Menjünk le délre!

vagy északra? nu, utazunk az tuti :-) Ez egy utinaplo a deli felteken valo csavargasrol es van egy kulon fotogaleriank: http://www.flickr.com/photos/7773759@N02/

vasárnap, május 6

Karnevál

Reggel hatkor már a jól ismert hegyeket nézegettük és arról dumáltunk, hogy akkor ma lesz a napja, hogy visszahúzunk a szárazföldre, Copacabanaba. Ezt hallva a hostel tulajdonosa mondja is, hogy akkor pedig pakoljunk gyorsan, mert fél 9-kor megy a hajó, amivel ők is jönnek a fesztiválra. Aha, az klassz, mondom neki, de vajon a gyógyszertár nyitva lesz vagy sem :)
Nyomtuk neki megint, ezúttal egy motoros lélekvesztőben, és megérkeztünk egy fortyogó katlanba. Mindenhol emberek, sokan, NAGYON SOKAN. És meg valami nem stimmelt... láttunk két csajt... seggig erő szoknyában. Na ez amúgy itt nem pálya. Aztán megszólalt a zene, egymást követték a különböző ruhába bújtatott zenekarok, maszkos, egyenszoknyás, meg mindenféle táncoló emberek. És nyomták egész nap, késő éjszakáig, tántorgásig - utóbbihoz mondjuk nem csak a hőség járult hozzá. És ez igy ment három napon át.
Fontos tudni, hogy az itteniek nem szeretik, ha fényképezik őket. Ha meglátjak a kamerát, gyakran az arcukat is eltakarják, mert nem szeretik, ha az idegenek a szegénységet fényképezik. A karnevál egészen más. Majd mindenki kirittyenti magát (nem kevés energiát fektetnek bele, hogy minden regiónak egyen öltözete legyen), és mehet a fotó, boldogan néznek farkasszemet bármekkora objektivvel.

At six we were already out watching the sunrise over the well known mountains, and talking about getting back to Copacabana. There is a boat at half 8 come with us to the festival says the owner. Festival, aha, cool and what about the pharmacy was running through my mind.
By the time we got back the city was a different one with many many people and some short skirt girls - not common in this area.
If you know the song Manila by Layo and Bushwaka than you know what was after... "and than I started to dance, whithout wearing no seatbelts" :) I mean they and yes me but just a little. But these guys were serious, dancing bonito and drinking mohito, well not just that, but constantly all day long till late night. And again from early morning.

In fact, Bolivian people dont like you taking photos about them. Some times they also cover their faces seeing the camera. Probably cos its not nice to take pictures about the poverty. But carneval is something very different. Everybody is dressed nice and they face you whatewer canon you have in your hands.

6 Comments:

Megjegyzés küldése

<< Home