Nemek harca

Ebben az elso egy-másfél hónapban azt tervezem, hogy full time dolgozom. Ez általában napi 8-10 órát jelent, ami az elso héten húzós volt, de most már csak kellemes fáradság van rajtam a nap végén. Talán az is közrejátszik, hogy hirtelen alap emberré léptünk elo, vagyis mi nyitunk reggel, és olyankor azért van egy kis nyugi, az egyébként kaotikus napban - a koránkelés nem az én mufajom, szóval lehet, hogy csak alszom még olyankor.
Aztán ha már végképp beköszöntött a nyár (most még csak 28 fok van napközben:) megpróbálok átvándorolni napi 4-6 órára, vagy csak heti pár napra.
Ugyhogy, sorry csajok, de a jelelegi élmények leginkább kocsikra, váltókra, ülésekre és szinekre szoritkoznak. A fehér totális utálata, az automata váltó kedvelése - mert kuplungoljon akinek 8 anyja van, miközben 3-4 kocsi között ide-oda toszogat egyet, 10-10 centiket sasszézva, a Subaru Liberty ülésének imádata - ennél már csak az anyaméh öleli jobban körül az embert, és még a fejtámasz is a tarkódra simul, a Honda kisbusz családraszabott ötletessége, az összes európai autó Holdenesitési hülyesége - ilyenek mint Holden Astra, Holden Swift, meg minden, aminek otthon bal oldalon van a kormánya, és ezek a szerencsétlenek nem is tudják hogy az igazából nem is az a kocsi amiben ülnek. A pösti nagydarab machokon való nevetgélés, mert király az a nagy kocsi (értsd terepjaró BMW, meg Rover, meg Porsche Cayen), de az itteni 4-6 ezer köbcentis Hummer gyalázó dögöknek az államig ér a motorházteteje, és szinte csak anyukák használják öket, talán mert egy ilyen tankban célhoz is érnek a gyerekekkel. A DB9 Aston Martin meg szimplán tökéletes.