Hobart

A jo kis fuvar sporolt nekunk egy napot, igy nem csak a varost nezhettuk meg, hanem nekimehettunk a Mt. Wellingtonnak is, ami a maga majd 1300 meteres magassagaval, a legnagyobb a kornyeken. A reggeli totymorges utan kora delutan vagtunk neki a kb. 800 meteres szintkulonbsegnek. Az idojaras amilyen ilyenkor lenni szokott, fujdogalo szel, kicsit esos, neha napkisutos - mintha csak Lacika szervezte volna a turat. Nehany helyen elegge huzosan kellett masznunk, de tudtuk, a latvany megeri. Es tenyleg, ahogy kozeledtunk a tetohoz meglattuk az "orgonasipokat" ami tovabbi osztonzes volt, vegul pedig azt, ami fent vart minket eleg nehez leirni. Vermokusoknak eleg annyi, hogy amolyan Raxos - ez annyit tesz, hogy bazi eros jeghideg szel, 17-es ferde szogbol erkezo enyhen szuros esocseppekkel, amik kesobb atvaltottak jegesore. Nem maradtunk sokaig :) Szerencsere mindez megszunt amint megindultunk lefele, par szaz meteres ereszkedes utan mar napsuteses osvenyeken koborolhattunk a delutan hatralevo reszeben.
Ami fontos (es ezt nem eloszor tapasztaltuk), turautvonalbol rengeteg van, szuper jol karbantartottak, a jelek pontosan ott vannak (es jol lathatoak), ahol szukseged van rajuk. Szoval orom kimenni es hasznalni ezeket az utakat, amelyeket tobbnyire a helyiek tartanak rendben, onkentes alapon segitve a szervezeteket - a hasznalok pedig vigyaznak rajuk. A mindenkori alapmotto:leave only your footprints, vagyis csak a labnyomodat hagy magad utan (ertelemszeruen csak a talajon). Ezt erdemes lenne eltanulni.