Felhők fölött kóboroltam

Este még beszélgettünk a másnapról, keménynek igérkezett, és az aznapi visszatérő félholtak látványa sem igért semmi jót. 860m fel kb. 3-4,5 óra alatt és ugyanannyi le, 2-3 óra alatt. De legalább jó alvással vágtunk neki. A ló(öszvér)pokróc tuti dolog még ha kicsit büdös is. A track úgy indult hogy akkor most itt a sziklákon fölmászunk... és ilyen is maradt végig, eltekintve attól a néhány lejtőtöl ami szükséges volt, hogy kapjunk szép emelkedőket.
A legviccesebb Theo volt, aki reggel megjelent a sziklamászó felszerelésében, nevezetesen a hires autógumiból készült papucsában (Petrának is van ilyen goodyear izéje:) mondván, hogy ez tök jó a sziklákra - hát én tuti lecsonkolnám az összes lábujjamat egy ilyenben.
Szóval öszvér maradt kajalni, mert ezt az utat nem tudja megtenni, mi meg nyomtuk neki bele az oxigénszegény rétegbe. Megérte. A látvány, amit az alattunk elterülő felhötenger nyújtott már önmagában sem semmi, és aztán végre ott volt a gleccser és a tó és a csönd és a 5038 méteren elfogyasztott "csúcs"-csoki :)

Rengeteg kép / heaps of pics

Hanging around above the clouds
They said that this day will be...well, not that easy, and than you see the guys coming back from the same trip, and you nearly believe it. Its seven hours in total, 860m up and down, the mule is not comming cos its too difficult for them on the rocks, sometimes without any path, just the direction...up. But still, the view is just incredible, you feel like stopping every ten meters to take a picture... and course try to breath. And after all the glacier is there and the lake and the top-choclate on 5038m.
By the way the guide was funny, he made it in his sandals, made from tyres - its Goodyear, its safe on the rocks he said.