Special Thanks

"Wherever you go you arrive to the right place, whoever you meet it is the right person" This is what one kiwi guy told me after few minutes of a conversation. He was right :) So, finally here is a list of some of those people we would like to say thanks for various reasons, all helped in a certain way to make our journey as pleasant as it was :)

"Bármerre jársz jó helyre érkezel, bárkivel találkozol, az a megfelelő ember" Ezt mondta egy kiwi srác egy néhány perces beszélgetés után. Jól mondta. Így végül is álljon itt azoknak a sora, akiknek köszönettel tartozunk különböző okok miatt, mert mindnyájan hozzájárultak valamivel, hogy az utunk szép és felejthetetlen legyen :)

Külön köszönet / Special thanks to:
Első helyen a családunk apraja és nagyja áll, akiknek a szeretete, bizalma és támogatása nélkül az út nem valósult volna meg :), Legenda Kft., Csaba Eszter (a londoni magyar buliért és a vendéglátásért), Paul Manwell (our host and guide to Singapore's nightlife), Silvester from Hong-Kong, Sheli Snir (friend ad infinitum), Szabó Réka, Meichl Marcsi (Tiki vigyázott ránk ;), Tony @ Zetland hotel, Adam & Josh Kliman (lovely kids), Monika & Thomas Gabor (akik befogadtak az otthonukba és a barátságukba), Cameron (Brisbane), Alex Miszlay (a Mester), Dr Claude Bilinsky (our first lawyer), Peter Coxhead (who introduced us to organic gardening and permaculture and the living of a good life), Samuel Stock (aka Jamie Oliver), Clare Pentland & Brendan Bugeja, Dr & Dr Gonzales, the great Pentland family in Melbourne (for the longest Christmas lunch ever:), Zahorecz Zsolt (aka Ironman), Imre Kata, Matyi (Bro!), Tony & Jackie @ Toad Hall (Napier), Melanie & David Oliver, Team Minnesota: Drew Boatman, Shannon Hady, Katie Linstad and their cars Smokey Joe and Faith (those lovely days in Napier and so), Bobo, old James, Hiroo Pachero, Tavis, Felix, Tóth Dénes, Krajnyák Nóri, Krajnyák Csabi, Toci & Adri, Jason @ Mr. Apple, Murray, Agnieszka Sokolnicka & Jacek Stanisławski, Lukas & Alex (Pro La Wine, Blenheim), Rafi Marien (c u in Brussels), Karin & George (White Elephant Backpackers, Motueka), Team Oregon: Sarah Fix, Rara Byrne and Hitch (for the cool roadtrip we had thogether); Granta, Jorn (no swearing on the fuckin' orchard), Pete @ Birdhurst; Cherry @ Midland Packers, tall Verena, Mark Darcy @ Shoeclinic, Komócsin Laura, Győrffy Árpád, Trapp Henrietta, Allen Stockhausen, Teo, Roland Tobler, Katrin Aebersold, the two cyclists who sold us the tent for only 2 cold beers, Trine & David Hennessy, Ruth Lightfoot & Chris Mike Moore (monsieur le Chef), Lily Daza Veizaga, staff hostal Elisa (Cochabamba), the verdors @Mercado 25 Mayo (Cochabamba), staff Cafe Paris (Cochabamba), staff El Solario (La Paz), Team Colorado: Kim & Paul, Theo, Reynor, staff Residential Sorata, Colin, Pete Rainey, Marc & Celine from NZ, Pete Good (for his brilliant book and the amazing vegetarian meals), Stephan (for his cheese cake and work for the children of Sorata), Betty Cartena (our HC guide to Machu Picchu Pueblo), Veress Fruzsina & Gács Péter, José Manuel Carrasco (our host in Madrid) and all the drivers who gave us a lift sometimes from the stangest places.

Special NO thanks to Michelle and Martin Kliman (City Car Care, Sydney) who gave us terrible moments and still owe us 1486AUD.

Finish

38 óra, ennyi idő alatt értünk haza, pontosabban a 22-es kilométerkőnél lévő MOL kúthoz, ahol sikerült kidobatnunk magunkat az Aradra tartó buszról. Mivel elég korán léptük át a határt, nem hívtunk fel senkit, hogy szedjenek össze minket - helyette a stoppolás és bulizás opciót választottuk. Elsőre a Kultit kóstoltuk meg, de rocker buli volt és a hátizsákjainkra is furán néztek, a Nemzetiben agyonhirdetett imago mundi is szimplán meghalt mire odaértünk - igaz alig múlt kettő, de már csak páran söröztek a lépcsőkön - a Mokkában pedig félő volt, hogy azt gondolják benéztük a Sziget dátumát. Nem maradt más hátra, elmentünk kajálni a Szerájba.

After the 38 hours ride we managed to get off at a gas station 22km before Budapest. It was still early so we decided not to call anyone but hitch to the city and pop in to a party. It was Museums Night, so there must be something - we thought. The result was quite sad. In one of our favourite place a rock party was going on and they were looking strange at our backpacks, the party in the National Museum has already finished. But we got some nice kebab at our night stamping ground.

via Arad

Madridbol Budapestre. Ez a kivihas napok ota kicsit negativ izgalomban tart minket. Ma megszuletett a valasz: busszal irany Romania! Tudniillik a latin nyelvet beszelo romanok ezrevel dolgoznak Spanyolorszagban, ezert Bukarestbe naponta tobb busz megy oda-vissza. Ezzel szemben egyaltalan nincs direkt jarat Budapestre, Pozsonyba es Becsbe sem. Az ut Aradig 45 ora (benne ket remek ejszaka). Megprobalunk leszallni Magyarorszagon, bar az irodakukacok szerint ha a nevsorba egyszer bevettek, akkor Romaniaig nem engednek le. Tulszabalyozott idiota EU, az iranytaxi es a puszta kozepen megallo busz Boliviaban kismillioszor hatekonyabb! ... and I just wanna go back back back....

You guys from the States take a quick look at the map of Europe. The challenge to get from Madrid to Budapest keeps us busy in the last few days. Finally, we booked a bus ticket to Romania. Since they speak a Latin language they can pick up Spanish relatively easily therefore thousands and thousands of people work in Spain since Romania joined the EU this January. Buses go daily each way. On the contrary, there is no direct bus to Hungary, Austria or Slovakia, none. Our destination is Arad, the city closest to the border and the trip will take 45 hours, including two hardcore nights. We plan to get off the bus at the border or somewhere in Hungary but the office guys say it is impossible. Once you are on the list of passengers they should deliver you like a pig. No "esquina" or "parada" (corner/stop) what people shout in South America and the buses stop wherever you want. Oh my goodness, that is so much more effective than stupid EU rules and paperworks ...and I just wanna go back back back....

Madrid

Hat igen, ahogy Vasi is jelezte, tokeletes idozites. Joseval a "Medve es az eperfa" nevu szobornal beszeltuk meg a talalkozot. Meg ki sem jottunk a metrobol, mikor mar hallottuk a lelkes rajongok udvozleset. Kicsit meg is lepodtunk, milyen sokan vannak. Aztan jott az igazi meglepetes. A teljes Real Madrid csapat is eljott koszonteni minket. Ott integettek nekunk egy erkelyrol, es meg egy nagy fenyes soroskupat is hoztak. Igazan aranyos sracok. Mondjuk a DJ pocsek volt, folyamatosan a we are the championst jatszotta :))

As Iron said the timing was just perfect to arrive to Madrid. We had a rendez-vous with Jose at the statue of the "The Bear and The Strawberry Tree". We were still in the underground when we heard the celebrating crowd. It was a surprise how many people came to greet us. And then the bigest surprise. On a balcony the whole team of Real Madrid was also waving to us. They also brought a big shiny cup (guess for the beer) with them. So sweet welcome. By the way, the DJ was shit cause he played only the song "we are the champions" :))

Summa Peru

Emberek: Általában kedvesek és szuper barátságosak, kivétel akik rád akarnak sózni valamit - utóbbiak erőszakosak.
Nyelv: Pörgős, gyorsan beszélnek, leszarják, ha nem érted, amit mondanak. Ha visszakérdezel, ugyanazt az érthetetlen mondatot fogják elismételni.
Kaja: Egyikünknek sincs kedvence, mert a konyha gyenge, a csokitortáról fogalmuk sincs (bár Chris és Ruth Punoban találtak finomat). Én többnyire grill csirkén vészeltem át ezt az időszakot (min. napi 1 kajám ez volt).
Ital: A piscot majmolják, nekem nem izlett, ahogy chicha sem. Az aloe verás gyumölcslé viszont bejött. Kedvenc sör: nincs.
Kedvenc hely: mindkettőnknek Cusco

People: Most of them are friendly and helpful, except the street sellers who are very pushy
Language: Fast, nevermind that you don´t understand what they say. Ask again, and they will tell the same shit even faster
Food: Nothing special and unfortunately there is no good chocolate cake (Ruth & Chris found one place in Puno). I survived on grilled chicken and chips (fries for those who don´t speak proper English :)
Drinks: Main drinks are Pisco sour and Chicha but personally I don´t like any of them. The juice with aloe vera is good. Favourite beer: none
Favourite place: Cusco for both of us

Lima

Több dolog is van a levegőben. Először is itt ez az undok garúa. A tengeri köd áprilistól decemberig szinte teljesen láthatatlanná teszi az eget. Egy szép fehér réteg borítja be a teljes várost és majd 10 millió lakosát. Gondolom a helyieknek London már a megváltás kategória. Aztán itt van még, hogy kajaügyileg azért annyira nem toppos, nincs egy tisztességes jugo, a vega Petracsek igazi aliennnek számit, ráadásul trip vége feeling is van. Amúgy minden király. Láttunk diszes őrségváltást az elnöki palota előtt, meg Shrek 3-at spanyolul, voltunk a helyi topmúzeumban, a South American Explorers Clubban, meg templomokban és puccos városrészekben.
Szóval a csodálkozási görbe Bolívia után erősen hanyatlani kezdett, de az elmúlt két napban már inkább nulla felé konvergál. Hogy mi jöhet még ezután? Hát elkezd emelkedni, velünk együtt, tizenpárezer lábra. Holnap repülünk Madridba.

Basicly since we arrived in Peru something has changed. Course there are beautiful sights here and Machu Picchu is amazing but after the highlights of Bolivia this country did not give us so much. All of these strange feelings are culminating here in Lima where the garua fog gives a white coating to the whole city and its nearly 10 million habitants. No sun, no good jugo and the food is also a poor show. On top of that we have a feeling of the end of the trip. Anyways, tomorrow we fly to Madrid.

149 USD = 27 895 Ft

Vágod, hogy Kenya hol van? Kenya, Szudán, Kongó, Ruanda és Tanzánia között van egy ország, amit Ugandának hívnak. Lilla most talált munkát egy segélyszervezetnél és a blogon keresztül próbálunk segíteni támogatókat toborozni. Már két ilyen próbálkozásunk volt, talán ez a harmadik megtöri a nagy csendet.
Észak-Ugandában a különböző kisebbségek fegyveres harcot folytatnak egymás ellen. A háború miatt több, mint 1,8 millió ember a saját országán belüli menekültnek számít és menekülttáborban lakik. A menekültek fele 18 év alatti, egy harmada elvesztette mindkét szülőjét és egy tizedüknek semmilyen rokona sincs. A táborok lakói nemzetközi segítség nélkül éheznének. Olyan, mintha a fejlett világ elfeledkezett volna Észak-Ugandáról, pedig itt is majdnem annyi menekült van, mint Darfurban. A legrosszabb az, ami a gyerekekkel történik. Az egyik hadsereg (Lord´s Resistence Army) katonáinak 80%-a elrabolt gyerekekből áll. A konfliktus fennállása óta több, mint 28 ezer gyereket ejtettek fogságba. Védelmet az olyan központok adnak, ahova esténként elsétálnak, ott alszanak, általában a földön és hidegben. Reggel hazamennek, esetleg esznek valamit és mennek iskolába. Az elmúlt húsz év eredménye, hogy több ezer gyerek van, aki születése óta nem töltött egy napot sem békében.
A Youth Empowerment Uganda egy nonprofit önkéntes szervezet, ami Gulu körzetben működik. A munkájukról mi is tudunk anyagot küldeni emailben. Egy kevés pénz is segítség nekik és sok kicsi sokra megy!
$25: írószerek egy gyerek számára egy hónapra
$60: orvosi vizsgálat egy gyerek számára és elsősegély nyújtása
$100: sport felszerelés (focilabda, röplabda) egy egész iskola számára
$500: ágynemű, matrac, takaró, párna egy egész árvaház számára
$149 egy gyerek teljes éves támogatása

Do you know Kenya? Bordering with Kenya, Congo, Rwanda and Tanzania is a country called Uganda. Our sweet friend Lilly just started a voluntary work here and this way we try to help to promote charity for their projects.
Northern Uganda is subject to armed fighting among ethnic groups. Over 1.8 million people live in IDP (Internally Displaced Persons) camps, half of the them are children below 18yrs. A third of them lost both parents and a 10% are completely orphans with nobody to care for them. These people in the camps would starve without international help. There are no hospitals, no schools. It seems like that the western world has forgotten northern Uganda. Here are almost the same amount of refugees as in Darfur.
The worst things happening to children are kidnaps and the use of them as child soldiers and sex slaves by the Lord´s Resistence Army. Over the course of the conflict, more than 28,000 children were abducted and taken into captivity. It is said that currently almost 80% of the fighters in the LRA are children.
To avoid child abduction about 45,000 children each evening walked from their homes to the near by centers to sleep and rest, most often they could sleep on ground, in morning they are cold, very insecure and rampant incidence of gender based violence. In the morning, the children walk home, perhaps eat something, and than walk to school. Two decades of war have resulted in thousands of children never having known a single day of peace or beauty since birth.
Youth Empowerment Uganda is a non-profit, non-political and voluntary organization registered with Gulu District Local Government. For more info on their work we can send you reading in a private mail. Nothing is too small to make a difference. Every donation is appreciated.
For $25: a child can have notebooks, pens, pencils for at least a month
For $60: a child can see a doctor once in a month and have basic first aid
For $100: enough sport equipments like soccer balls and volleyball can be purchased for an entire community school
For $500: beddings, mats, blankets and pillows can be purchased for an entire orphanage
Or sponsor a child, it costs only $149 per year.

Youth Empowerment Uganda
Juba Road, P.O. Box 1233,
Gulu-Uganda (East Africa)
Tel: +256 782 745292
+256 773138944
E-mail: info_yeuganda@yahoo.com
youthe.uganda@yahoo.com

sandboarding @ Huacachina

Huacachina egy kis oázis a sivatagban, tiszta túristafalu, normális perui nem is lakik itt. A LP szerint olcsó a szállás, olyan hippifaluszerü. 2004-ben ez lehet, hogy még igaz volt, de most itt találtuk a legmagasabb szállásárakat (7$/fő). A kávézóbol, aminek a kertjében végül sátoroztunk, lehet bérelni sandboardot. Felmenni elég sokáig tart, mert mindig vagy fél lépést visszacsuszik az ember. A deszkán megmaradni sem olyan egyszerű. Reggel vagy 3 órát szórakoztunk és Erich is rákapott, pedig először nem izgatta a dolog. Napközben bementunk Icaba, a szomszedos városba (piac, net, bolt). Aztán este megint felrángattuk a deszkát egy düne tetejére és a naplementét onnan néztük meg. A városon kivül minden irányban csak homok ameddig a szem ellát, a maga módján ez is szép. Már szinte sötétben leszánkóztunk a homokon, ketten egy deszkán, a szemunk szánk tele homokkal, de nagyon kiráy volt!

Huacachina is a small oasis in the desert close to the city of Ica. An artificial place existing only for the pleasure of relaxing tourists. The 2004 LP says that if you are on a tight budget this is the right place. Well, probably it was. Nowdays, prices of accommodation equal to those at Machu Picchu. Anyways, we have a tent and have found a nice spot in the chill out garden of a cafe. After fed up with doing nothing you can rent a sandboard, climb the dunes (twice as long walk as it looks like) and then GO! The sandhills have their special beauty and the sunset is incredible on this place of nothing. The very best thing was when two of us on one board sledged down from a dune top.

Nazca

A Machu Picchu után ez a második fő kulturális látványosság. A kősivatag (pampa) felületén a felső kövek elmozditásával kialakitott hatalmas rajzokat csak a levegőböl lehet meglátni. Az éjszakai buszozás után egyből a repteret vettük célba, ahol szemezgettünk a kismillió társaság közül. Mindenki ugyanazt ajánlotta, igy a kérdés csak az volt, hol tudjuk lejjebb nyomni az árat. Végül 33USD fejében repülhettünk fél órát egy kis 5 személyes géppel. A légköri viszonyok miatt repülni csak délelőtt lehet, később már semmit se látni a vonalakból. Reggelizni nem ajánlott, igy egy kávéval dekkoltunk vagy két órát mire sorra kerültünk.
Eltart egy ideig mire megszokja a szem, hogy az egész terület tele van mindenféle vonalakkal meg karistolásokkal, és a rajzoknál csak vékonyan fogott a "tinta". Összesen 14 rajz fölött kőröztünk meg bedőltünk meg pörögtünk, és egy-kettőt még igy is elszalasztottunk. Összességében ez egy olyan dolog, amit valszeg csak egyszer csinálsz meg életed során, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy jól összerakott dokumentumfilm szép felvételekkel többet ad.

Arequipa, a fehér város

Ilyen kényelmes buszon Chile óta nem ültünk, lábtartó, TV és pontosan reggel fél hatkor megérkeztünk. Rövid reggeli a buszállomáson és máris kellemes meglepetés ért minket, Peruban eddig a legjobb kenyeret (zsömlét) kaptuk, bár ez is elmarad a la pazi mini bagettől. A szállás lepattant, de van meleg víz és olcsó :)
Arequipa Peru második legnagyobb városa. Fehér vulkanikus kövekből építették a belváros házait, hatalmas mestico templomok és egy külön csoda: a Santa Catalina dominikánus zárda. Utóbbit a XVI. században alapították, az apácáknak fejenként 1-4 fekete rabszolgája volt és a kolostor híres volt a bulikról, amiket a gazdag családok lányai tartottak. A XIX. sz. végén a pápa megunta a dolgot és ideküldte a szigorú Josefa nővért, aki felszabadította a rabszolgákat és teljesen elszigetelt életet követelt a nővérektől. A 70-es években a polgármester úgy döntött, hogy be kell vezetni a vizet és az elektromosságot, és az ehhez szükséges pénzt a turistáktól szedték össze. A városrésznyi nagy kolostor egy része látogatható, terek, utcák hálózata, kék és piros kerengőkkel, nagyon hangulatos. Egy kisebb részen ma 30 apáca él. Ma elmentünk egy külvárosi malomhoz és közelről akartam lefényképezni egy vicuñát, aki betámadott és megpróbált szembeköpni!
Fényképek különben vannak, csak még nem találtunk olyan netcafét, ahonnan fel lehetett volna tölteni őket, türelem...

The white city of Arequipa
The bus from Cusco to Arequipa was the best since Chile. We have arrived on time at 5:30 am and had breakfast at the terminal. Surprise, surprise, the bread is the best in Peru though the crispy bread of La Paz still rules. We check in to a worn hospedaje that has hot showers and the price is a bargain.
Arequipa is the second largest city of Peru and downtown is mainly build from the white volcanic rocks called sillar. After visiting a couple of churches we hit the main thing, the Santa Catalina monastery. Founded in the 16th century this place was a party place for the nuns who came from good families and had generally one to four black slaves. This scandal was going on for about 300 years when the strict Sister Josefa came along and the parties stopped. In the 1970s the doors opened to the public since the mayor forced the introduction of running water and electricity to the convent and the nuns had no other chance to finance the works. Nowdays, you can visit this city in the city with streets and plazas. Looking into the kitchens and rooms of the nuns is really interesting. Still on one part about 30 nuns continue living. Today we have visited a mill in the suburbs, the only exciting part was when a vicuña wanted to spit on me because I went too close taking a shot. By the way, we do have hundreds of photos just it is pretty impossible to upload them in any of Peru´s internet places. We keep on trying you please be patient :)

Cusco

Állitólag Manco Capac, az első inka alapította i.sz.1200 körül, mikor is felhúzta ide a Naptemplomot. Többen úgy tartják, hogy a város eredeti formája az inkák szent állatát a pumát ábrázolja. Ennek feje, a város felett található rituális épületegyüttes, a Saqsawaman (sexy woman:), a test a város, a lábakat pedig a külső kerületek alkotják. Itt sétálva különösebb régészeti érdeklődés nélkül is megdöbbentő, amit ezek az arcok műveltek a sziklákkal. Gyarmati leírásait olvasva részben el tudjuk képzelni, milyen lehetett ez a hely teljes valójában. Mára annyi maradt, hogy építészeti remekműveket keresünk a rájuk húzott spanyol épületek tövében. Közben meg az jutott eszembe, hogy ha jobban meggondoljuk a mai kor egyik legnagyobb vuduja, a globalizáció nem új keletű dolog. Ami a fehér ember megjelenésével itt végbement ugyanaz az uniformizálás, csak ezt az egyháznak sikerült végbevinnie. Gratulálok.
Mikor idejöttek az arcok, el kellett dönteni, hogy akkor most ezek az indiánok itten emberek vagy sem. Komoly dilemma. Pár tiz éves "tudományos vita" után, 1512-ben II.Gyula, majd 1537-ben III. Pál pápai bullája deklarálta, hogy emberek, vagyis Ádám és Éva leszármazottai. By the way a döntés mögött van azért egy hangyányi ideológiai és gazdasági megfontolás is. Ezeket a szerencsétleneket csak akkor lehetett keresztelni (meg adóztatni, meg dolgoztatni) ha emberek. Emberek, de fogyatékosok!!!, mert azért mégsem lehettek olyan jogaik mint a hóditó spanyoloknak.
Amikor eljövünk ide az ismeretlenbe, hogy távoli, ősi, rejtélyes civilizációkat fedezzünk fel, találunk romokat, és a saját kezünk nyomát. Szal amikor legközelebb valami furcsát, vadat, idegent látsz, nem kell egyből hívni az inkvizíciót.

The city was probably founded by the first inca, Manco Capac around a.c.1200 when he had built the Temple of the Sun. The shape of the original city reminds us to a puma the saint animal of the incas. The head is composed of the ritual buildings of the upper part of the city called Saqsawaman (sexy woman:). The city itself is the body, the suburbs are the legs. My archeologist part is simply lost but still all what these guys were able to do with rocks has impressed me very much. Unfortunately, today we just search the original pieces at the bottom of the spanish buildings, and all we can have is just an idea about how gorgeous all this was. During these days I got the idea that one of todays wodoo thing called globalization is not a new thing. All what happened here after the white people arrived is the same shit but done by the church. Bravo.
After the spanish arrival they faced a big question. Are these indians humans or not. After a couple years of investigation the answer was yes, so they became children of Adam and Eva and there was a pontifical declaration first in 1512 then in 1537. This decision was slightly based on ideological and econimical reasons. These guys can be christianized (and can pay taxes, can be forced to work for the Spanish Crown) only if they are humans, but course they are deficient otherwise they should have the same rights as the conquistadors.
As a result we can say that when we travel so far to discover ancient and mistic cultures, what we find are ruins and the mark of our own hands.
So when next time you will see something unknown, something different or strange please think about it first before you call the Spanish Inquisition.

Rombolás vagy építés

A kedd éjszakát az álló buszon töltöttük. Miért? Mert leszakadt egy fél hegy és eltorlaszolta az utat. A helyre este hét körül elsőként futott be a buszunk, azt mondták 4 óra alatt eltakarítják és addig nyugi. A sofőr elment aludni a busz aljába és így tett minden utas is. Volt még 3 kekszünk, néhány szem granadilla (gusztustalan kinézetű, de finom gyümölcs) és 2 liter víz. A következő 12 órában nem történt semmi, egyetlen említésre méltó dolog talán, hogy azok az utitársaink, akik hétkor becsicsikáltak kipihenten kezdtek rádiót hallgatni hajnali fél ötkor. Hétkor egy kotrógép elkezdte tologatni a köveket, de a hatalmas sziklákhoz nem is nyúlt. Kicsit később a másik oldalról egy markoló is dolgozni kezdett, így már hatékonyabb volt. Egy nagy sziklát robbantottak és ment tovább a munka. Délelőtt 11-kor hallottuk az első ideges szavakat, mert az egyik gépkezelő szünetre ment. Hihetetlenül türelmesek itt az emberek! Dél körül a legközelebbi (1 órára eső) faluból hoztak az asszonyok banánt, kenyeret, sajtot, vizet és üdítőt. Gondot már csak a WC hiánya okozott, legalábbis nekem. A nyilvános helyen való pisilés itt nem tabu. A férfiak bárhol odaállnak a busz kerekéhez, egy lámpaoszlophoz vagy fához. A nők nagy része hagyományosan öltözik és több rétegű szoknyát visel. Megfigyeléseim szerint bugyit nem hordanak, mert ők meg bárhol leguggolnak, azt ennyi. Az utat fél háromra felszabadították, kemény nap volt, de szerencsére estére Cuscóba értünk.

Vigyél el minket arra...

Kedden reggel vonatra szálltunk Hidro felé (fél óra, 8 dollár). Két busszal eljutottunk Santa Maria egyutcás faluba, ahol több órát kellett várni a Cuscóba induló buszra. Kényelmesen megebédeltünk a dunakeszi Teri kocsmájáról klónozott helyen, majd kiültük a lócára a buszt várni. Pont vége lett az iskolának és egyik pillanatról a másikra 20 gyerek ott termett mellettünk. Először az útikönyv fotóit nézegették. Erich fényképezte őket és ez nagyon izgalmas volt, pózoltak, aztán elkérték a fényképezőgépet, fotózták egymást, minket és vagy két órán át ez a móka folyt. Közben a gyerekek részben cserélődtek, felvették a napszemüvegeinket és nagyon jó fejek voltak. Ebbe a faluba még nem jár sok turista, talán ezért is voltak ilyen közvetlenek és nem koldultak, csak jól érezték magukat és persze mi is. A Newsweek egyik számában egy egész melléklet volt arról, hogy az új trend, hogy az emberek úgy szeretnének utazni, hogy a helyieket megismerik. Azt hiszem ez jó példa arra, hogy nem 1600 dolláros tripre kell befizetni, hanem kevés pénzből utazni, akkor az ember a piacon eszik és nem vonattal megy, hanem például beragad a gyerekekkel játszani egy átlagos kis faluban.

Neoton Família : Santa Maria
Ég s víz között a vezérhajó útra kész.
Vigyél el minket arra, hol még senki se járt!
Nem fértek el, van már elég tengerész.
Vigyél el, és mi nem tévesztjük el az irányt.
Álomvilág, néhány hét választ el.
A nap majd vezet, mindig követni kell.
A tenger felől megtalálom Indiát,
De az se baj, hogyha felfedezzük Amerikát.
Santa Maria, Santa Maria, Santa Maria, Santa Maria. Santa Maria!

Eljött a nap, lázas minden gondolat,
Vigyél el minket arra, hol még senki se járt!
Nincs több idő, és a kérés visszatart.
Vigyél el, és mi nem tévesztjük el az irányt.
A szél kedvező, a horgonyt húzzátok fel,
Hosszú az út, most már indulni kell.
Santa Maria, Santa Maria, Santa Maria, Santa Maria. Santa Maria!

Santa Maria - the land that nobody knows
Tuesday morning we took the train to Hidro (30 min, 8$). Two buses took us to Santa Maria where we needed to wait a few hours for the next bus to Cusco. After a set lunch we were sitting on the one and only main road waiting for the bus. School has just finished and in a second many kids were coming to us. In the beginning they were looking at the pictures in guide book and when Erich shot some photos of them they got really interested in our cameras. We let them take photos and this fun was going on for about 2 hours. Photos with and without sunglasses, about friends, us or anything - the kids were absolutely awesome. This place doesn´t see many visitors so no begging just having fun with the aliens. A few weeks ago Newsweek had an issue about travel trends saying that ¨slow is beautiful¨ and that people wish to get to know the locals. I guess this is a good example that you don´t need to pay 1600 dollars on a customised trip. On a tight budget you can eat at the market and skip the train to Cusco giving a chance to get stuck in a noname village and have this amazing experience with the local kids.
Absolutely crazy but I have found the English translation of this Hungarian song, enjoy :)

Neoton Família : Santa Maria (English)
Water and sky, the flagship is going to take the lead
Take us, please, to the fairly land
That nobody knows
There is no more room, I have got all the man I need
Take us, please, to the tropic shores
Where coconut grows
Sweet world of dreams, just a few weeks away
The sun is the guide, we must follow the ray
The sea rolls me there, to the coast of India
But we do not care if we discover America
Santa Maria Santa Maria Santa Maria Santa Maria Santa Maria

Here is the day, voyage fever everywhere
Take us, please, to the fairy land
That nobody knows
Here is the day, lovely farewell songs fill the air
Take us, Please, to the tropic shores
Where coconut grows
The wind starts to blow, lets go, anchors aweigh
We will be away for so many a day
The sea rolls me there, to the coast of India
But we do not care if we discover America
Santa Maria Santa Maria Santa Maria Santa Maria

Machu Picchu

Az inkák elveszett városa. Dél-Amerika régészeti fővárosa. Szó szerint az öreghegy. Aki Peruba jön, szinte mind meglátogatja, mert ez az igazi nagy látványosság. A Machu Picchu egy meredek hegyoldalban van, a busz fél óra alatt kanyarog fel a bejárathoz (6 dollár - rablás). Elvileg bent nagy a szigorúság: se ital, se étel, se cigi. A romváros lenyűgöző, meglepően jó állapotban volt, és az útikönyv leírásai tényleg felismerhetőek. Szinte minden csoport amerikai, angol vagy francia volt és ide-oda behallgatva ingyenes idegenvezetést is kaptunk a két útikönyvünk (LP + Gyarmati János: Peru) mellé. A felsőváros volt a szent negyed: templomok, napóra, csillagvizsgáló. Az alsó rész a lakóterület volt. A kettőt egy nagy főtér választja el és a körös körül szinte minden irányban teraszok, ahol régen művelték a földet, most már csak fű van és a lámák nyírják kicsire. Extra séta felmenni a szemközti hegyre, ez a Huayna Picchu - a fiatal hegy, ahonnan felülről le lehet fotózni az egész helyet. Itt kiderült, hogy csak mi éhezünk, mindenkinek a hátizsákja egy egész piknikfelszerelést rejt :)
Lefelé jövet a peruiak újabb leleményes pénzszerző képességét ismerhettük meg. Amíg a busz kanyarog lefelé (kb. 7 km), addig a lépcső keresztbe szeli a szerpentint. A busszal egyidőben elindul egy max. 8 éves kisfiú, szigorúan hagyományos ruhában és minden lepcső tetejénél kiabál és integet a buszon lévő turistáknak. Az utat ismerve a teljesítménye nem emberfeletti, inkább lazán szökdécsel lefelé. A völgyben a busz felveszi a gyereket, akinek az utasok borravalót adnak, majd a következő busszal megint felmegy és így tovább.

The Lost City of the Incas. The archaelogical capital of South America. Literally the old hill. There is a high chance that visitors to Peru will end up at this place. The Machu Picchu is located on a steep hillside where the bus takes you from Aquas Calientes in about half an hour and it costs $6, well overpriced. Rules to the sight are no food, no drinks and no smoking. Once inside it is an amazing place. The ruins are in a good state and the descriptions of the guides can be clearly seen. Most people come in a group and with guides speaking English or French, so finally we had a free guiding listening a bit here and a bit there. Prepared with two guide books it was all enough. The city has a sacred upper part with temples and observatory. The lower part consists of houses and all around are the famous Inca terraces. Here you can take pictures with llamas and the MP. For a better perspective we climbed the nearby Huayna Picchu, the name means young hill. So painful to realize that everyone has a lunch box in the backpacks, when once we follow the rules we end up as hungry Hungarians...
On the way down little boys pass us on the stairs. They start when a bus leaves and shout and wave when the stairs cross the road every now and then. They are 8 years old max and wear traditional clothes. From the bus it might seem incredible but the stairs are a lot shorter way and they make it easily. At the bottom of the road the bus driver takes them and they can collect tips. Next bus up and running down again.

Aquas Calientes

Minden alkalommal csodálkozásra késztet, amikor valamilyen basic helynévvel találom szembe magam. Ez is ilyen. Melegvizek. Szinte látom ahogy megy a két jóképességű, realizálják mi a szitu, és egzakt módon definiálják is a hely nevét. [Ennél tömörebb (igaz kevésbé szakszerű) már csak az volt, aki felkiáltott: Hé, víz!] A dolog mögött van némi tévedés is, mert eredetileg Machu Picchu pueblo volt a hely neve.
Na de nem is erről van itten szó, hanem arról a tényről, hogy ezekhez a melegvizekhez és Picchuhoz az útikönyvek szerint két út vezet. Az első az "Inka Trail", ami egy eredetileg kellemes kis három napos túra, mára napi 500 turistára (brrr) limitált a belépés, kizárólag vezetővel (lekövezett úton eltévedni?), potom 300USD. A második a kényelmes változat. Cuscóban vonatra szállunk és pár óra alatt ott is vagyunk, 70USD retúr. Szun Ce után szabadon (van rá magyar verzió is) gondoltuk akkor mi nem szemből, hanem kerülőhadművelettel vágunk neki. Bettica, akit a Hospitality clubbon keresztül ismertünk meg el is látott minket rengeteg infóval. Cuscóból busszal Santa Mariába. Kellemes, de igen rázós, hat órás élmény a helyiekkel (15Sol/fő). Innen collectivóval (mikrobusz) irány Hidro (10Sol/fő). Két felejthetetlen óra a perui homokos szerpentines pályán, volánnál a lokál Colin McRae aki szarrá hajtja a gépet, ami WRX helyett Toyota Hiace, mi meg hátul a hering szekcióban, huszonkettedmagunkkal + a csomagok. Az ezután következő két órás sinekmenti séta az álmaidat is sínre teszi.

So there is this village of hot waters aka Machu Picchu pueblo and all the guide books describe only two ways to get there. The first one is the famous, crowdy and guided Inka Trail where you can walk there in three days with other 500 (brrr) fellows for only 300USD. The second option is by train from Cusco. The return ticket is about 70USD. But if you have ever read Sun Ce's classic you should know that there is such thing as "bypass operation"... or whatever. Thanks to Bettica from Hospitality Club we got lots of info on how to get there. Here it is the description of the alternative route in three sections: The Sticky, which is a six hour bus ride from Cusco to Santa Maria on the local bus, course with local folks. The Rally is the unforgatteble collectivo ride from Santa Maria to Hidro. Your driver thinks he is the ultimate Colin McRae, level nine on the dusty zigzag peruvian race. Toyota Hiache as Subaru WRX and course you in the back with 22 other people and heaps of luggage. The last two hours walk from Hidro to Aguas Calientes is going next to/on the railway. This will give you lovely dreams.