Packhouse

Minden este Sarah és én megyünk a csomagolóüzembe. Hatkor csöngetnek, a futószalag elindul és jönnek a körték. Suly szerint különbözo sorokra pottyannak, mindenhol 1-2 kék pólós, hajhálós, fehér sapkás "packer" áll. A mérnököknek köszönhetoen a körték egészen jól eltalálják a tálcán lévo mélydéseket, csak picit kell beigazítani oket, hogy a szár és ne a virág legyen felfelé. A hibás darabokat egy másik szalagra át kell dobni. A kész tálcát egy másik ember beleteszi a kartondobozba, megy rá neylon, teto és gurul tovább a következo fázisba. A munka néha gyorsan pörög, néha kicsit unalmas. Zakatol a gép és szól a zene a hangszóróból. Két este ugyanaz a csatorna, ugyanazok a szamok, remélem ma már más lesz. 8-kor van 15 perc fizetett szünet, természetesen cafeteria: tea, kávé, cukor, víz, mikro. Aztán vissza és nyomjuk tovább 10:30-ig.
Az elso munkanapom volt a legjobb. Mert végig azt éreztem, hogy ez itt és most valami igazi TAPASZTALAT és már ezért megérte utazni. Ha még egyszer megkérdezik, hogy miért jöttem Új-Zélandra, akkor azt fogom válaszolni, hogy mert itt gyárban dolgozhatok :) Egyre nagyobb szolidaritást érzek a kis kínai munkások iránt. Mert engem megfizetnek, de ok ugyanezt napi 1 dollarért csinálják. Akkor is ha 1000, akkor is ha 10000 forintba kerül a ruha, amit készítettek, csak a márka/marketing a különbség. Globális kizsákmányolás van.

Every evening Sarah and I go to the packhouse. The bell rings at six, the machine launches and the pears start coming. According to their size they drop to different rows. At each row stands a packer in a blue shirt, hair net and a white hat. Thanks to the designers the pears go more or less into their place on the tray. You only have to turn and adjust them a bit. Once the tray is full its put into a cartoon. Sometimes the work is really fast, at other times its more boring. There is a 15 minute paid break when we just sit down, coffee and tea are provided.
On my first day I felt that this is a kind of EXPERIENCE and if ever again anyone asks why i have come to NZ my answer will be 'to work in a factory' :) I feel growing solidarity to the chinese factory workers who do the same thing for $1 daily, no matter if their outcomes are sold for $5 or $50, the difference is only in the marketing. Multinationals are global predators.