Toro Toro

Alapból nem megy nekem a reggel 5-kor kelés, de ha még hideg is van akkor totál kész vagyok. Szobroztunk fél órácskát a ház előtt, majd mikor beláttuk, hogy a vezetőnk nem fog megérkezni, eltaxiztunk a buszhoz, lesz ami lesz. Volt ott rengeteg busz a piac szélén, és erősen kétkedve nézhettünk mikor emberünk mondja, hogy csak szálljunk fel, Lily telefonált, hogy késik kicsit (és elfelejtett minket felvenni), de megvárjuk. Ezzel a lendülettel vágtunk neki a 138 km-es útnak Toro Toroba. Útnak nevezni mondjuk kicsit erős. 138 km=7 óra! A teljes út során van egy, azaz egy darab megálló, az is alig egy óra után, a sivatag közepén, egy piac város-izében. Feltankoltunk ezzel-azzal, aztán nyomtuk tovább. Hegyoldal szerpentinnel (korlát nyista), kis kitérő a folyómederben - csak a jó ég tudja mit kerestünk ott -, át a patakon, árkon, bokron. Igazi off-road, csak busszal. Közben meg stonedultunk a tömény koka szagtól. Végül megérkeztünk, és nem csak mi örültünk, de a jelek szerint a helyieket is megviselte a dolog. Délután bolyongtunk még kicsit a folyómederben csak úgy az érzés kedvéért, aztán halálra zabáltuk magunkat, rádobtunk egy éjt "cafesito"-t és spáty.