollálni, sokkal egyszerűbb nyomást (hol pénz, hol puska) gyakorolni a boliviai kormányra. Az ötlet, hogy repülőről leszórt vegyszerekkel tönkreteszik a kokaföldeket már nemzetközi felháborodást váltott ki.
Az egész kérdés, a fűhöz hasonlóan, bonyolult és sokoldalú. A koka az egy gyógynövény, amit lehet fogyasztani legálisan (gyógyszer) és illegálisan (kábitószer). A kokain miatt kiirtani a kokaföldeket kb. ugyanakkora baromság, mint a parlagfüvet irtani az allergiások miatt. Egy erős immunrendszerű ember nem allergiás semmire.

La Paz, avagy hogyan lettem testőr

Megérkeztünk Bolivia fővárosába, ami egyben a világ lemagasabban fekvő fővárosa. Az egész egy nagy gödörhöz hasonlit. A belváros lent van (3600 m) és a város a környező meredek hegyoldalakra nőtt rá. Mára külön városi joga van az egyik felső résznek, csak 20 perc busszal, de az El Alto mar 4100m magasan van.
A hostelben újra találkoztunk az angol barátainkkal, akik kicsit segitettek a tájékozódásban. A térképen a belváros fent (észak) van, de gyakorlatilag lefelé kell menni és a párhuzamosokat is elfelejthetjük. La Pazban sok turistát kirabolnak. Nagyrészt azért, mert ide érkeznek először és fogalmuk sincs, hogyan kell viselkedni Dél-Amerikában (semmi ékszer, szálláson minden érték letesz, béna ruhák, fényképezőgép a nadrágra kötve, folyamatos gyanakvás és ellenőrzés). Szóval paranoia a tetőfokon és új taktika. Erich a pénzeszsák (max. 2000 Ft), 4-5 zsebbe szétosztva. Vállán átvetve az övtáska az objektivvel, kezére rátekerve a fényképezőgép. Én fél lépéssel hátrébb követem és ha megáll fotózni, akkor fél szemem a zsebein, továbbá minden gyanús alaknak jó csúnyán a szemébe nézek. Eddig bejött...

PS: letörném annak az ökörnek a keyét, aki kitalálta, hogz a magzar billetzuyeten a y es ay z forditva legzenek

Séró

Ma beugrottunk fodrászhoz, 460 Ft a két hajvágás. Erich hajának géppel ugrott neki a fodrásznő. Olyan kicsire állította, hogy sírva nevettem, amíg vágta. A pajeszt is bedarálta. Most keresünk sapkát, mármint olyat, ami rámegy a fejére, mert a legtöbb kicsi, hihihi. Az enyém egész jó lett, köszi.

We had haircuts today, 2 for 2.5USD. Erich´s hair was cut by a trimmer, set so low that I was crying while laughing. Now, we are looking for a hat, one that fits him, cos most of them are too small. Mine is O.K., thanks.

Cochabamba

Megint Cochabambában vagyunk. Várjuk a csomagot, amiben Erich bakancsa van. Reggel elmentünk a postára, ahol akkora káosz volt! A harmadik helyen kedvesen megnyugtattak, hogy meg fog jönni a cucc, csak várjunk türelmesen... hát várunk csütörtökig. Közben lassan egy hónapja vagyunk itt és bár a KÜM szerint 90 napot maradhatunk, belépéskor 30 napos pecsétet kaptunk. Ezért nekifutottunk a tartózkodás meghosszabbításának. Ma egy egész szimpatikus 25 dolláros összeget mondtak, végül leadtuk az útleveleinket a 16. adminisztrátornak, reméljük, hogy tényleg készen lesznek csütörtökre.
És akkor jön jön jön a Toro Toro beszámoló.

Back to Cochabamba. We are waiting for Erich´s boots to arrive by post. This morning we went to the post office and men, such a caos there! Finally, they said everything gonna be all right just we need to be patient.
Soon our 30 day stay will be over so we asked for the first extention. It costs 170 Bs (22 USD) and hope we can pick up our passports on Thursday. And below you can read about the great time we had in Toro Toro National Park.

Visszaút

Ha oda hosszú volt, akkor vissza kalandos. Már tudtuk, hogy mire számíthatunk. Visszafelé az árnyékos oldalon ültünk, így azt is láttuk, hogy a sofőr kisfia a tetőn fekszik, és néha ki be mászik az ablakon. Defektet kaptunk és kb 20 perc alatt kicserélték a kereket. A pótkerék olyan rosszul nézett ki, hogy nemsokára fel is adta, ekkor szerencsére már a város szélén jártunk. És "gazdag" turista módjára fogtunk egy taxit...

The way there was long, the way back was adventurous. Expecting a long ride we had seats on the shady side of the bus. Eventually, we had the chance to see the driver´s son travelling over the bags on the roof and climbing inside and out through the windows. And then a breakdown. The tyre was replaced but the new one looked really bad as well. It could keep us going for another 20 minutes. By this time we got the the suburbs so as "rich" turists we took a cab.

El Vergel

Az idegenvezetőnket Jesúsnak hívják. 18 éves és 6 éve vezeti a turistákat. Ez itt nem nagy szám, a gyerekmunka az egyik legkomolyabb probléma Boliviában. Sok 5-6 éves gyereket látunk dolgozni: cipekednek, eladnak, koldulnak, pénzért énekelnek.
Szóval elindultunk Jesússzal a kanyon felé. Laza 4km gyalogút, a végén másfél km lépcső lefelé, ami sokkal könyebben ment a pánsípos zenei aláfestéssel. Egy földrengés során kettényílt a föld, a résben kanyarog a folyó, vízesésekkel tarkítva. Meg is mártóztunk :)
Délután másodszor is ellátogatunk a Pachamama Vasi múzeumba. Ez egy magán múzeum, 21 éven keresztül gyűjtögették a köveket, hihetetlenül elszánt arc a tulaj. Azt mondja, azért mert szereti a természetet, szerinte ez szép és jó érzés sok kő között lakni. Hát, a dinós falat én is elfogadnám :)
Mivel ez volt az utolsó esténk Toro Toroban, Lily ünnepi vacsorát tálalt nekünk. Egy egész tepsi sajttal töltött sült paprika leesett a földre, kár, mert ez nagyon finom lett volna. De jutottak az asztalra olyan érdekességek, mint héjában sült banán (sülnivaló fajta, nem érdemes a normál gyümölccsel próbálkozni), furcsa gyökerek, kukoricás süti és sörös fagyi.
Némi időt és elszántságot követel a Toro Toroban készült 93 kép megnézegetése, de megéri, még az elnökről is van kép :)

Our guide is called Jesus. He is 18 and works as a tour guide for 6 years. Kids working is pretty common here, starting about the age of 5 selling, singing, begging. Anyways, we headed to the canon de Toro Toro with Jesus. This starts as an easy 4 km walk which ends in 1.5 kms stairs down. While marching Jesus kept on playing music just for fun. The canon was created by an earthquake and there is a river running inside with a few waterfalls. We were bathing in these as well.
Sunday afternoon we have returned to the Pachamama Vasi museum for the second time. This is a private museum exhibiting stones collected in the NP over 21 years. Very impressive work. The nature is amazing and it is good to live surrounded by these beautiful stones - told us the owner.
This was our last night and Lily served us a special dinner. My preferred grilled pepper stuffed with cheese thing landed on the floor but we were not starving at all. Some more interesting things were fried bananas, grilled roots, corn cake and beer flavoured ice cream.
You need to dedicate some time to look at the 93 pics we took at Toro Toro (but go on, you can see the president too ;)

El Presidente

Vannak képek, nagyjából ennyit lehet elmondani a szombati napról.
Jön a Presidente, még szép, hogy felbolydult az egész falu. Talán az évtized eseménye, ha meg nem, jó ok egy lokál fesztiválra. Course a környék minden síppal rendelkező egyede befutott még előző nap, és nyomták ugyanazt a melódiát reggelig. Tébláboltunk velük mi is és csináltunk néhány közelit - meg egy túrát a saját szakállunkra, mert valahogy elfelejtett megérkezni a vezetőnk :)

Look at the pics :) The president Evo Morales is coming to town. A really big thing and a good reason to celebrate. Music is going on all the time, basically the same melody for two days. While wandering around we could shoot many pictures and since our guide got lost in the afternoon we just climbed up on a close hill.

Umajalanta

A 7 km séta a faluból az Umajalantához önmagában elképesztő volt. Láttunk sok millió éves dinoszaurusz lábnyomokat és átvágtunk egy skorpió zónán, csípés nélkül. Aztán jött a barlangtúra Bolívia egyik legnagyobb barlangjában. 1 km mélységig lehet lemenni, igen szinte végig ereszkedtünk, hol négykézláb, hol kötéllel a derekunkon. A hegymászós tapasztalatok jól jöttek, de egy sisakot adhattak volna, mert nyilván a fejét veri be legtöbbször az ember. Láttunk gyönyörű cseppkő formákat, vak halakat és denevérszart. Nagy élmény volt, szerintem megyünk még barlangba mászkálni, amint lehet. A leégéstől legalább nem kell tartani :)

The walk to Umajalnta is an awesome 7 kms. We have seen a few dinosaur footprints and crossed a zone of killer scorpions. Bolivia´s largest cave is open to visitors till 1 km depth. Going down on our knees and with ropes is great fun. Though we miss the helmet and its painful a few times. We have seen amazing rock formations, blind fish and bat guano. Supercool adventure trip, hope to go to caves soon. No worries about sunburn :)

Toro Toro

Alapból nem megy nekem a reggel 5-kor kelés, de ha még hideg is van akkor totál kész vagyok. Szobroztunk fél órácskát a ház előtt, majd mikor beláttuk, hogy a vezetőnk nem fog megérkezni, eltaxiztunk a buszhoz, lesz ami lesz. Volt ott rengeteg busz a piac szélén, és erősen kétkedve nézhettünk mikor emberünk mondja, hogy csak szálljunk fel, Lily telefonált, hogy késik kicsit (és elfelejtett minket felvenni), de megvárjuk. Ezzel a lendülettel vágtunk neki a 138 km-es útnak Toro Toroba. Útnak nevezni mondjuk kicsit erős. 138 km=7 óra! A teljes út során van egy, azaz egy darab megálló, az is alig egy óra után, a sivatag közepén, egy piac város-izében. Feltankoltunk ezzel-azzal, aztán nyomtuk tovább. Hegyoldal szerpentinnel (korlát nyista), kis kitérő a folyómederben - csak a jó ég tudja mit kerestünk ott -, át a patakon, árkon, bokron. Igazi off-road, csak busszal. Közben meg stonedultunk a tömény koka szagtól. Végül megérkeztünk, és nem csak mi örültünk, de a jelek szerint a helyieket is megviselte a dolog. Délután bolyongtunk még kicsit a folyómederben csak úgy az érzés kedvéért, aztán halálra zabáltuk magunkat, rádobtunk egy éjt "cafesito"-t és spáty.

Hetkoznapok II.

A kozlekedes mint olyan az itten egy kulon kategoria kerem szepen. Szotarszeru meghatarozasa: Jürgenek remalma.
Az utcak ugyan tobbnyire egyiranyuak es lampak is vannak, de ezek az arcok annyira "furcsan" (ertsd: hulyebaromallatmodon) vezetnek, hogy egy keresztezodes savonkent elbirna egy rendort. Mivel a foci utan a dudalas a masodik nemzeti sport, az egesz kozlekedes arrol szol, hogy ki tud tobbet es hangosabban.
A jatekot rendszerint egy keresztezodesben kezdik, piros lampanal. Az elso sofor dolga, hogy elbambul, igy mikor a lampa zoldre valt, a tobbi marha dudalhat. A pontozast kicsit neheziti, hogy a hobbi kedveert, a keresztutca jatekosai is bekapcsolodnak. Dudalni egyebkent kotelezo minden sarkon, mivel jobbkezszabaly vagy az elsobbsegadas az nyista. Erdekes modon a szigoru szabalyok ellenere egy sima lampas keresztezodesben is siman ossze tudnak tetriszezni 6-8 autot.
Nos, ha mar tisztaban vagyunk az alapszabalyokkal johetnek a kunsztok.
A kozlekedesi lampa ugyan eleme a jateknak, de az igazi profik tudjak, hogy csak napkozben szamit, akkor sem nagyon. Amennyiben nem jon semmi (vagy nem latszik jonni, mert elfoditjuk fejunket), akkor szabad az ut.
A lathatosag egyebkent fontos resze a taktikanak. Mindenki lopakodo uzemmodban kozlekedik, vilagitast szigoruan csak unnepnapokon hasznalnak. Az igazi profik szinte beosonnak a keresztezodesbe, es ott agyondudaljak jatekostarsukat.
A fiatal generacio mar a modern technikatol sem riad vissza. Eddig erthetetlen okokbol zold neonfenyu rendszamtabla kerettel felemlitik jatekostarsaikat.
Tovabbi elemkent fontos szerepet kap a Veletlen - egy esetleges zoldhullam eseten, meg mindenki boldogan szaguldozhatna. De nem! A kisbuszok akkor es ott allnak meg, ahol es amikor a kedves utas elrikkantja magat, hogy ¡Parada! (megallo). Ilyenkor satufek es kezdodhet a fektelen dudalas.
Gondolom nem kell ecsetelni, hogy ilyen korulmenyek kozott gyalogosnak lenni extrem sport. Mivel a zebra csak azert van, hogy megtorje szurke aszfalt monotonitasat, a tuleleshez a szentlelek josaga, a joisten hatalma es qva nagy szerencse kell - bizonyara nem ok nelkul van egy 33 meter magas Krisztus szobor a varosban :)

Jatekosok:
Magan auto = tobbnyire 1-4 szemely (ez igen ritka)
Taxi (eredetileg 5 szemelyes) = 1-7 szemely
Iranytaxi (eredetileg 5 szemelyes) = 1-9 szemely
Kis mikro = 20-25 fo vagy amennyi belefer
Mikro = karnevali sarkanyjellege van - min 25 fo
Motorosok, bringasok
Talicskas arus - rakomany rendszrint bab vagy foldimogyoro
Narancsfacsaro gepes neni

Everyday life 2
Transport is a special issue. Let me put it this way: Germans will freak out. Most of the streets are one way and there are traffic lights at the crossings. But these guys drive so bad and crazy that you could put a policeman to each lane. After football (or "soccer" but you know this is the real football ;) the second most popular sport is blowing the horn. The game starts at the crossing. The first driver is daydreaming so everybody can start sounding the horn, even the guys from the other streets. The horn is necessary at every single corner, forget about priority or right hand rule. It is amazing how can 6-8 cars get stuck in one corner.
So lets move to more complicated situations. The traffic lights can be treated easily, they only matter in the daytime. Well, if nothing comes (or you pretend so) you have free way. Visibility rules. Just like a nighthawk, keep the lights for holidays. The best drivers sneak into the crossing and then start to blow their horns. The younger generation might use more gadgets like the green neon frame around the plate number we have no idea what it is for. One should not underestimate the power of chance. If the lights are green you are free to go. Almost. Cos the minivans stop wherever and whenever a passenger cries ¡Parada! (stop). Other participants brake and horn.
Being a pedestrian is an extreme sport. The zebra (aka crosswalk) is there to break the roads grey monotony. For survival you need the goodness of the Holy Spirit, the power of the Father and lots of good luck - guess why there is a 33 m high Christ statue in this city :)

Participants of the game
Private car = in general 1-4 persons (very rare)
Taxi (designed for 5 persons) = 1-7 persons
Direction taxi (designed for 5 persons) = 1-9 persons
Little micro = 20-25 persons or as much as can fit in
Micro = carneval style - min 25 ps
Motorcycles, bikes
Wheelbarrows - usually selling beans or peanuts
Fresh orange juice maker old ladies

Hetkoznapok I.

A legkezenfekvobb kajalo a piac. Egyreszt, mert itt esznek a helyiek, tehat a kaja gyorsan fogy es nincs ideje megromlani, tovabba lehet veluk spanolni + boliviai piacon otthon nem lehet enni :P
Persze eloszor is at kell esnunk nemi domestos amnezian, aztan ha mar megtort a jeg, raerunk azzal foglalkozni, hogy szinte barmit kerunk, az finom es semmi bajunk sem lesz tole. Marpedig rendszerint "barmit" kerunk, mert fogalmunk sincs mit takarnak a nevek. A valasztas igy leegyszerusodik - legyen modjuk a masodik vagy a harmadik (eddigi statisztikaim alapjan ezek azok, amik a nem tul szimpla, de meg nem tul durva lokal kajak). Kedvencem a Pique Macho - amolyan husos lecsoszeruseg.
Petranak konnyu. A "vega vagyok" mondattal kizar csomo lehetoseget. Ami marad, az rendszerint ures halmaz vagy salata.
A reggeli ennel lenyegesen egyszerubb. A helyszin valtozatlan (piac), csak egy masik stand, ahol a neni egy bazi nagy gyumolcskupac mogott ucsorog es nagyon finom gyumolcsturmixot es gyumisalit csinal (ezekrol volt kep valahol), pontosan ugy, ahogy kered. A legjobb az egeszben, hogy mikor legyurted a marha nagy turmixot es visszaadod a poharad, akkor ujratolti, mert fejenkent majd egy liter jar.
A kedvenc vacsorahelyunkon a csajszi mar csak azt kerdezi meg, kerunk-e meg valamit a szokasos melle (egy egyszeru zoldsegsalata grillezett kecskesajttal a tetejen), a masik neni pedig hozza a kedvenc levunket (jugo de tumbo - eretlen passionfruit le), es persze kesobb ujratolti.
By the way, ez a legkor meg az ujratoltosdi veri a legtobb etterem szinvonalat - a gyorsasagrol mar ne is beszeljunk.
Es akkor van meg rakat kis kajalda, meg etterem, meg kavezo. Utobbi erdekessege, hogy a piaccal ellentetben nem csak ismerik az espresso-t, de szuper finomat is gyartanak. Amugy a legfurcsabb kavet (caffe destilado) ma kaptam. Ket kubli, egyikben hideg, koromfekete, mezsurusegu fozet, alias kave. Ranezesre, kivulrol szetmarja, belulrol felrobbantja a peacemakert. A masik kubliben forro viz - higitsd magadnak alapon.
A tortarol meg eleg legyen annyi, hogy valamelyik nap meg este 10kor beugrottunk 1ert elvitelre :)

Everyday life 1
Here we are at one of the most important topics, food, what else. The best place to eat is definitely the market. First of all this is where people eat so we have a good chance to have fresh food and new relationships. And by the way you can not go out in your hometown for a Bolivian market.
Course you will need a nice amnesia on cleaning supplies but after that you can enjoy whatever you get, cos its tasty. And what usually you get is Whatever cos who the hell knows those foodnames. Keep decisions easy - the second pls and thats it.
For Petra its really easy. The magic sentence "I am vegetarian" cuts lots of things. What remains is an empty aggregation or a salad.
Breakfast is easy, still on the market but this time the lady is behind lots of fruits. She prepares you such a good fruitshake and fruit salad - and exactly as you like it. The only thing is that the amout is huge. You give back your empty glass (big like a vase) but she will refill it - the personal amount is almost 1 liter (0.264172051 US gallon :)
Our standard dinner is a simple salad with grilled goat cheese and some jugo de tumbo (unripe passionfruit juice).
And there are a couple of good restaurants and cafes in each city, so you can get a good espresso. By the way today I got my weirdest coffe. Its called caffe destilado. At first glance a real peacemaker killer - cold, black syrup and you have to water it yourself. And finally the cakes. Well, those are simply amazing :)

Kopp

Fejest ugrottunk a permakulturaba. Oszinten szolva fogalmunk sem volt, mi fan terem ez az egesz, de az alapjan, amit olvastunk erdekesnek hangzott. Laza fel oras buszozas, es egy lelkes lokal taxis segitsege kellett hozza es mar ott is voltunk. Az El Poncho ecofaluban egy onkentes volt, Paul, aki spanyoltanulassal tolti az idejet, mivel tortennek ugyan dolgok, de azoknak semmi koze a permakulturahoz. Ha mar ott voltunk, megkerdeztuk mi is lenne ez, ami nincs. Rovid magyarazat utan kiderult, hogy bar eddig nem tudtunk rola, igazabol permakultura expertek vagyunk mi ketten :) A lenyeg pontosan az, amit Tazmaniaban tanultunk meg, amikor egy hetet toltottunk a biofarmon. Vagyis semmi elektromossag, no szemet, es organikus novenytermesztes. Az itteni ecofalu alapvetoen jo, erdekes epuletek egy telken, a varostol 20 kmre. Az epuletek elrendezese az Orion csillagzat alakjanak felel meg, es mindez meg van fuszerezve kis ji-kinggel meg feng shuj. Sajnos jelenleg a legnagyobb hangsulyt a medence epitesre fektetik. Abbol is 7 darabnak KELL lennie. A kivalasztott helyen a novenytermesztes eleg nehezkes a szarazsag miatt, de az epitkezes igy nem permakultura, hanem nyaralokozpont kepet mutatja! A fo gond, hogy az otletgazda augusztusig Norvegiaban van es a projekt all, de nagyon. Az onkentes kitalalhatja, hogy mivel jarul hozza a folyo projekthez, de egy allo projekthez eleg nehez, kivetel hobbi komuveseknek. Szoval egy rovid kavezas utan mar fogtuk a zsakokat es indultunk is vissza Cochabambaba.
Ajanlott olvasnivalo permakultura temaban A jo elet, sajnos csak angolul.

We jumped into permaculture. No many ideas about what it is exactely, but the description was interesting. On arrival to El Poncho ecovillage we met Paul, the only volunteer who sepnds his time learning Spanish cos there is nothing to do with permaculture here. And by the way, regarding our experiences at the organic farm in Tasmania, we are a kind of experts of the subject :) At the ecovillage the buildings correspond to the stars of the Orion and there is some more ji king and feng shui. But no plantations at all. Recently a swimming pool is being constructed, the first of all the seven. Not much I could contribute to. The leader of the project is in Norvegia till August, the whole thing seems hopeless, and not just for us. So after a short black we were heading back to the city of Cochabamba.
A recommended book on permaculture is The Good Life.

Szunet

Regebben mar irtunk arrol, hogy itt csak onkentes munkara lesz lehetosegunk. Hat itt az elso. Holnap elutazunk egy eco faluba, ahol a kovetkezo ket hetben onkentesek leszunk. A dolog lenyege a permakultura. Mindez nekunk sem mond sokat, de majd utolag elmeseljuk.
Viszont, hogy addig se maradjatok olvasnivalo nelkul, fussatok neki ennek: Esőisten siratja Mexikót

As said before we will do only voluntary work in South America. Firstly, we try an eco village, we leave tomorrow for 2 weeks. The essence is permaculture, we don{t know really what it is but promise to write about it later. Meanwhile some recommended reading for you: Tlaloc Weeps for Mexico

Terv

Terv az kell, es sokfelekeppen lehet gyartani oket. Kettonk modszerei tokeletesen ellentetesek, mivel en aztan nem, Petracsek viszont erosen tervezo egyeniseg.
Az utazas egyik legfontosabb tenyezoje, az ido (es a rutin) ezen is sokat csiszolt, igy mara teljes osszhang alakult ki kozottunk. Ezt szeretnem egy kicsit erzekeltetni veletek, hogy ne csak azt lassatok hova keveredunk, de azt is tudjatok hogyan.
Van az elokeszuleti fazis: Mikor eppen olyanunk van, akkor olvasgatjuk az utikonyvet vagy a neten probalunk meg infokat szerezni arrol, ami eppen eszunkbe jut. A magam reszerol szoktam kinvallatni a tobbi turistat is, mivel toluk lehet beszerezni a legfrissebb lokal infokat.
Masodik az egyeztetes: Ilyenkor mindazt, amit egyikunk kitalal, megprobalja raeroszakolni a masikra. Ime nehany a napokban tortent eset szoszerinti idezete:

E: Ecuadorba nem megyunk?
P: Mehetunk.

E: Ez a Sorata egeszen jo helynek tunik, csomo turat ir a konyv.
P: Megnezem utbaesik-e.
P: Nincs iranyban, de utbaejthetjuk.

P (10 perccel kicsekkolas lejarta elott): Huzzunk innen tovabb meg ma este!
E: Meg nem zuhanyoztam.
P: Akkor maradjunk.
E: Mehetunk, elmentem zuhizni.
P: OK, szolok a csajnak, hogy kell meg +10 perc, vegul is ez del-amerika.

Plan
Our planning strategy is totally different. I dont plan, Petra loves to have one. Course time and routine gave a good solution so nowdays we can do it in harmony. Id like to let you know not just about the places we visit, but also about the way we get there.
First step is research: reading the guidebook, googling, and chatting with other tourists.
Second is the matching phaze: we try to approve our own ideas.
So here are some conversations we had in the past days:

E: What about going to Ecuador?
P: We can go.

E: Sorata seems to be a cool place for trekking
P: Hang on, I check if its on our way
P: No its not, but we can go that way

P (10 min befor checkout time): Lets leave this city tonight
E: I did not have a shower yet
P: oh, than lets stay
E: we can leave but I go to take a shower
P: OK, I tell the girl that we need 10 min more - actually this is South-America

Sucre

Rendezett egyetemi varos a volgyben, a belvarosban feher hazak es rengeteg templom. Kicsit europai feeling, kavehazi kultura, jo ettermek. Ket napig leginkabb pihiztunk a varosban. Aztan kimereszkedtunk a het vizeseshez, de az off-the-beaten track avagy csakazert-sem-fizetunk-be-turakra most visszautott, mert vagy 4 orat gyalogoltunk a napon es a folyoban meg alig volt viz, nemhogy vizeses. Ha viszont lehuztak volna 35 dolcsival egy ilyen turan, biztos idegbajt kaptunk volna. Arra nagyon jo volt ez a ket nap, hogy kicsit kipihentuk magunkat es feltoltodtunk finom izekkel, hala a helyi csokinak es a piaci gyumolcsturmixoknak. Leleptunk Cochabambaba.

Nicely orgnized city in a valley with a tradition of only white houses in the city centre. A bit european with lots of cafes and good restaurants. We spent two days mostly relaxing and enjoying the facilities, including very good local chocholates and fruit shakes.
Then head off the beaten track to the "seven waterfalls" but after 4 hours walking we could hardly find a creek. So we left for Cochabamba :)

Az egig ero varos

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy inka indian, aki ejszakara bemenekult egy hegy belsejebe. Tuzet gyujtott a hideg ellen es reggel azt vette eszre, hogy megolvadt ezust van a tuz helyen. Az ezust pukkano hangokat hallatott, innen lett a hegy es a varos neve Potocsi. A suket spanyolok nem tudtak rendesen kiejteni, ma a hely neve Potosi.
A Tupiza-Potosi 10 oras buszut elegge megviselt minket. Indulas elott meg szereltek a feket, az ut hepehupas es az egyik ablakot nem lehetett becsukni, ezert minusz ezer fok volt a buszon. Az utitarsaink ugy melegitettek egymast, hogy altalaban harman-negyen ulnek ket szeken es ket sor koze is benyomnak kis muanyagszekeket.
Hajnalban erkeztunk a vilag legmagasabban (4070m) fekvo varosaba. Mivel a hostelbe csak 10 ora utan engednek be, ledobtuk a zsakokat es fenykepezogepekkel feledezoutra indultunk. A piacon megreggeliztunk, sajtos taska (empanada con queso) es Erichnek egy kave, nekem egy kokatea meg jugo de quinoa (az Andok gabonajabol keszult "gyumolcsle").
A varos gazdgsagat a kozeli hegy gyomraban levo ezustnek koszonheti. A mai napig kozepkori korulmenyek kozott primitiv eszkozokkel dolgoznak a banyaszok. Az 5 szintes banyaban minusztol +45 fokig valtozik a homerseklet. Altalaban 10 even belul, tudogyulladasban meghalnak, akik itt dolgoznak! Be lehet fizeni banyalatogatasra, amivel pontosan oda viszik az embert, ahol eppen kifejtes van es lehet beszelgetni is a banyaszokkal. Eleg jo a kepzeloeronk, es azok utan, amiket olvastunk, nem akarjuk ezt a sokkolo elmenyt atelni.
Szoval maradva a varosnal, a spanyolok idejen felhuztak nehany nagyobb templomot es vannak erdekes kolonialis stilusu hazak is. Ugy reggel 9 orara mar meg is neztunk mindent, amit lehet.
Delutan elsetaltunk egy masik piacra es kerestunk egy iranytaxit. A collectivo egy kis mikrobusz, a soforon kivul 23-an ultunk benne, ebbol 3 karonulo csecsemo. 25 kilometerrel odebb, Tarapayaban tenyleg volt termalvizes furdo, de nem utotte meg az amugy elegge alacsony higienias elvarasainkat, igy rovid ido elteltevel mar zotyogtunk is visszafele. Elkepeszto, hogy az emberek lazan barmit kidobnak a buszbol, ezert az ut menten egymast erik a szemetdombok, amiben hol egy diszno, hol nehany kutya kutat elelem utan.
Szombaton reggel ellatogattunk Bolivia egyik legjobb muzeumaba, ami a korabbi penzverde volt. A potosi ezustbol keszultek a spanyol realok egeszen a XX. kozepeig. Lattuk a lapitogepet meg a nyomot, kalapacsot, negativokat. Tobb, mint 300 ev utan megfordult a kocka es most Spanyolorszagban keszulnek a boliviano ermek, az otos Kanadaban, a papirpenzt meg a franciak nyomjak.
Sucrebe a legolcsobb kamionon menni. Parasztok meg csirkek, ezt nem szabad kihagyni! De mire elbattyogtunk a megfelelo benzinkuthoz, mar jol elfaradtunk. Az elso jargany ami jott, az egy busz volt, hat ezzel hagytuk el a varost.

Skycity
We have arrived to the world´s highest city (4070m), Potosi after a crazy busride: bad brakes, bumpy road and a window that could not be closed, so it was freezing cold on the bus. Getting to town at 7 am we dropped our backpacks at the hostel and went for sightseeing. The empty streets in the morning lights were really nice. There are some nice colonial buildings and huge churches. We had a lovely breakfast on the market: empanadas com queso (cheese pastry), coffee, mate de coca and jugo de quinoa (juice of andean grains).
The most interesting thing in the city is the silver mine. According to the legends the melted silver made the funny noise of Potocsi so the town was named after it. But the Spanish are a kind of deaf and could not pronounce it properly so today the city is called Potosi.
You can visit the mines that are still working. They say that this is a shocking experience since its a travel back to time, very simple tools, unhuman working conditions.
So we decided to enjoy the nearby spa and skip the mines. The collectivo (minibus) to Tarapaya left with 23 passangers. The spa looked so crowded and dirty that we went back to town with the next bus.
Saturday morning we visited one of Bolivia´s best museums. The Moneda is mainly about making money from silver. The mines could provide Spain with silver reales for more than 300 years. Today Spain makes the coins for Bolivia, the 5 bolivianos are from Canada and the notes are printed in France.
In the afternoon we wanted to go to Sucre in the cheapest way: a camion. It leaves when its full with packs, people and animals. By the time we got to the spot we were so tired that we decided to take this first vehicle that turned out to be a smaller bus.

Fekete - Feher

Meg reggel nyolc sem volt, mikor ellottem a tizedik fekete-feher tekercset. Miota elindultunk nem sokat fotoztam - eltekintve attol a nehany giganyi keptol aminek egy reszet a blogra is feltoltjuk :) De az mas, kis digitalis mutymurutty, csak az lcd-t tudod nezni, 35 mm-nel indul. Es a legfontosabb, a HANG, mikor exponalsz. Hat ez hianyzott.
Valahogy ugy alakult, hogy 90 meter FF film gubbasztott a hatizsakom legaljan, 7 honapon at. Gondoltam egyszer eljon az ido mikor befuzhetek par tekercset, de valahogy nem akart. En meg eleg turelmes voltam. Aztan Antofagastaban gondoltam kiberelek egy sotetkamrat par orara. Meg is talaltuk a helyet, de az minden volt csak nem sotet. Vegul masnap San Pedroban olyan szuper kis kuckot kaptunk ejszakara, ahol gond nelkul ment a dolog - meg is unnepeltuk egy kis Piscola-val. Es most elfogyott - sebaj fuzok masikat, lehetoleg meg ma :)

It was just before 8 when i finished the 10th black and white roll. Since we are on the way I didnt make too many pictures - except those couple of gigs you can see on the blog. But thats not the same. Its a small digital, you have only the LCD to compose, it starts at 35mm, and the most important thing what is missing is the sound when you press the button.
During the past seven months i was carrying 90ms of BW film on the bottom of my backpack waiting for the moment to roll in a couple of meters. In Antofagasta I tried to rent a dark room, but the one we found was not good enough. Finally, in San Pedro in our hostel we could manage it without any problem - than celebrated this with some Piscola.
And now its gone - so have to roll again, hope today :)

Utikalauz.hu

Van egy Utikalauz portal, ahova barki leirhatja az elmenyeit. Es mivel Uj-Zelandrol nem volt meg beszamolo, kicsit dolgoztunk rajta, es ma mar olvashato/lathato is. Kulon koszonet Lauranak az otletert!

There is a Hungarian portal where people can send their travel stories. Since there was nothing about New-Zealand we worked a bit and have put together our travel experiences. Thanks for Laura who suggested this place. Sorry guys, no English version.

Altalanos

Mivel tobbnyire senki (vagy alig) reagal azokra a postokra amik arrol szolnak, hogy miket csinalunk - kicsit olyan mintha monologot irnank sajat magunknak (par ev mulva tuti jo lesz visszaolvasni), (es ezen most meg rontok is azzal, hogy egy a kivantnal hosszabb mondatot vetek ide es el fogjatok veszteni a fonalat), gondoltam irok egy kicsit arrol, ami minden bizonnyal foglalkoztatja a tisztelt olvaso kozonseget, csak nem merik/tudjak/akarjak/tul bonyolult/meg a klaviatura/blabla megkerdezni. Szoval akkor most irok magunkrol, meg arrol hogy mi van velunk, mert tudom, hogy ez foglalkoztat titeket.
Jol vagyunk baszki :)
Ja, igen, fontos meg hogy lett egy herpeszem, ami elegge idegesit, valszeg mert meg sohasem volt, es ennek egyenes kovetkezmenye, hogy egy ideig nem lesznek kozelik rolam.

Tupiza

Uyuniban ejszakai vonatra szalltunk es kedden hajnali negykor megerkeztunk Tupizaba. A telefonon lefoglalt szallashelyrol kiballagott elenk egy ficko, akit persze en nagyon igyekeztem lerazni, de vegul is volt kulcsa meg adott is nekunk szobat. Delben mar kicsekkoltunk, mert a telefonban elfelejtettek mondani, hogy az egesz ejszakat ki kell fizetni, es ez bantotta az igazsagerzetem. Szerencsere talatunk egy masik hotelt, uszomedencevel es bufereggelivel 30 boliviano, kb 700 forint. Ez a tuti :)
A zaklatott ejszaka miatt tegnap csak egy rovidebb turara vallalkoztunk. Az egesz taj kulonbozo szinu sziklas hegyoldalakbol all, es a voros spektrumban koboroltunk egy kicsit. Itt van az ordog kapuja, ket hihetetlen sziklafal.
Ma egy masik vizmosashoz mentunk, nagyon meleg volt. Ja, es 3000 meteren vagyunk tehat nagyon megfeszulni semmibe nem lehet, mert csak liheges lesz a vege. Ezert maradtunk a konnyu setalgatasnal.
Az egesz kornyek legnyagyobb nevezetessege, hogy Butch Cassidy es a Sundance kolyok kalandjai itt ertek csunya veget.

We took the overnight train in Uyuni. On arrival to Tupiza a man from the hostel was wainting at the station at 4am. We got into our rooms and it turned out that they will charge for the whole night. So this was the shortest stay ever, by 12 o´clock we were already in another hostel. This one has a swimming pool and the buffet breakfast is included in the 30 bolivianos price (3.7 USD).
Tupiza is a charming little town with incredible rock formations around. We walked to the Gate of Devil and enjoyed this wild wild west scenery. Since we are on 3000 ms altitude we keep it easy :)
The most famous thing about the area is the end of the Butch Cassidy and the Sundance Kid story.

Salar de Uyuni

A sohotelben vegre rendesen tudtunk aludni, igaz eleg rovidre sikerult az ejszaka. Kora hajnalban, dogsotetben, dobaltuk fel a cuccainkat a 4x4 tetejere es irany a sosivatag, hogy elkapjuk napfelkeltet. Megerte, mert hasonlo latvanyban meg sohasem volt reszunk.
A Salar de Uyuni, korabban tenger, ma vilag legnagyobb sosivataga, 12 ezer negyzetkilometer hofeher so. Helyenkent par centimeteres vizreteg boritja, amin reggel a napfelkelte, napkozben a taj es a felhok tukrozodtek. Azthiszem ez volt a legszebb napfelkelte, amit valaha is lattam, pedig volt belole par.
Mikor mar kellokeppen szetfagytunk, nekivagtunk a sivatagnak, hogy eljussunk egy kaktusz szigethez. A kaktuszoknal is nagyobb meglepetes volt a frissen sutott palacsinta es a forro kave, amit Teo (a turavezetonk) es felesege teremtettek elo a semmi kozepen.
A kaktuszokrol - Isla de los Pescadores - legyen eleg annyi, hogy nemelyikuk tobb mint ezer eves, olykor 12 meter magas, es az egesz sziget tele volt veluk. Az egesz latvany kicsit tavolt allt a valosagtol. Egyreszt ezzel a szigettel meg a kaktuszokkal, masreszt meg mindez a nagy feher semmiben. Folyton emlekeztetni kellett magunkat, hogy mindez so es nem ho meg jeg.
Aztan irany Uyuni, az elso boliviai varosunk.

Finally, we had a good but short sleep in the salt hotel. We dropped our stuff in the 4x4 and we head to the Salar (salt desert) to catch the sunrise. It was worth to get up so early, cos we never had a view like this before. Total whiteness around us, and the salt works like a mirror because of the water layer on its top. Reflecting the sun rise, and all the clouds during the day. It´s amazing. From here we went to Isla de los Pescadores, a cactus island in the middle of this salt desert. Some of these plants are more than thousand years old, and they can reach up to 12 meters. Another surprising thing was the breakfast. Don´t know how, but our guides managed to give us fresh pancakes and coffee.
From here we had a quite long jurney to Uyuni, our first bolivian destination.

Lagunas Altiplanicas

A hegyi betegseg meg egesz delelott vassapkat huzott a fejemre. Az elso megallonk egy fa alaku szikla volt. Aztan nagyobb tavak kovetkeztek, ahol ujra rengeteg flamingot lattunk. Az Ollague vulkan labanal kaptunk szuper ebedet (avokado, tonhal, rizs, stb.). Atvagtunk egy kisebb sotavon, es lattunk egy kisebb tornadot. Mar sotetben erkeztunk meg a nagy Salar partjan allo sohotelbe, ahol a fal, az agy, a szekek, szinte minden sobol volt. 3600 meteren mar jobban ment az alvas is.

I suffered from the altitude sickness all morning. Our first stop was a Rock tree. Later we passed a few lagunas, chance to see another hundreds of flamencos. An excellent luncg was served close to the Ollague volcano. Later we have crossed a minor salar and have seen a tiny tornado. -it was already dark when we arrived to the salt hotel, where the walls, the bed, the chairs and almost everything was made of salt. Sleeping on 3600m was a lot nicer.