Az egig ero varos

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy inka indian, aki ejszakara bemenekult egy hegy belsejebe. Tuzet gyujtott a hideg ellen es reggel azt vette eszre, hogy megolvadt ezust van a tuz helyen. Az ezust pukkano hangokat hallatott, innen lett a hegy es a varos neve Potocsi. A suket spanyolok nem tudtak rendesen kiejteni, ma a hely neve Potosi.
A Tupiza-Potosi 10 oras buszut elegge megviselt minket. Indulas elott meg szereltek a feket, az ut hepehupas es az egyik ablakot nem lehetett becsukni, ezert minusz ezer fok volt a buszon. Az utitarsaink ugy melegitettek egymast, hogy altalaban harman-negyen ulnek ket szeken es ket sor koze is benyomnak kis muanyagszekeket.
Hajnalban erkeztunk a vilag legmagasabban (4070m) fekvo varosaba. Mivel a hostelbe csak 10 ora utan engednek be, ledobtuk a zsakokat es fenykepezogepekkel feledezoutra indultunk. A piacon megreggeliztunk, sajtos taska (empanada con queso) es Erichnek egy kave, nekem egy kokatea meg jugo de quinoa (az Andok gabonajabol keszult "gyumolcsle").
A varos gazdgsagat a kozeli hegy gyomraban levo ezustnek koszonheti. A mai napig kozepkori korulmenyek kozott primitiv eszkozokkel dolgoznak a banyaszok. Az 5 szintes banyaban minusztol +45 fokig valtozik a homerseklet. Altalaban 10 even belul, tudogyulladasban meghalnak, akik itt dolgoznak! Be lehet fizeni banyalatogatasra, amivel pontosan oda viszik az embert, ahol eppen kifejtes van es lehet beszelgetni is a banyaszokkal. Eleg jo a kepzeloeronk, es azok utan, amiket olvastunk, nem akarjuk ezt a sokkolo elmenyt atelni.
Szoval maradva a varosnal, a spanyolok idejen felhuztak nehany nagyobb templomot es vannak erdekes kolonialis stilusu hazak is. Ugy reggel 9 orara mar meg is neztunk mindent, amit lehet.
Delutan elsetaltunk egy masik piacra es kerestunk egy iranytaxit. A collectivo egy kis mikrobusz, a soforon kivul 23-an ultunk benne, ebbol 3 karonulo csecsemo. 25 kilometerrel odebb, Tarapayaban tenyleg volt termalvizes furdo, de nem utotte meg az amugy elegge alacsony higienias elvarasainkat, igy rovid ido elteltevel mar zotyogtunk is visszafele. Elkepeszto, hogy az emberek lazan barmit kidobnak a buszbol, ezert az ut menten egymast erik a szemetdombok, amiben hol egy diszno, hol nehany kutya kutat elelem utan.
Szombaton reggel ellatogattunk Bolivia egyik legjobb muzeumaba, ami a korabbi penzverde volt. A potosi ezustbol keszultek a spanyol realok egeszen a XX. kozepeig. Lattuk a lapitogepet meg a nyomot, kalapacsot, negativokat. Tobb, mint 300 ev utan megfordult a kocka es most Spanyolorszagban keszulnek a boliviano ermek, az otos Kanadaban, a papirpenzt meg a franciak nyomjak.
Sucrebe a legolcsobb kamionon menni. Parasztok meg csirkek, ezt nem szabad kihagyni! De mire elbattyogtunk a megfelelo benzinkuthoz, mar jol elfaradtunk. Az elso jargany ami jott, az egy busz volt, hat ezzel hagytuk el a varost.

Skycity
We have arrived to the world´s highest city (4070m), Potosi after a crazy busride: bad brakes, bumpy road and a window that could not be closed, so it was freezing cold on the bus. Getting to town at 7 am we dropped our backpacks at the hostel and went for sightseeing. The empty streets in the morning lights were really nice. There are some nice colonial buildings and huge churches. We had a lovely breakfast on the market: empanadas com queso (cheese pastry), coffee, mate de coca and jugo de quinoa (juice of andean grains).
The most interesting thing in the city is the silver mine. According to the legends the melted silver made the funny noise of Potocsi so the town was named after it. But the Spanish are a kind of deaf and could not pronounce it properly so today the city is called Potosi.
You can visit the mines that are still working. They say that this is a shocking experience since its a travel back to time, very simple tools, unhuman working conditions.
So we decided to enjoy the nearby spa and skip the mines. The collectivo (minibus) to Tarapaya left with 23 passangers. The spa looked so crowded and dirty that we went back to town with the next bus.
Saturday morning we visited one of Bolivia´s best museums. The Moneda is mainly about making money from silver. The mines could provide Spain with silver reales for more than 300 years. Today Spain makes the coins for Bolivia, the 5 bolivianos are from Canada and the notes are printed in France.
In the afternoon we wanted to go to Sucre in the cheapest way: a camion. It leaves when its full with packs, people and animals. By the time we got to the spot we were so tired that we decided to take this first vehicle that turned out to be a smaller bus.