Blenheim

Marlborough borvideken elkel a segito kez. Hetfon kezdtunk dolgozni egy szoloben, a munka jobban fizet es sokkal konnyebb, mint az almaszedes volt. Tobb szaz meter hosszu sorok mellett haladunk es a szoloindakat 4 drot altal meghatarozott terbe probaljuk belegyomoszolni. A masik alfeladat az also 30 centin novo hajtasokat levagni. A fonokunk egy meg-nem-tudom-mi-akarok-lenni cseh srac, aki kijott a batyjat meglatogatni es valahogy ittragadt. Ennek 3 eve.
A munkan kivuli elet a hostelben zajlik. Egy 12 agyas szobaban ket felso agyat nyertunk meg. Nincs szekreny, mindenki a foldon es az agyon tarolja a cuccait. Hatalmas kupleraj van, 18 eves nemetek, olyan mint egy nyari tabor! Mivel mindenki egyszerre fejezi be a munkat. a fozesnel is tolongunk. Ket napig este esett, mind a 30an beszorult az etkezobe... Roviden, minden lehetoseg adott a tolerancia es a humorerzek fejlesztesere :)

We started working in the Marlborough wine region on Monday. The work pays better and is much easier than the apple thinning. We stay at the Lemontree hostel (guess what, there is a lemon tree in the backyard :) in a room of a dozen. Its like a teenage camping, we can improve our sense of humour and tolarance real live...

Komp

Komppal atjottunk a deli szigetre. A net szuperlassu, kepek.

We took the ferry to the South Island. The internet access is superslow, pics.

Welly

Szeretjuk a borus, esos reggeli stoppolasokat. Az atlagosnal is gyorsabban megy. Elsorendu celpontunk Wellington volt, 2 napos szintidovel. Murray (akinek a fia most eppen Mexikoban szorfozik, majd lecsorog delre, onnan Londonba), szinte azonnal folvett minket, a ket napbol 4 oras ut lett. Del utan par perccel mar be is futottunk a fovarosba. Emberunk szuper jo fej volt, es mivel a gepe csak estefele indult Aucklandbe, kaptunk egy kis varosnezest is. Folmentunk a Mt. Victoria kilatoba (igy kocsival igencsak kenyelmesre sikeredett), aztan eldobott minket az altalunk kivalasztott hostelig, ahol ranyitotta a kocsiajtot az elhalado buszra (hulye oldalon van a jarda, na!). Nevjegy a sofornek, rendszam felir, bajcsevej. "Az a jo a kocsiban, hogy azt meg lehet javitani" mondja rezzenestelen arcal, es persze ha Aucklandben jarunk, csak ugorjunk be.
Wellington elsore joval elhetobb hely, mint Auckland. Kevesebb ember, azok is nagy teruleten, a partmenti hegyeken, volgyekben, oblokben. A helyi muveszetek gyujtopontja, ahol az elet nyugisan pezseg - vagy csak (pedig?) hetvege van :P Lattunk jopar erdekes szobrot az utcakon. A ket legfontosabb nevezetesseget (parlament es Te Papa muzeum) letudtuk meg tegnap delutan, ma pedig mar csak tengtunk lengtunk a cityben, ahol indiai konyhara lottunk, de bagel lett belole. Szerencsere meg elkaptuk a nyari zenei fesztival zaronapjat, ahol a vegzos jazz szakosok szorakoztattak a jonepet a botanikus kertben.

We have decided to write the posts in English too, to make our old and new non-Hungarian friends happy. So, we started hitching to Wellington on a rainy Friday morning, that made drivers feel sorry for us and finally we had a lovely direct ride with Murray. He was so nice to take us to the Mt. Victoria lookout and to a backpackers afterwards. The capital city seems very liveable at the first glance. We strolled the waterfront, visited Te Papa museum and tasted some nice bagels. Tonight we catched the jazz concert of the Academy students in the Botanical Gardens.

Taradale

A szallitoeszkozok rohamos amortizacioja es a kornyek bebarangolasa utan, nem maradt mas hatra, mint nekifutni a deli szigetnek. Elsore kemeny 15 km tettunk meg, es egeszen Taradale-ig jutottunk. Ide volt egy hospitalitys meghivasunk Melanie es David reszerol. Megerte.
Ez a sok orszagot megjart hazaspar fent lakik az egyik domb tetejen, 360 fokos kilatas/belassult, nyugis eletvitel. A lakas tele festmenyekkel, kepekkel, egy darab 40cm-es lapos kepernyos tv (tavaly lattak rajta egy filmet :), hozza egy izmos hi-fi hangrendszerrel - szeretnek vilagzenet hallgatni, meg ugy altalaban mindent, all day long. Volt tehenlatogatas, zenebizniszeles :P, gyomlalas, kavezgatas, rakottkrumpli gyartas, Petra kiprobalt egy tengeri halat (leginkabb illembol). Szoval igazi feltoldodes - nem is maradt mas hatra mint Hit the road baby...

After all the cars breaking down around us we decided to head to the South Island. First, we didn't get further than 15ks. We had an invitation to spend a few days with Melanie and David, who we got to know by hospitalityclub.org. This couple has travelled to many countries and now they live on a top of a hill with a 360 degrees view. Their house is full of paintings, we had a very relaxed day. In the morning, we visited the cows and worked a bit in the garden. We had a nice dinner with some fresh fish! The music was going on all day long, we have also exchanged some albums :)

Curry a la Napier

Mivel hosszabb ideig egy helyben voltunk, igy a fozesben jobban el tudtam merulni. Napierben van Pak 'n Save, Lidl-szeru olcso kajabolt. Minden nap beszerezhettem a friss zoldsegeket, gyumolcsot. Ausztraliaval ellentetben itt lehet alkoholt venni, bar utlevel kell hozza, ha az ember 30 evesnel fiatalabbnak nez ki. Ami tetszik, hogy lehet tobb tucat magot, muzlit, edesseget grammra kimerve kapni :)

Hozzavalok 2 fore:
1 bogre barnarizs
2 nagyobb krumpli
1 repa
1 voroshagyma
1 szar szarzeller
1 marek foldimogyoro
1 dl tej
1 teaskanal curry

Elkeszites:
A rizst egy kulon edenyben megfozom. A krumplit (ha lehet, akkor hejaval egyutt) kockakra vagva egy nagy serpenyoben felteszem sos vizben foni. A hagymat 12 cikkelyre vagom, a repat es a zellert gond nelkul megeheto mereture. Amikor a krumpli puha, a vizet leontom es vajat teszek ala, amiben tovabb parolodik. Aztan beleteszem a repat, es a hagymat. A krumplin kivul semminek nem kell puhara fonie, eleg ha meleg es ropog! Ha a hagyma puhul, akkor a fakanallal szet lehet nyomni a cikkelyeket. Mehet a zeller es a mogyoro bele. Jobb ha a mogyoro nem sozott, akkor kell kulon egy pici so az egeszbe. A tejet egy bogreben osszekeverem a curryvel es leontom a zoldsegeket vele. Jo esetben a krumpli mar kezd szetfoni, mint a paprikas krumpliban es ettol kremes lesz az egesz. Yummy es kes sem kell hozza :)

Cape Kidnappers

A sziklaszirten, ahol anno a maorik el akartak rabolni Cook kapitany egyik tahiti szarmazasu szolgajat, ma madarak feszkelnek es koltik kicsinyeiket. Tiszta spektrum, madarhegyek, rikacsolas es buz. Innen aztan vagy repulsz fiam, vagy placcs.
A hely viszonylag vedett, csak apaly idejen lehet besetalni es idejeben ki is kell jonni. Setanak nem gyenge, 10km oda a part menten + fel kell maszni a szirtre. A turistakat utanfutos traktor szallitja, igy nekik csak a 20 perces kaptato gyonyore marad, meg az a ket spot, ahol birkamod fenykepezhetnek. "Tessek leszallni, itt lehet fotozni." A helyiek quaddal jarnak, pecazni. Gond nelkul lenyomtuk a tavot, az egyetlen idegesito dolog, a kocsog traktor hang, ami total hazavagja ennek az elszigetelt helynek a varazsat. Marpedig varazs az van.

Tocsitulcs

Az ausztraliaihoz hasonlo buszjaratrol es a vele jaro csordaszellemrol mar irtunk. Tovabbi kozlekedesre alkalmas eszkozkent marad az auto. A berles draga, a vasarlasra meg nincs penzunk. Akar gondolkodhattunk is az elmult nehany napban, milyen jo lenne egy kocsi.
Aztan ket napon belul zsinorban robbantak le a kornyekunkon levo autok, a javitasi koltsegek pedig 300 es 4000 NZ$ koruli osszegre rugnak. Ket ilyen autosgond = 1 bonusz szabadnap, ezt nyertuk meg ma. Meg ket arcot 1 USA lany es 1 tajvani. Velunk egyutt a stoppolasra szavaztak, uh. negyesben nekivagtunk a kornyeknek (Hastings, Havelock North). Csodak csodaja, de a szintidon semmit sem valtoztat az emberek szama. Meg minket is meglepett mennyire konnyeden vettek fel, hivtak meg kavera, jottek velunk kilatohoz (munka helyett, Te Mata Peak), vagy tertek el eredeti utitervuktol az emberek, hogy hazahozzanak minket (a beachrol). Ugy tunik a sajat autonal mar csak a szomszede jobb - foleg ha neked nincs is kocsid...
....es nem is a szomszedod :P

Tongariro

Norika es Denes japan modra, 5 nap alatt szantottak vegig az eszaki szigeten. A programba szombaton delutan Turangi 5 hazas vilagfaluban kapcsolodtunk be. A Tongariro nemzeti parkban elindultunk az also Tama to fele. Ha valakinek nem ismeros, akkor elmondjuk, itt volt Mordor a Gyuruk uraban. Mikozben mediterran novenyzeten gazoltunk at (hihetetlen, de az egyelitotol valo tavolsag itt annyi, mint Spanyolorszagban!), a tavolban Mt Ruapehu (2800m) havas csucsa latszott. Visszafele utbaejtettuk a Taranaki vizesest, es be is masztunk moge :)
A varosok, hires helyek elnevezese sokszor nagyon egyszeru. A nyertes, az abszolut fantaziatlan National Park nevu varos, itt aludtunk. Hajnalban a hostel vendegeinek fele nekivagott a Tongariro Crossing egynapos turanak, Denesek pedig a deli sziget fele indultak.
Reggeli kozben elterveztem, hogy a visszauton a Rotopounamu tavat (5km seta) es egy vizesest nezzunk meg. Nekivagtunk lestoppolni a 250 kmes utat, es 10 percen belul lefekezett Ann, egy huszoneves nemet lany, aki erdesznek tanul es talajmeregeto szakmai gyakorlatat tolti Hawkes Bayben. A kocsiban jo volt a hangulat, Ann orult, hogy tarsasagot kap a hosszu utra es nem tudott ellenallni a gondos idegenvezetesnek :) Igy megvolt a toparti tura, a Huka vizeses, es meg egy, amit veletlenul talaltunk az ut soran.
Odafele, Taupoba menet egy 45 eves maori nagypapa fuvarozott minket. Elmeselte, hogy egy maori csaladban 15 gyerek is lehet, de ez akar harom notol. A torzsi kotelekek erosek, ezert sajatos egyensulyban elnek egyutt a csonkacsaladok. A stoppolas soran mindenfele emberekkel ismerkedunk meg, meselunk nekik Magyarorszagrol, Europarol. Mar tobben meghivtak magukhoz, hogy ha arra jarunk, aludhatunk egy ejszakat vendegsegben. Az egyik no a hostel ajtajaig vitt, es a lelkunkre kototte, hogy felkeressuk, amikor Taurangaban jarunk, mert sex (6) gyereke van, de mar csak 2 lakik otthon :) Szuper hetvege volt, nemsokara beszamolunk a dolgos hetkoznapokrol...

Almadalok

Alma

Alma, alma, piros alma odafönn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám.
De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél azt az almát, piros almát lefújja elém.
De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél azt az almát, piros almát lefújja elém.
(Gryllus Vilmos)

Modellezés almával

1. Alma, alma, piros alma,
Kinek a sors, kinek karma,
De itt és most ebben a dalban,
Legyen egyszerű piros alma!

2. Gyurma vagyok, gyúrj meg élet,
Bordámból gyúrj Nőt is, én meg
Ültetek fát, ültess alá,
Ott dúdolok do, re, mi, fá,
Szótól halkul hangom, mert nőm
A fára mutat és esdeklőn
Kér engem, hogy együnk almát,
Én meg kérdem: - Milyen fajtát?
- Hát csak olyan piros félét...
- Minek neked, inkább tv-t
Nézzél és ne egyél sokat!
Ezt mondtam s még olyanokat,
Hogy Hófehérke is almától holt.
- De ott a végén nagy öröm volt,
Mert érte jött egy szőke herceg
Vetett ellen a nőm, én meg
Megkérdeztem: -Ki súg neked,
Hogy úgy válaszolsz, mint egy öreg,
Minden hájjal megkent kígyó?-
Hát van itt ilyen,
S már számos szép szó,
Amit használunk, az tőle való,
De elkergetem, ha almát eszünk.

3. Így hát ettünk, Isten velünk,
Kinek a sors, kinek karma,
De itt és most ebben a dalban
Legyen egyszerű piros alma!

(Kispál és a Borz)

Aotearoa, a hosszú fehér felhő földje

A polinez szarmazasu maori hajosok 1000 korul erkeztek az eszki szigetre. Halasztak, vadasztak, a moak lassuak voltak, a maorik meg megettek a jovobeli kajajukat is.
A szigeteket 1642-ben fedezte fel a holland Abel Janszoon Tasman, a terulet neve Nieuw Zeeland lett. A britek kozul James Cook kapitany 1769-ben erkezett a keleti oblokbe. A szolgaloja latta meg eloszor a szarazfoldet, elneveztek rola egy felszigetet (Cape Young Nick). Az 1780-as evektol viszonylag bekes csencseles folyt. Peldaul levelekbol keszult, nagyon eros kotelet kaptak a hajosok, cserebe megtanitottak a puskaval banni a primitiv torzseket. A XIX. szazad elejen a maori torzsek kozott haborukra kerult sor, es eloszor az eszaki Ngapuhi torzset lotte szet a Ngāti Whātua torzs. Azok a szerecsetlenek eletukben eloszor lattak tuzfegyvert. Viszont gyorsan bevasaroltak nehanyat, es kicsit visszavertek eszakra, majd jol elvertek a deli szomszedaikat. Es igy tovabb a kovetkezo husz evben, kb 20000 maori elete aran (20%) a deli sziget also csucskeig mindenki megismerte a villamlo botot.

Munka

Beragadtunk Napierban. Az almaszuret csak februar kozepen indul, addig lehet a fakat metszeni, csak lenyegesen kevesebb munka van. Mikozben neten minden letezo farmot megbombaztunk, ujra ... ujrakezdjuk az eletet. Kertunk adoszamot es nyitottunk bankszamlat a kiwibanknal (tenyleg igy hivjak :) A lakcim kerdesenel mar nem jovok zavarba, csak furan nezek az emberekre. Haho bank-kisasszonyok, egy hatizsakos turista lakcime - ez kategoriahiba!

Rotorua - Napier

Az utolso aucklandi estet Clare es Brendan tarsasagaban toltottuk, akik nehany nappal melbourni (ejtsd: Melbn) tavozasunk utan erkeztek 3 het szabadsagra. Vicces volt megint osszefutni egy mindannyiunknak uj helyen, bar addigra mi mar mindent vegigjartunk, es kicsit untuk is Aucklandet.
Masnap begyujtottuk a munkakrol az infokat, es lestoppoltunk Rotoruaba, ahol mit ad isten, megint osszefutottunk veluk :) Mivel berelt kocsijuk van, siman elvihettek volna, ha kicsit jobban tervezunk. Helyette a 3,5 oras utat 5 ora alatt stoppoltuk le.A hetvege egy reszet egyutt toltottuk, beindult a kozos fozes es a lokal borok kostolasa. Megismertuk az elso magyarokat is, akik tortenetesen a hostelunkben dolgoztak. Nana, hogy nyugis szobat kaptunk :P
Rotorua, avagy a buzvaros, egy szuper jol elhelyezett, gejzirek ovezte termal-paradicsom. A varosban maszkalva mindenhol gozfelhoket lehet latni, ami neha eleg kellemetlen kenes szaggal jar, es mindenfele (ilyen-olyan viz, iszap) furdozesi lehetoseg van. Mint altalaban, szinte mindenki sportol valamit. Van egy bazi nagy to a varos szelen, kozel a tenger, szuper trekking utak vannak es rengeteg mountain bike palya (nemreg volt itt a vb). Ja, es lattunk hatalmas californiai fenyoket az egyik kozeli erdoben.
Hetfo reggel a sracok eldobtak minket Taupoba, ahonnan 40 perc varakozas utan egy szuper jo fej no elhozott minket nemhogy Napierig, de a backpackers ajtajaig. Mivel a 6 gyereke kozul 4 mar nem otthon lakik, felajanlotta, hogy ha Taurangaban jarunk, siman lakhatunk nala. Kicsit csaladiasabb mint az itteni, eredetileg borton, ma hostelkent uzemelo szallas, amit csak a feeling kedveert probaltunk ki az ejjel. Reggel igen vicces volt, hogy a hatizsakos turistak reggelizgetnek, a szallodas turistak, meg jonnek a jo dragan megvett bortonlatogato korutra :)
Hawkes Bay, vagyis az obol, amiben Napier fekszik, a helyiek egyik kedvenc udulohelye, mivel ez NZ legmelegebb klimaju terulete. A varost a 30as evek elejen teljesen hazavagta, egy 7.5 erossegu foldrenges. Az ujjaepites a kor divatjanak megfeleloen, tomeny Art Deco. Lehet jo kis felnapos korutra befizetni, meg a tulelokkel keszult riportot megnezni, potom par szaz dolcsiert. Vagy a lonely planet reszletes leirasat elolvasni es a megadott terkep alapjan vegigsetalni. Az info kozpontban meg ott megy a film for free :)

Parasztvakitas

Az egymassal versengo buszos turak ingyenes napi kirandulast szerveznek Auckland kornyekere, igy adnak izelitot a Kiwi Experience-bol. Ma beneveztuk egyre, ami az obol eszaki reszere vezetett. Egy jo beachen terdig megkostoltuk a tengert, aztan felmasztunk egy kisebb kialudt vulkanra. Mivel ez korabban katonai megfigyelopont volt (az oroszoktol tartottak?!) odatettek nehany agyut. Ebedszunet Devonportban volt, draga boltok es ettermek vannak azon a kornyeken. Delutan jott a bridgeclimb nevezetu dolog, remeltem, hogy izgi lesz, de semmi nem volt. Beoltoztettek egy semmit sem ero hevederbe egy olyan helyen, ahol akkor esel le, ha kiugrasz a korlatok mogul. Begyalogoltunk a hid kozepere az autok alatt, es megbamultuk, ahogy 3 ember leugrik, vizbe er, majd fel-le ingazik. A nap tanulsaga: az idealis csoportletszam ketto.
Jo hir, ma megkaptuk a munkaengedelyt, 6 honapra :)

C2C

2007 itt 12 oraval elobb jott meg, mint otthon. Az utcan jo nagy tomeg varta a tuzijatekot, amit a Skytower tetejerol lottek. Nem volt hosszu, sem parades.
Ma a tengerparttol tengerpartig tarto varosi setara vallalkozunk. Megmasztunk ket vulkant, es a 40 millio birkabol talalkoztunk nehannyal. Az utikonyv elfelejtett figyelmeztetni, hogy annyira kertvarosokon keresztul megy az ut, hogy sehol egy bolt. Voltak kemeny pillanatok, mielott megtalaltuk volna a Burger Kinget. Az ut (16 km) vegere jol elfaradtunk, es a tenger az apaly miatt nem volt szep, egyaltalan. Aztan masfel perc alatt lestoppoltunk egy kocsit, ami visszahozott a belvarosba :)