Packhouse

Minden este Sarah és én megyünk a csomagolóüzembe. Hatkor csöngetnek, a futószalag elindul és jönnek a körték. Suly szerint különbözo sorokra pottyannak, mindenhol 1-2 kék pólós, hajhálós, fehér sapkás "packer" áll. A mérnököknek köszönhetoen a körték egészen jól eltalálják a tálcán lévo mélydéseket, csak picit kell beigazítani oket, hogy a szár és ne a virág legyen felfelé. A hibás darabokat egy másik szalagra át kell dobni. A kész tálcát egy másik ember beleteszi a kartondobozba, megy rá neylon, teto és gurul tovább a következo fázisba. A munka néha gyorsan pörög, néha kicsit unalmas. Zakatol a gép és szól a zene a hangszóróból. Két este ugyanaz a csatorna, ugyanazok a szamok, remélem ma már más lesz. 8-kor van 15 perc fizetett szünet, természetesen cafeteria: tea, kávé, cukor, víz, mikro. Aztán vissza és nyomjuk tovább 10:30-ig.
Az elso munkanapom volt a legjobb. Mert végig azt éreztem, hogy ez itt és most valami igazi TAPASZTALAT és már ezért megérte utazni. Ha még egyszer megkérdezik, hogy miért jöttem Új-Zélandra, akkor azt fogom válaszolni, hogy mert itt gyárban dolgozhatok :) Egyre nagyobb szolidaritást érzek a kis kínai munkások iránt. Mert engem megfizetnek, de ok ugyanezt napi 1 dollarért csinálják. Akkor is ha 1000, akkor is ha 10000 forintba kerül a ruha, amit készítettek, csak a márka/marketing a különbség. Globális kizsákmányolás van.

Every evening Sarah and I go to the packhouse. The bell rings at six, the machine launches and the pears start coming. According to their size they drop to different rows. At each row stands a packer in a blue shirt, hair net and a white hat. Thanks to the designers the pears go more or less into their place on the tray. You only have to turn and adjust them a bit. Once the tray is full its put into a cartoon. Sometimes the work is really fast, at other times its more boring. There is a 15 minute paid break when we just sit down, coffee and tea are provided.
On my first day I felt that this is a kind of EXPERIENCE and if ever again anyone asks why i have come to NZ my answer will be 'to work in a factory' :) I feel growing solidarity to the chinese factory workers who do the same thing for $1 daily, no matter if their outcomes are sold for $5 or $50, the difference is only in the marketing. Multinationals are global predators.

Polak, wegier...

A Fehér Elefánt szanatóriumi körülményeinek hatására sikerült végre megtenni az elso lépéseket a támogatók szerzésének ügyében. Tudjuk, hogy "pihent" ötlet, de hát a szanatóriumi körülmények ugye...
No meg Petracsek kedvenc Li Taj Po idézetével élve: "csak az állja ki a próbát, aki megpróbálja"... vagy mi...Szóval küldtünk leveleket, szépséges doksival, néhány potenciális cégnek és barátoknak. Amennyiben valaki még nem kapott, nyugalom, kérjük orizze meg hidegvérét - meg fog érkezni. Persze a dolognak elébe is lehet menni :)
Közben meglátogatott minket a Minnesota team, a lengyel barátaink is visszatértek - volt körözött, rakottkrumpli, ilyen-olyan süti...esonap ellenére megtartott barbi, meg az ötlet, hogy kellene Roxane-t játszani...iPod, hangszóró, sör, bor, bármi... ha a számban Roxane-t hallasz tessék inni.
Mindezt másnap a nelsoni beachen hevertük ki.
Polak, wegier dwa bratanki, do szabelki i do szklanki - várjuk a frappáns magyar fordítást!

Conditions we have in the White Elephant, gave us a good chance to make the first steps with our sponsorship. Yeah, we know silly idea, but again, the conditions... and Petras favourite Li Taj Po sentence - the one who succides is the one who gives a try...or something like that...if you are really intrested in, google it out for yourself. So, we sent letters and a sweet document about the whole thing to some potencial companies and friends. If anyone of you did not receive it, behave, stay calm, you'll get it. Course you can ask for it to be sure :)
Minessota team has visited us this weekend and our polish friends were also back at the time - there were couple of hungarian dishes as the untranslateable "wanted", layerd potatoes, cakes, barbi despite the rain, and the strange idea to play Roxane that means iPod, speakers, beer, wine, whatever... and a shot when you hear Roxane. The day after makes you to relax on the beach - we had it in Nelson.
Polak, wegier dwa bratanki, do szabelki i do szklanki - have fun translating :)

Kiwibiznisz

Ismét egy újabb skillel lettem gazdagabb - immáron tudom, hogyan kell Kiwifát csapolni.
Ime: egy leginkább bicikliláncra emlékezteto furésszel szorítófogásba vesszük a delikvens törzsét, majd egy step-aerobic órára becsöppent alpesi néptáncost idézo koreográfiával körbetáncoljuk a szerencsétlent - jódlizni tilos, mert sokkot kapnak a gyümölcsök. Az eredmény nekem vájat, arborétusok szaknyelvén biztos valami fancy névvel illetik - lehet ötletelni. Lényeg, hogy ennek hatására a fotoszintézis során megtermelt karbobármilyen"energia" egyenesen a gyümölcsökbe áramlik, mivel a gyökerekhez vezeto ereket éppen most vágtuk haza, akarom mondani, metszettük el. Végeredmény 1%-al több termés, 10%-al lédusabb gyümölcs, amit lehet teríteni, az itteniek legnagyobb örömére, éppen a bedolt európai termés helyett. Végül néhány infó, ha valaki kedvet kapott a kiwi bizniszhez: egy fa éves költsége 1.40NZ$, egy gyümölcs átlagosan 30 cent bevételt eredményez. Tessék kaszálni.

Kiwi business
One more new skill, I know how to gurgle a kiwifruit tree. There is this human motorised chainsaw you round the tree with, than start dancing around kind of like an austrian folk dancer who takes part on a step aerobic lesson. In fact, cutting so will force the tree to spread all its energy directly into the fruits instead of the roots. Generally, this gives you 1% more fruits that are 10% more juicy. Nice to spread it on the europian market which just went crap at this time. So if you feel like getting into kiwi business here is some basic info. The cost of one tree for a year is 1.4NZD and one fruit brings 30 cents income.

Támogatókat keresünk!

Ahogy Erich is írta, már csak 6 hét van hátra és irány Latin-Amerika! Most gozerovel tervezünk és dolgozunk. Ott már csak önkéntes munkára lesz lehetoségünk - ami nem baj, de a teknosmentés nem váltható buszjegyre. Ami itt egy éjszakai szállás ára, az ott fedezi az egész napi költségeket. Ebbe remélhetoleg minél több "activity" belefér, mint hegymászás, bicajozás, canyoning, hajótúrák.
Tapasztalatból tudjuk, hogy a legnagyobb korlátok nem a külvilágban, hanem az ember fejében vannak. Ezen már túlléptünk, amikor 5 hónapja fejenként 300 euróval és családi utánpótlás opciókkal nekivágtunk. Most viszont HIVATALOS SZPONZOROKAT KERESÜNK! A támogatás bármilyen formában jól jön, cserébe a fotókat, cikkeket tudjuk felajánlani. Néhány cégnek már küldtünk levelet, és nagyon örülünk, ha további kontaktokat kapunk!

Sponsors wanted
We have just 6 weeks left and then we will go to Latin America. So we are into planning and working, but only the volunteer jobs are open to strangers. Unfortunately no amount of saved turtles gives us a bus ticket. The price of one night here covers a full day there. Hopefully, including heaps of activities such as hiking, biking, canyoning and boat trips. We know by experience that the biggest barriers are not in the world but in our minds. We stepped over this when we arrived to Sydney with less than $400 each. It is a miracle that we are still travelling and now we are looking for official sponsors. We offer our photos and articles for any kind of support from outdoor equipment to money. We have sent a few letters to companies, don't hesitate to tell us some more contact data ...

Idokeret

Lehet, hogy a hét mágikus szám, de ha már csak hat marad belole, akkor az események erosen felgyorsulnak. Mi az, amit még nem láttunk - sok, és mi az, ami belefér ebbe a hat hétbe, ami még hátravan - kevés. Foleg, hogy még három hetet kell dolgoznunk. A maradék idore tolem szokatlan ötlettel álltam elo - kell egy részletes terv :P Dolgozunk rajta.
Tegnap atjottunk a nyugati partra, Motueka citybe, Nelson környékére. Kezdodik az almaszezon, amibol én is szeretném kivenni a részem. Illetve szeretné a fene, de jól fog jönni. Petra közben besegít a hostel (talán az eddigi legjobb hely - igazi szanatórium) tulajdonosainak, cserébe kaptunk egy külön szobát, ingyen. Ráadásul közel vagyunk az Abel Tasman nemzeti parkhoz, ami az egyik legnépszerubb hely a környéken. A tórának van gyalogos, kajakos és vegyes változata. Meg tegnap csaptunk is egy par oras setat.

Timeframe
Six weeks, this is whats left. At this point things starts to go pretty fast.
What we have to see - heaps, what can fit in this six weeks - not much. Specially cos we have to work 3 more weeks. So, for the rest i got an unusual idea - we need an exact plan.
Yesterday we moved to the west coast, to city of Motueka, close to Nelson. We could catch up with team Minnesota and had a half day walk in the Abel Tasman National Park. It was so nice, we should go back for a walk or kayaking or a combination of this two.

Rotoiti - kicsi tó

A Lonely Planet útikönyvünk nem említi, de a helyi cseh kirándulómániások meséltek a Nelson Lakes nemzeti parkról. Ezért szombat délután felkerekedtünk, hogy meglátogassuk az egyik tavat. Elég sokáig álltunk egy keresztezodésben, végül felvett egy metodista pap, a felesége és velük utazott Ziggy, az uszkár. A nagy beszélgetésben elnézték a leágazást, így ok is eljöttek a tóhoz, pedig máshová indultak :) Az utolsó jégkorszak utáni olvadáskor alakult ki a két tó: Rotoiti és Rotoroa. Lehet túrázni, vitorlázni, horgászni, a tavakat körülölelo hegyekre felmászni, jó kis kalandos hétvégét csapni. Mi csak egy picit sétáltunk, aztán leült mellénk egy kínai kanadai, akivel franciául beszélgettünk még egy órát. Megkínált a gleccserek vizébol is, finom volt! Két 18 éves srác túráztatta az új motort a 79-es Datsunban, hazafelé ok vettek fel minket. Megtudtuk, hogy itt egy tanév 15-17 ezer dollárba kerül, ebben a menza és a szállás is benne van. És minimum heti 20 órát dolgoznak az egyetem mellett.

Rotoiti - small lake
It is not mentioned in the LP but the czech outdoor addicts let us know about the Nelson Lakes National Park. Last Saturday we hitched there, got a ride by a methodist minister, his wife and their dog, Ziggy. During the last Ice Age there were massive glaciers, later these filled the two lakes Rotoiti and Rotoroa. You can spend a nice weekend here with tramping, sailing, fishing, mountain climbing. We had just a small stroll and we ended up chatting in French with a Chinese Canadian for about an hour. He offered us the water of the Fox glacier, it was good. On the way back 2 18 year old guys gave us a ride in their Datsun from 1979. We have talked about university, they pay 15-17 thousands NZDs in the first year. And of course they work at least 20 hours a week.

Jelenlegi terveink alapján, még egy hétig megy a szolo biznisz, aztán megyünk megint almázni.A magam részérol eddig is lelkesen támogattam a borászokat - foleg fogyasztással. Most meg ugyanezt teszem - csak direktben a növényekkel. Napi szinten beverek párszáz (kb. 500) szöget és átrendezem a huzalokat, amik a szolot tartják - így megfelelo magasságba kerülnek, jobban védik a növényeket a szélben.A dolog elég meditatív, magyarul monoton. Tulajdonképpen csak csinálom, de közben mégis azt csinálok, amit akarok, arra gondolok, amire akarok, bömböl a zene a fülhallgatóban, dumálgatok magammal, jól elmerenghetek, senki sem fog félbeszakítani. Néha megállok, gyönyörködöm a tájban, nézem a felhoket. Percenként valtozik. Ja, es nyugodtan dohányozhatok, nem kell kimenni az ofiszból. Azt mondják,"napszámosnak" lenni az egyik legjobban fizetett foglalkozás, legalábbis Új-Zélandon. Ennél jobban csak a birkanyírók keresnek.Egy-két év alatt szert lehet tenni a rutinra, aztán már csak mozogni kell helyrol helyre, ahogy az évszakok és szezonok váltják egymást. És mindezt lehet Európában is :P

One more week in the vinyard and than we will switch back to apples. I used to support winemakers with consumption. Now I work for them, nailing about 500 nails a day. This is a quite meditative, monotonous job. Basically, while working you can do what you want, you can think about what you want, the music is on and I can run my daydreaming conversations without anyone interrupting. Sometimes I stop to look at the hills, watching the clouds changing on the sky. Oh, and you can smoke, no need to leave the office :) Seasonal workers make the most money in NZ, sheepshavers do well too. It takes a year or two to get fit and experienced to be a good worker. Later you can follow the sun and the seasons, moving from a region to another. Guess you can do it in Europe too...

Viszlát és kösz...

Láttunk delfineket! Egyszercsak ott ugráltak a hajók utáni hullámokon. Mondjuk a jó helyre 3 órát sétáltunk Pictonból, de megérte. Láttuk a dombot, ahonnan múlt héten néztünk le a Marlborough Sounds-ra. Most is szép volt, és lehetetlen a teljes látványt fotókockákon visszaadni. A séta elott összefutottunk Józsiékkal, épp csak annyi idot tudtunk beszélgetni, amíg vártak a buszra. Hoztak dohányt és odaadtuk az egyik másolatot az eddigi fényképeinkrol (mindent köszi!). A másikat Rafi viszi Brüsszelbe. A harmadik nálunk, a géprol meg letöröltük oket, hogy legyen helye az újabbaknak.

So long and thanks for the flips
We have seen wild dolphins as they were playing on the waves behind the ships. The right point is Snout Head, 3 hours walk from Picton. The Marlborough sounds was spectacular from the Queen Charlotte viewpoint, it is simply impossible to put the view on the photos. By the way, it is time to send home a copy of our pics, one copy goes to Hungary, another to Belgium (thanks Rafi) and we bring one with us for another few tens of thousands of kz.

Marlborough sounds

Es mivel a hetvege ket napos, ime a maradek: a Marlborough sounds, ahol akar cigireklamot is forgathatnanak. Az autout inkabb masfel savos, kanyargos, egyszoval igazi ralliterep. A teljes Queen Charlotte tracket 4-5 naposnak irjak. Mi ebbol egy 70 perces szakaszt vallaltunk be, de vegul 30 perc volt a kilatoig, ahonnan gyakorlatilag a teljes sounds belathato volt. Aztan irany a part, a vizivilag felfedezese, leginkabb a partrol, mert en majd belefagytam a wasserbe.

Since the weekend is two days long, here is the rest: Marlborough sounds, a good spot for shooting a cigarette ad.The way there its a small curvy road, ideal for rally. The whole Queen Charlotte track takes about 4-5 days to walk, we've chosen a 70 min section of that, but it took about 30 to walk up to the lookout. Later on down to the "beach", exploring the waterworld around, mostly from the bank.

Kaikoura

Az egyenlitotol valo tavolsag tekinteteben Uj-Zeland Spanyolorszagnak felel meg. Az eghajlatot nagyban befolyasoljak a tenger aramlatai, nagyreszt hideg jon az Antarktisz felol. Eppen ezert a fokak es a pingvinek vadon maszkalnak a tengerparton, peldaul Kaikoura felszigeten.
Smokey Joe lerobbant, de az amerikai barataink vettek egy masik kocsit, pozitiv nevet kapott: Princess Faith Jackson. Ujra talalkoztunk Blenheimben es szombaton innen indultunk fokalesre. Tobb tucatot lattunk, egeszen kozelrol, koztuk kolykoket is :) Egyet sikerult megijesztenem, mire ugy odamordult, hogy tobb meterrel odebb ugrottam. A "seals, seals" felkialtasokra megalltunk az ut menten, es pont ott volt egy 10 perces seta egy vizeseshez! A varosba erve kiderult, hogy a kiwik is emberek. Es tevednek. Marmint csak 6 orat, mert 6-kor nem az apaly volt, hanem a dagaly. Ezert a tervezett setat csak reszben tudtuk megcsinalni, de az is nagyon szep volt. Shannon es Erich kepei

As for the distance from the equator, New Zealand is respective of Spain. But the sea is much colder therefore seals and penguins live this land. Since Smokey Joe is dead, our friends from Minnesota baptised the new car with a positive name: Princess Faith Jackson. This lovely pink lady took us to the Kaikoura peninsula on Saturday. We have seen plenty of seals, from very close and some babies :) Of course to err is human, but 6 hours make the difference of the low and the high tide. Since we arrived on high tide, we couldn't complete the beachwalk, but all we saw was beautiful. See how Shannon and Erich documented our day.

Mennyi?

Naptar. Mindig is problemas dolog volt. Itt meg lehetetlen olyat venni, amit megszoktam. Marad a tavalyi, abban mar ugyis benne van minden lenyeges dolog. Legalabb nem kell atmasolni. A datumok es napok egyezese utazas kozben nem fontos, hataridok nincsenek, vagy ha igen azok pontos napokhoz kothetoek: ma, holnap. Nagyritkan holnaputan.
Lassuk vegyesen, mi volt ezen a heten, pontosan egy evvel ezelott: szigorlat es a haromnapos kuzdes a megirassal, aztan kotelezo sorozes a Kisrabloban; francia orak es parizsi szallaskereses; beiratkoztam a kov felevre; kileptem a cegtol; Kiwiekkel vacsiztunk a Rozsdas Pelikanban - huh az a finom agyas palesz & Gyula ur chilis! csokitortaja; kihuztak egy fogamat es ejjel majdnem elvereztem, aztan meg osszevartak; Broekkal szulinapoztunk a mar nem emlexem portugal etteremben; Dzsinivel rengeteg dobozt pakoltunk, hogy kikoltoztessuk a cuccaimat a lakasbol (meg1× koszi!); bucsubulit szerveztunk es aztan jol le is fujtuk; es valamiert(?) masoltam egy D70 hasznalati utmutatot is... Aztan meg elhuztunk a Paris, most meg egy evvel idosebb lettem - papiron :P

Pocket calendar. Always a problem to buy the good one, so now I use the one from last year. Ok, days don't fit dates but no worries, cos no appointments, no deadlines when you travel. Life's going in short terms: today, tomorrow. Rarely the day after tomorrow.
Lets see what happened this week, a year ago: milestone exam and 3 days fight to write it and course a nice beer after all; French lessons and room hunting in Paris; sign in to university; sign out from the company; dinner with Kiwy&co. at the Rusty Pelican - lovely bedy(?) palinka & Mr. Gyula's chili and chocolate cake; they pulled out one of my teeth, all night bleeding nightmare; birthday dinner with Bro&co at a portugal restaurant; moving out all of my stuff from the flat with Dzsini; organizing and later skipping a goodbye party; and for some reason I made a copy of the Nikon D70 guide book - I use a Canon...
Than we left for Paris, and now I am a year older - on paper.