Költözködés

Az összes képünk átkerült a yahoo-ról a flckr.com-ra, gyönyörködjetek :)

Moved
All photos had been moved from Yahoo to Flickr, please enjoy browsing them

Special Thanks

"Wherever you go you arrive to the right place, whoever you meet it is the right person" This is what one kiwi guy told me after few minutes of a conversation. He was right :) So, finally here is a list of some of those people we would like to say thanks for various reasons, all helped in a certain way to make our journey as pleasant as it was :)

"Bármerre jársz jó helyre érkezel, bárkivel találkozol, az a megfelelő ember" Ezt mondta egy kiwi srác egy néhány perces beszélgetés után. Jól mondta. Így végül is álljon itt azoknak a sora, akiknek köszönettel tartozunk különböző okok miatt, mert mindnyájan hozzájárultak valamivel, hogy az utunk szép és felejthetetlen legyen :)

Külön köszönet / Special thanks to:
Első helyen a családunk apraja és nagyja áll, akiknek a szeretete, bizalma és támogatása nélkül az út nem valósult volna meg :), Legenda Kft., Csaba Eszter (a londoni magyar buliért és a vendéglátásért), Paul Manwell (our host and guide to Singapore's nightlife), Silvester from Hong-Kong, Sheli Snir (friend ad infinitum), Szabó Réka, Meichl Marcsi (Tiki vigyázott ránk ;), Tony @ Zetland hotel, Adam & Josh Kliman (lovely kids), Monika & Thomas Gabor (akik befogadtak az otthonukba és a barátságukba), Cameron (Brisbane), Alex Miszlay (a Mester), Dr Claude Bilinsky (our first lawyer), Peter Coxhead (who introduced us to organic gardening and permaculture and the living of a good life), Samuel Stock (aka Jamie Oliver), Clare Pentland & Brendan Bugeja, Dr & Dr Gonzales, the great Pentland family in Melbourne (for the longest Christmas lunch ever:), Zahorecz Zsolt (aka Ironman), Imre Kata, Matyi (Bro!), Tony & Jackie @ Toad Hall (Napier), Melanie & David Oliver, Team Minnesota: Drew Boatman, Shannon Hady, Katie Linstad and their cars Smokey Joe and Faith (those lovely days in Napier and so), Bobo, old James, Hiroo Pachero, Tavis, Felix, Tóth Dénes, Krajnyák Nóri, Krajnyák Csabi, Toci & Adri, Jason @ Mr. Apple, Murray, Agnieszka Sokolnicka & Jacek Stanisławski, Lukas & Alex (Pro La Wine, Blenheim), Rafi Marien (c u in Brussels), Karin & George (White Elephant Backpackers, Motueka), Team Oregon: Sarah Fix, Rara Byrne and Hitch (for the cool roadtrip we had thogether); Granta, Jorn (no swearing on the fuckin' orchard), Pete @ Birdhurst; Cherry @ Midland Packers, tall Verena, Mark Darcy @ Shoeclinic, Komócsin Laura, Győrffy Árpád, Trapp Henrietta, Allen Stockhausen, Teo, Roland Tobler, Katrin Aebersold, the two cyclists who sold us the tent for only 2 cold beers, Trine & David Hennessy, Ruth Lightfoot & Chris Mike Moore (monsieur le Chef), Lily Daza Veizaga, staff hostal Elisa (Cochabamba), the verdors @Mercado 25 Mayo (Cochabamba), staff Cafe Paris (Cochabamba), staff El Solario (La Paz), Team Colorado: Kim & Paul, Theo, Reynor, staff Residential Sorata, Colin, Pete Rainey, Marc & Celine from NZ, Pete Good (for his brilliant book and the amazing vegetarian meals), Stephan (for his cheese cake and work for the children of Sorata), Betty Cartena (our HC guide to Machu Picchu Pueblo), Veress Fruzsina & Gács Péter, José Manuel Carrasco (our host in Madrid) and all the drivers who gave us a lift sometimes from the stangest places.

Special NO thanks to Michelle and Martin Kliman (City Car Care, Sydney) who gave us terrible moments and still owe us 1486AUD.

Finish

38 óra, ennyi idő alatt értünk haza, pontosabban a 22-es kilométerkőnél lévő MOL kúthoz, ahol sikerült kidobatnunk magunkat az Aradra tartó buszról. Mivel elég korán léptük át a határt, nem hívtunk fel senkit, hogy szedjenek össze minket - helyette a stoppolás és bulizás opciót választottuk. Elsőre a Kultit kóstoltuk meg, de rocker buli volt és a hátizsákjainkra is furán néztek, a Nemzetiben agyonhirdetett imago mundi is szimplán meghalt mire odaértünk - igaz alig múlt kettő, de már csak páran söröztek a lépcsőkön - a Mokkában pedig félő volt, hogy azt gondolják benéztük a Sziget dátumát. Nem maradt más hátra, elmentünk kajálni a Szerájba.

After the 38 hours ride we managed to get off at a gas station 22km before Budapest. It was still early so we decided not to call anyone but hitch to the city and pop in to a party. It was Museums Night, so there must be something - we thought. The result was quite sad. In one of our favourite place a rock party was going on and they were looking strange at our backpacks, the party in the National Museum has already finished. But we got some nice kebab at our night stamping ground.

via Arad

Madridbol Budapestre. Ez a kivihas napok ota kicsit negativ izgalomban tart minket. Ma megszuletett a valasz: busszal irany Romania! Tudniillik a latin nyelvet beszelo romanok ezrevel dolgoznak Spanyolorszagban, ezert Bukarestbe naponta tobb busz megy oda-vissza. Ezzel szemben egyaltalan nincs direkt jarat Budapestre, Pozsonyba es Becsbe sem. Az ut Aradig 45 ora (benne ket remek ejszaka). Megprobalunk leszallni Magyarorszagon, bar az irodakukacok szerint ha a nevsorba egyszer bevettek, akkor Romaniaig nem engednek le. Tulszabalyozott idiota EU, az iranytaxi es a puszta kozepen megallo busz Boliviaban kismillioszor hatekonyabb! ... and I just wanna go back back back....

You guys from the States take a quick look at the map of Europe. The challenge to get from Madrid to Budapest keeps us busy in the last few days. Finally, we booked a bus ticket to Romania. Since they speak a Latin language they can pick up Spanish relatively easily therefore thousands and thousands of people work in Spain since Romania joined the EU this January. Buses go daily each way. On the contrary, there is no direct bus to Hungary, Austria or Slovakia, none. Our destination is Arad, the city closest to the border and the trip will take 45 hours, including two hardcore nights. We plan to get off the bus at the border or somewhere in Hungary but the office guys say it is impossible. Once you are on the list of passengers they should deliver you like a pig. No "esquina" or "parada" (corner/stop) what people shout in South America and the buses stop wherever you want. Oh my goodness, that is so much more effective than stupid EU rules and paperworks ...and I just wanna go back back back....

Madrid

Hat igen, ahogy Vasi is jelezte, tokeletes idozites. Joseval a "Medve es az eperfa" nevu szobornal beszeltuk meg a talalkozot. Meg ki sem jottunk a metrobol, mikor mar hallottuk a lelkes rajongok udvozleset. Kicsit meg is lepodtunk, milyen sokan vannak. Aztan jott az igazi meglepetes. A teljes Real Madrid csapat is eljott koszonteni minket. Ott integettek nekunk egy erkelyrol, es meg egy nagy fenyes soroskupat is hoztak. Igazan aranyos sracok. Mondjuk a DJ pocsek volt, folyamatosan a we are the championst jatszotta :))

As Iron said the timing was just perfect to arrive to Madrid. We had a rendez-vous with Jose at the statue of the "The Bear and The Strawberry Tree". We were still in the underground when we heard the celebrating crowd. It was a surprise how many people came to greet us. And then the bigest surprise. On a balcony the whole team of Real Madrid was also waving to us. They also brought a big shiny cup (guess for the beer) with them. So sweet welcome. By the way, the DJ was shit cause he played only the song "we are the champions" :))

Summa Peru

Emberek: Általában kedvesek és szuper barátságosak, kivétel akik rád akarnak sózni valamit - utóbbiak erőszakosak.
Nyelv: Pörgős, gyorsan beszélnek, leszarják, ha nem érted, amit mondanak. Ha visszakérdezel, ugyanazt az érthetetlen mondatot fogják elismételni.
Kaja: Egyikünknek sincs kedvence, mert a konyha gyenge, a csokitortáról fogalmuk sincs (bár Chris és Ruth Punoban találtak finomat). Én többnyire grill csirkén vészeltem át ezt az időszakot (min. napi 1 kajám ez volt).
Ital: A piscot majmolják, nekem nem izlett, ahogy chicha sem. Az aloe verás gyumölcslé viszont bejött. Kedvenc sör: nincs.
Kedvenc hely: mindkettőnknek Cusco

People: Most of them are friendly and helpful, except the street sellers who are very pushy
Language: Fast, nevermind that you don´t understand what they say. Ask again, and they will tell the same shit even faster
Food: Nothing special and unfortunately there is no good chocolate cake (Ruth & Chris found one place in Puno). I survived on grilled chicken and chips (fries for those who don´t speak proper English :)
Drinks: Main drinks are Pisco sour and Chicha but personally I don´t like any of them. The juice with aloe vera is good. Favourite beer: none
Favourite place: Cusco for both of us

Lima

Több dolog is van a levegőben. Először is itt ez az undok garúa. A tengeri köd áprilistól decemberig szinte teljesen láthatatlanná teszi az eget. Egy szép fehér réteg borítja be a teljes várost és majd 10 millió lakosát. Gondolom a helyieknek London már a megváltás kategória. Aztán itt van még, hogy kajaügyileg azért annyira nem toppos, nincs egy tisztességes jugo, a vega Petracsek igazi aliennnek számit, ráadásul trip vége feeling is van. Amúgy minden király. Láttunk diszes őrségváltást az elnöki palota előtt, meg Shrek 3-at spanyolul, voltunk a helyi topmúzeumban, a South American Explorers Clubban, meg templomokban és puccos városrészekben.
Szóval a csodálkozási görbe Bolívia után erősen hanyatlani kezdett, de az elmúlt két napban már inkább nulla felé konvergál. Hogy mi jöhet még ezután? Hát elkezd emelkedni, velünk együtt, tizenpárezer lábra. Holnap repülünk Madridba.

Basicly since we arrived in Peru something has changed. Course there are beautiful sights here and Machu Picchu is amazing but after the highlights of Bolivia this country did not give us so much. All of these strange feelings are culminating here in Lima where the garua fog gives a white coating to the whole city and its nearly 10 million habitants. No sun, no good jugo and the food is also a poor show. On top of that we have a feeling of the end of the trip. Anyways, tomorrow we fly to Madrid.