Köd előttem, köd mögöttem

Mivel a felhők péntek este megakadályozták, hogy megnézzük a tavakat Lakatiya mellett, ezért reggel korán felkeltünk. Igazából olyan hideg volt a sátorban, hogy örültem, hogy mozoghatok és kicsit felmelegszem. A vezetőnknek voltak gondjai a becsléssel, mármint, hogy mi (a dohányos meg a csaj - nem egy ideális csapat) mennyi idő alatt érünk A-ból B-be. Csak tea és kávé után elsétáltunk vagy 2 órára, többek között azért tartott ennyi ideig, mert megint leszállt a köd és mesebeli tájon járkáltunk fel-alá fél órát, míg valamiféle pocsolyába botlottunk. A fénykép alapján azt mondták, hogy ez volt a laguna, hát kicsit csalódott voltam. A sátorhoz visszaérve gyors reggelit csaptunk: zabkása (aka porridge), lekvárral és naranccsal. Ez a nap elvileg nagyjából vizszintes séta, csak 100m emelkedéssel. Gyakorlatilag 3 és fél órán át mentünk fel és alá, elég gyors tempóban. Az éhség hamar jött és a köd miatt a kilátásból sem sikerült erőt meríteni. Mire pont kivertem volna a hisztit egy darab csokiért (minden kaja az öszvérre kötött zsákban volt...), mondta Theo, hogy 20 perc múlva megérkezünk. A Laguna Chillata már szép méretes, és az idő is kitisztult. A tóhoz felsétált Reynor, Theo 7 éves kisfia, hozott egy polifoamot, egy pulcsit meg fél liter vizet, ha esetleg megszomjazna :) Ilyen kevés ruhával nem maradhattak éjszakára, lementek aludni a faluba. Elkértem a matracaikat és a lópokrócot magunkra terítettük, na ez volt az egyetlen éjszaka, hogy nem fáztunk.

Fog in the front, fog in the back
The clouds didn't let us see the lagunas near Lakatiya on Friday afternoon. So this morning we got up early. Anyways it way so cold that we needed to move! Our guide still had problems estimating the time we need to walk from some place to another, since a smoker and a girl do not form the perfect group. So looking for the lagunas in the fog again took us much more time than he expected. Getting back to the tent we had a quick breakfast, the verz English porridge with jam and oranges. This daz was supposed to be verz flat, onlz 100ms ascent. In reality it was continous going uphill or downhill coming to the magic 100 in the end at Laguna Chillata. We got hungry soon and all the food was on the mule, starving by the time we got to the campsite. Here we meet Reznor the son of the guide who came with a matress, a fleece and a small bottle of water. Unprepared to stay for the night these two guys went home so we could use their blanket for the night. The only comfy sleep.