Rombolás vagy építés

A kedd éjszakát az álló buszon töltöttük. Miért? Mert leszakadt egy fél hegy és eltorlaszolta az utat. A helyre este hét körül elsőként futott be a buszunk, azt mondták 4 óra alatt eltakarítják és addig nyugi. A sofőr elment aludni a busz aljába és így tett minden utas is. Volt még 3 kekszünk, néhány szem granadilla (gusztustalan kinézetű, de finom gyümölcs) és 2 liter víz. A következő 12 órában nem történt semmi, egyetlen említésre méltó dolog talán, hogy azok az utitársaink, akik hétkor becsicsikáltak kipihenten kezdtek rádiót hallgatni hajnali fél ötkor. Hétkor egy kotrógép elkezdte tologatni a köveket, de a hatalmas sziklákhoz nem is nyúlt. Kicsit később a másik oldalról egy markoló is dolgozni kezdett, így már hatékonyabb volt. Egy nagy sziklát robbantottak és ment tovább a munka. Délelőtt 11-kor hallottuk az első ideges szavakat, mert az egyik gépkezelő szünetre ment. Hihetetlenül türelmesek itt az emberek! Dél körül a legközelebbi (1 órára eső) faluból hoztak az asszonyok banánt, kenyeret, sajtot, vizet és üdítőt. Gondot már csak a WC hiánya okozott, legalábbis nekem. A nyilvános helyen való pisilés itt nem tabu. A férfiak bárhol odaállnak a busz kerekéhez, egy lámpaoszlophoz vagy fához. A nők nagy része hagyományosan öltözik és több rétegű szoknyát visel. Megfigyeléseim szerint bugyit nem hordanak, mert ők meg bárhol leguggolnak, azt ennyi. Az utat fél háromra felszabadították, kemény nap volt, de szerencsére estére Cuscóba értünk.