Coroico

El Choro 3. nap: San Francisco-Chairo, 17 km, 2100-1300m

A san franciscoi gyerekek a kapuig jöttek velünk, aztán csatogtattuk a botokat közel 3 órán át, mire a japánhoz értünk. Egy japán fickó a 60-as években elhatározta, hogy itt fog élni. Ez a túraútvonal májustól szeptemberig járható, a viszonylagos száraz évszakban. Most átlagosan csak napi 10 tturista jön, de az európai vakációidőben ez háromszorosára felmegy. Ezen a helyen láthatóan tömegekre számitanak, mert épitettek egy hostelt, ágyakkal és van rendes étterem is. Ha tudtuk volna, akkor talán maradunk egy napot itt, ideális hely a semmittevéshez. Csak ebédeltünk, a maradék gyümölcsöket, kekszet, mogyorót. Jöttek la pazi kérdőives lányok, azt is kitöltöttük, aztán irány a finis. Tűző nap, még 700m lefelé, fél órával a vége előtt kilátástalannak tűnt, de valahogy csak befejeztük. Egyetlen vágyam a lábaimat a hideg patakvizbe lógatni, de fuvart ajánlott egy fiatal pár, és ezt nem utasithattuk vissza. Kitettek egy faluban, innen még 3 km séta volt a rendes autóút. Egy órán át nem vett fel senki, mert nem álltak meg vagy máshova mentek. Végül a normál tarifa tizszeresét (kb 500 Ft) fizettük egy minibusznak, hogy felvigyen Coroicoba. Helyes kisváros, de a lényeg, hogy van zuhany és meleg vacsora. Az étteremben olyan film ment, amit Budapesten forgattak, rátapadtunk a képernyőre.