Menjünk le délre!

Költözködés

2007-10-19T06:45:00.000-03:00

Az összes képünk átkerült a yahoo-ról a flckr.com-ra, gyönyörködjetek :)

Moved
All photos had been moved from Yahoo to Flickr, please enjoy browsing them

Special Thanks

2007-06-28T16:08:00.001-04:00

"Wherever you go you arrive to the right place, whoever you meet it is the right person" This is what one kiwi guy told me after few minutes of a conversation. He was right :) So, finally here is a list of some of those people we would like to say thanks for various reasons, all helped in a certain way to make our journey as pleasant as it was :)

"Bármerre jársz jó helyre érkezel, bárkivel találkozol, az a megfelelő ember" Ezt mondta egy kiwi srác egy néhány perces beszélgetés után. Jól mondta. Így végül is álljon itt azoknak a sora, akiknek köszönettel tartozunk különböző okok miatt, mert mindnyájan hozzájárultak valamivel, hogy az utunk szép és felejthetetlen legyen :)

Külön köszönet / Special thanks to:
Első helyen a családunk apraja és nagyja áll, akiknek a szeretete, bizalma és támogatása nélkül az út nem valósult volna meg :), Legenda Kft., Csaba Eszter (a londoni magyar buliért és a vendéglátásért), Paul Manwell (our host and guide to Singapore's nightlife), Silvester from Hong-Kong, Sheli Snir (friend ad infinitum), Szabó Réka, Meichl Marcsi (Tiki vigyázott ránk ;), Tony @ Zetland hotel, Adam & Josh Kliman (lovely kids), Monika & Thomas Gabor (akik befogadtak az otthonukba és a barátságukba), Cameron (Brisbane), Alex Miszlay (a Mester), Dr Claude Bilinsky (our first lawyer), Peter Coxhead (who introduced us to organic gardening and permaculture and the living of a good life), Samuel Stock (aka Jamie Oliver), Clare Pentland & Brendan Bugeja, Dr & Dr Gonzales, the great Pentland family in Melbourne (for the longest Christmas lunch ever:), Zahorecz Zsolt (aka Ironman), Imre Kata, Matyi (Bro!), Tony & Jackie @ Toad Hall (Napier), Melanie & David Oliver, Team Minnesota: Drew Boatman, Shannon Hady, Katie Linstad and their cars Smokey Joe and Faith (those lovely days in Napier and so), Bobo, old James, Hiroo Pachero, Tavis, Felix, Tóth Dénes, Krajnyák Nóri, Krajnyák Csabi, Toci & Adri, Jason @ Mr. Apple, Murray, Agnieszka Sokolnicka & Jacek Stanisławski, Lukas & Alex (Pro La Wine, Blenheim), Rafi Marien (c u in Brussels), Karin & George (White Elephant Backpackers, Motueka), Team Oregon: Sarah Fix, Rara Byrne and Hitch (for the cool roadtrip we had thogether); Granta, Jorn (no swearing on the fuckin' orchard), Pete @ Birdhurst; Cherry @ Midland Packers, tall Verena, Mark Darcy @ Shoeclinic, Komócsin Laura, Győrffy Árpád, Trapp Henrietta, Allen Stockhausen, Teo, Roland Tobler, Katrin Aebersold, the two cyclists who sold us the tent for only 2 cold beers, Trine & David Hennessy, Ruth Lightfoot & Chris Mike Moore (monsieur le Chef), Lily Daza Veizaga, staff hostal Elisa (Cochabamba), the verdors @Mercado 25 Mayo (Cochabamba), staff Cafe Paris (Cochabamba), staff El Solario (La Paz), Team Colorado: Kim & Paul, Theo, Reynor, staff Residential Sorata, Colin, Pete Rainey, Marc & Celine from NZ, Pete Good (for his brilliant book and the amazing vegetarian meals), Stephan (for his cheese cake and work for the children of Sorata), Betty Cartena (our HC guide to Machu Picchu Pueblo), Veress Fruzsina & Gács Péter, José Manuel Carrasco (our host in Madrid) and all the drivers who gave us a lift sometimes from the stangest places.

Special NO thanks to Michelle and Martin Kliman (City Car Care, Sydney) who gave us terrible moments and still owe us 1486AUD.

Finish

2007-06-24T05:01:00.000-04:00

38 óra, ennyi idő alatt értünk haza, pontosabban a 22-es kilométerkőnél lévő MOL kúthoz, ahol sikerült kidobatnunk magunkat az Aradra tartó buszról. Mivel elég korán léptük át a határt, nem hívtunk fel senkit, hogy szedjenek össze minket - helyette a stoppolás és bulizás opciót választottuk. Elsőre a Kultit kóstoltuk meg, de rocker buli volt és a hátizsákjainkra is furán néztek, a Nemzetiben agyonhirdetett imago mundi is szimplán meghalt mire odaértünk - igaz alig múlt kettő, de már csak páran söröztek a lépcsőkön - a Mokkában pedig félő volt, hogy azt gondolják benéztük a Sziget dátumát. Nem maradt más hátra, elmentünk kajálni a Szerájba.

After the 38 hours ride we managed to get off at a gas station 22km before Budapest. It was still early so we decided not to call anyone but hitch to the city and pop in to a party. It was Museums Night, so there must be something - we thought. The result was quite sad. In one of our favourite place a rock party was going on and they were looking strange at our backpacks, the party in the National Museum has already finished. But we got some nice kebab at our night stamping ground.

via Arad

2007-06-21T10:55:00.000-04:00

Madridbol Budapestre. Ez a kivihas napok ota kicsit negativ izgalomban tart minket. Ma megszuletett a valasz: busszal irany Romania! Tudniillik a latin nyelvet beszelo romanok ezrevel dolgoznak Spanyolorszagban, ezert Bukarestbe naponta tobb busz megy oda-vissza. Ezzel szemben egyaltalan nincs direkt jarat Budapestre, Pozsonyba es Becsbe sem. Az ut Aradig 45 ora (benne ket remek ejszaka). Megprobalunk leszallni Magyarorszagon, bar az irodakukacok szerint ha a nevsorba egyszer bevettek, akkor Romaniaig nem engednek le. Tulszabalyozott idiota EU, az iranytaxi es a puszta kozepen megallo busz Boliviaban kismillioszor hatekonyabb! ... and I just wanna go back back back....

You guys from the States take a quick look at the map of Europe. The challenge to get from Madrid to Budapest keeps us busy in the last few days. Finally, we booked a bus ticket to Romania. Since they speak a Latin language they can pick up Spanish relatively easily therefore thousands and thousands of people work in Spain since Romania joined the EU this January. Buses go daily each way. On the contrary, there is no direct bus to Hungary, Austria or Slovakia, none. Our destination is Arad, the city closest to the border and the trip will take 45 hours, including two hardcore nights. We plan to get off the bus at the border or somewhere in Hungary but the office guys say it is impossible. Once you are on the list of passengers they should deliver you like a pig. No "esquina" or "parada" (corner/stop) what people shout in South America and the buses stop wherever you want. Oh my goodness, that is so much more effective than stupid EU rules and paperworks ...and I just wanna go back back back....

Madrid

2007-06-18T19:00:00.000-04:00

Hat igen, ahogy Vasi is jelezte, tokeletes idozites. Joseval a "Medve es az eperfa" nevu szobornal beszeltuk meg a talalkozot. Meg ki sem jottunk a metrobol, mikor mar hallottuk a lelkes rajongok udvozleset. Kicsit meg is lepodtunk, milyen sokan vannak. Aztan jott az igazi meglepetes. A teljes Real Madrid csapat is eljott koszonteni minket. Ott integettek nekunk egy erkelyrol, es meg egy nagy fenyes soroskupat is hoztak. Igazan aranyos sracok. Mondjuk a DJ pocsek volt, folyamatosan a we are the championst jatszotta :))

As Iron said the timing was just perfect to arrive to Madrid. We had a rendez-vous with Jose at the statue of the "The Bear and The Strawberry Tree". We were still in the underground when we heard the celebrating crowd. It was a surprise how many people came to greet us. And then the bigest surprise. On a balcony the whole team of Real Madrid was also waving to us. They also brought a big shiny cup (guess for the beer) with them. So sweet welcome. By the way, the DJ was shit cause he played only the song "we are the champions" :))

Summa Peru

2007-06-17T13:10:00.000-04:00

Emberek: Általában kedvesek és szuper barátságosak, kivétel akik rád akarnak sózni valamit - utóbbiak erőszakosak.
Nyelv: Pörgős, gyorsan beszélnek, leszarják, ha nem érted, amit mondanak. Ha visszakérdezel, ugyanazt az érthetetlen mondatot fogják elismételni.
Kaja: Egyikünknek sincs kedvence, mert a konyha gyenge, a csokitortáról fogalmuk sincs (bár Chris és Ruth Punoban találtak finomat). Én többnyire grill csirkén vészeltem át ezt az időszakot (min. napi 1 kajám ez volt).
Ital: A piscot majmolják, nekem nem izlett, ahogy chicha sem. Az aloe verás gyumölcslé viszont bejött. Kedvenc sör: nincs.
Kedvenc hely: mindkettőnknek Cusco

People: Most of them are friendly and helpful, except the street sellers who are very pushy
Language: Fast, nevermind that you don´t understand what they say. Ask again, and they will tell the same shit even faster
Food: Nothing special and unfortunately there is no good chocolate cake (Ruth & Chris found one place in Puno). I survived on grilled chicken and chips (fries for those who don´t speak proper English :)
Drinks: Main drinks are Pisco sour and Chicha but personally I don´t like any of them. The juice with aloe vera is good. Favourite beer: none
Favourite place: Cusco for both of us

Lima

2007-06-16T12:11:00.000-04:00

Több dolog is van a levegőben. Először is itt ez az undok garúa. A tengeri köd áprilistól decemberig szinte teljesen láthatatlanná teszi az eget. Egy szép fehér réteg borítja be a teljes várost és majd 10 millió lakosát. Gondolom a helyieknek London már a megváltás kategória. Aztán itt van még, hogy kajaügyileg azért annyira nem toppos, nincs egy tisztességes jugo, a vega Petracsek igazi aliennnek számit, ráadásul trip vége feeling is van. Amúgy minden király. Láttunk diszes őrségváltást az elnöki palota előtt, meg Shrek 3-at spanyolul, voltunk a helyi topmúzeumban, a South American Explorers Clubban, meg templomokban és puccos városrészekben.
Szóval a csodálkozási görbe Bolívia után erősen hanyatlani kezdett, de az elmúlt két napban már inkább nulla felé konvergál. Hogy mi jöhet még ezután? Hát elkezd emelkedni, velünk együtt, tizenpárezer lábra. Holnap repülünk Madridba.

Basicly since we arrived in Peru something has changed. Course there are beautiful sights here and Machu Picchu is amazing but after the highlights of Bolivia this country did not give us so much. All of these strange feelings are culminating here in Lima where the garua fog gives a white coating to the whole city and its nearly 10 million habitants. No sun, no good jugo and the food is also a poor show. On top of that we have a feeling of the end of the trip. Anyways, tomorrow we fly to Madrid.

149 USD = 27 895 Ft

2007-06-14T10:21:00.000-04:00

Vágod, hogy Kenya hol van? Kenya, Szudán, Kongó, Ruanda és Tanzánia között van egy ország, amit Ugandának hívnak. Lilla most talált munkát egy segélyszervezetnél és a blogon keresztül próbálunk segíteni támogatókat toborozni. Már két ilyen próbálkozásunk volt, talán ez a harmadik megtöri a nagy csendet.
Észak-Ugandában a különböző kisebbségek fegyveres harcot folytatnak egymás ellen. A háború miatt több, mint 1,8 millió ember a saját országán belüli menekültnek számít és menekülttáborban lakik. A menekültek fele 18 év alatti, egy harmada elvesztette mindkét szülőjét és egy tizedüknek semmilyen rokona sincs. A táborok lakói nemzetközi segítség nélkül éheznének. Olyan, mintha a fejlett világ elfeledkezett volna Észak-Ugandáról, pedig itt is majdnem annyi menekült van, mint Darfurban. A legrosszabb az, ami a gyerekekkel történik. Az egyik hadsereg (Lord´s Resistence Army) katonáinak 80%-a elrabolt gyerekekből áll. A konfliktus fennállása óta több, mint 28 ezer gyereket ejtettek fogságba. Védelmet az olyan központok adnak, ahova esténként elsétálnak, ott alszanak, általában a földön és hidegben. Reggel hazamennek, esetleg esznek valamit és mennek iskolába. Az elmúlt húsz év eredménye, hogy több ezer gyerek van, aki születése óta nem töltött egy napot sem békében.
A Youth Empowerment Uganda egy nonprofit önkéntes szervezet, ami Gulu körzetben működik. A munkájukról mi is tudunk anyagot küldeni emailben. Egy kevés pénz is segítség nekik és sok kicsi sokra megy!
$25: írószerek egy gyerek számára egy hónapra
$60: orvosi vizsgálat egy gyerek számára és elsősegély nyújtása
$100: sport felszerelés (focilabda, röplabda) egy egész iskola számára
$500: ágynemű, matrac, takaró, párna egy egész árvaház számára
$149 egy gyerek teljes éves támogatása

Do you know Kenya? Bordering with Kenya, Congo, Rwanda and Tanzania is a country called Uganda. Our sweet friend Lilly just started a voluntary work here and this way we try to help to promote charity for their projects.
Northern Uganda is subject to armed fighting among ethnic groups. Over 1.8 million people live in IDP (Internally Displaced Persons) camps, half of the them are children below 18yrs. A third of them lost both parents and a 10% are completely orphans with nobody to care for them. These people in the camps would starve without international help. There are no hospitals, no schools. It seems like that the western world has forgotten northern Uganda. Here are almost the same amount of refugees as in Darfur.
The worst things happening to children are kidnaps and the use of them as child soldiers and sex slaves by the Lord´s Resistence Army. Over the course of the conflict, more than 28,000 children were abducted and taken into captivity. It is said that currently almost 80% of the fighters in the LRA are children.
To avoid child abduction about 45,000 children each evening walked from their homes to the near by centers to sleep and rest, most often they could sleep on ground, in morning they are cold, very insecure and rampant incidence of gender based violence. In the morning, the children walk home, perhaps eat something, and than walk to school. Two decades of war have resulted in thousands of children never having known a single day of peace or beauty since birth.
Youth Empowerment Uganda is a non-profit, non-political and voluntary organization registered with Gulu District Local Government. For more info on their work we can send you reading in a private mail. Nothing is too small to make a difference. Every donation is appreciated.
For $25: a child can have notebooks, pens, pencils for at least a month
For $60: a child can see a doctor once in a month and have basic first aid
For $100: enough sport equipments like soccer balls and volleyball can be purchased for an entire community school
For $500: beddings, mats, blankets and pillows can be purchased for an entire orphanage
Or sponsor a child, it costs only $149 per year.

Youth Empowerment Uganda
Juba Road, P.O. Box 1233,
Gulu-Uganda (East Africa)
Tel: +256 782 745292
+256 773138944
E-mail: info_yeuganda@yahoo.com
youthe.uganda@yahoo.com

sandboarding @ Huacachina

2007-06-12T10:46:00.000-04:00

Huacachina egy kis oázis a sivatagban, tiszta túristafalu, normális perui nem is lakik itt. A LP szerint olcsó a szállás, olyan hippifaluszerü. 2004-ben ez lehet, hogy még igaz volt, de most itt találtuk a legmagasabb szállásárakat (7$/fő). A kávézóbol, aminek a kertjében végül sátoroztunk, lehet bérelni sandboardot. Felmenni elég sokáig tart, mert mindig vagy fél lépést visszacsuszik az ember. A deszkán megmaradni sem olyan egyszerű. Reggel vagy 3 órát szórakoztunk és Erich is rákapott, pedig először nem izgatta a dolog. Napközben bementunk Icaba, a szomszedos városba (piac, net, bolt). Aztán este megint felrángattuk a deszkát egy düne tetejére és a naplementét onnan néztük meg. A városon kivül minden irányban csak homok ameddig a szem ellát, a maga módján ez is szép. Már szinte sötétben leszánkóztunk a homokon, ketten egy deszkán, a szemunk szánk tele homokkal, de nagyon kiráy volt!

Huacachina is a small oasis in the desert close to the city of Ica. An artificial place existing only for the pleasure of relaxing tourists. The 2004 LP says that if you are on a tight budget this is the right place. Well, probably it was. Nowdays, prices of accommodation equal to those at Machu Picchu. Anyways, we have a tent and have found a nice spot in the chill out garden of a cafe. After fed up with doing nothing you can rent a sandboard, climb the dunes (twice as long walk as it looks like) and then GO! The sandhills have their special beauty and the sunset is incredible on this place of nothing. The very best thing was when two of us on one board sledged down from a dune top.

Nazca

2007-06-11T11:58:00.000-04:00

A Machu Picchu után ez a második fő kulturális látványosság. A kősivatag (pampa) felületén a felső kövek elmozditásával kialakitott hatalmas rajzokat csak a levegőböl lehet meglátni. Az éjszakai buszozás után egyből a repteret vettük célba, ahol szemezgettünk a kismillió társaság közül. Mindenki ugyanazt ajánlotta, igy a kérdés csak az volt, hol tudjuk lejjebb nyomni az árat. Végül 33USD fejében repülhettünk fél órát egy kis 5 személyes géppel. A légköri viszonyok miatt repülni csak délelőtt lehet, később már semmit se látni a vonalakból. Reggelizni nem ajánlott, igy egy kávéval dekkoltunk vagy két órát mire sorra kerültünk.
Eltart egy ideig mire megszokja a szem, hogy az egész terület tele van mindenféle vonalakkal meg karistolásokkal, és a rajzoknál csak vékonyan fogott a "tinta". Összesen 14 rajz fölött kőröztünk meg bedőltünk meg pörögtünk, és egy-kettőt még igy is elszalasztottunk. Összességében ez egy olyan dolog, amit valszeg csak egyszer csinálsz meg életed során, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy jól összerakott dokumentumfilm szép felvételekkel többet ad.

Arequipa, a fehér város

2007-06-10T19:01:00.000-04:00

Ilyen kényelmes buszon Chile óta nem ültünk, lábtartó, TV és pontosan reggel fél hatkor megérkeztünk. Rövid reggeli a buszállomáson és máris kellemes meglepetés ért minket, Peruban eddig a legjobb kenyeret (zsömlét) kaptuk, bár ez is elmarad a la pazi mini bagettől. A szállás lepattant, de van meleg víz és olcsó :)
Arequipa Peru második legnagyobb városa. Fehér vulkanikus kövekből építették a belváros házait, hatalmas mestico templomok és egy külön csoda: a Santa Catalina dominikánus zárda. Utóbbit a XVI. században alapították, az apácáknak fejenként 1-4 fekete rabszolgája volt és a kolostor híres volt a bulikról, amiket a gazdag családok lányai tartottak. A XIX. sz. végén a pápa megunta a dolgot és ideküldte a szigorú Josefa nővért, aki felszabadította a rabszolgákat és teljesen elszigetelt életet követelt a nővérektől. A 70-es években a polgármester úgy döntött, hogy be kell vezetni a vizet és az elektromosságot, és az ehhez szükséges pénzt a turistáktól szedték össze. A városrésznyi nagy kolostor egy része látogatható, terek, utcák hálózata, kék és piros kerengőkkel, nagyon hangulatos. Egy kisebb részen ma 30 apáca él. Ma elmentünk egy külvárosi malomhoz és közelről akartam lefényképezni egy vicuñát, aki betámadott és megpróbált szembeköpni!
Fényképek különben vannak, csak még nem találtunk olyan netcafét, ahonnan fel lehetett volna tölteni őket, türelem...

The white city of Arequipa
The bus from Cusco to Arequipa was the best since Chile. We have arrived on time at 5:30 am and had breakfast at the terminal. Surprise, surprise, the bread is the best in Peru though the crispy bread of La Paz still rules. We check in to a worn hospedaje that has hot showers and the price is a bargain.
Arequipa is the second largest city of Peru and downtown is mainly build from the white volcanic rocks called sillar. After visiting a couple of churches we hit the main thing, the Santa Catalina monastery. Founded in the 16th century this place was a party place for the nuns who came from good families and had generally one to four black slaves. This scandal was going on for about 300 years when the strict Sister Josefa came along and the parties stopped. In the 1970s the doors opened to the public since the mayor forced the introduction of running water and electricity to the convent and the nuns had no other chance to finance the works. Nowdays, you can visit this city in the city with streets and plazas. Looking into the kitchens and rooms of the nuns is really interesting. Still on one part about 30 nuns continue living. Today we have visited a mill in the suburbs, the only exciting part was when a vicuña wanted to spit on me because I went too close taking a shot. By the way, we do have hundreds of photos just it is pretty impossible to upload them in any of Peru´s internet places. We keep on trying you please be patient :)

Cusco

2007-06-07T15:08:00.000-04:00

Állitólag Manco Capac, az első inka alapította i.sz.1200 körül, mikor is felhúzta ide a Naptemplomot. Többen úgy tartják, hogy a város eredeti formája az inkák szent állatát a pumát ábrázolja. Ennek feje, a város felett található rituális épületegyüttes, a Saqsawaman (sexy woman:), a test a város, a lábakat pedig a külső kerületek alkotják. Itt sétálva különösebb régészeti érdeklődés nélkül is megdöbbentő, amit ezek az arcok műveltek a sziklákkal. Gyarmati leírásait olvasva részben el tudjuk képzelni, milyen lehetett ez a hely teljes valójában. Mára annyi maradt, hogy építészeti remekműveket keresünk a rájuk húzott spanyol épületek tövében. Közben meg az jutott eszembe, hogy ha jobban meggondoljuk a mai kor egyik legnagyobb vuduja, a globalizáció nem új keletű dolog. Ami a fehér ember megjelenésével itt végbement ugyanaz az uniformizálás, csak ezt az egyháznak sikerült végbevinnie. Gratulálok.
Mikor idejöttek az arcok, el kellett dönteni, hogy akkor most ezek az indiánok itten emberek vagy sem. Komoly dilemma. Pár tiz éves "tudományos vita" után, 1512-ben II.Gyula, majd 1537-ben III. Pál pápai bullája deklarálta, hogy emberek, vagyis Ádám és Éva leszármazottai. By the way a döntés mögött van azért egy hangyányi ideológiai és gazdasági megfontolás is. Ezeket a szerencsétleneket csak akkor lehetett keresztelni (meg adóztatni, meg dolgoztatni) ha emberek. Emberek, de fogyatékosok!!!, mert azért mégsem lehettek olyan jogaik mint a hóditó spanyoloknak.
Amikor eljövünk ide az ismeretlenbe, hogy távoli, ősi, rejtélyes civilizációkat fedezzünk fel, találunk romokat, és a saját kezünk nyomát. Szal amikor legközelebb valami furcsát, vadat, idegent látsz, nem kell egyből hívni az inkvizíciót.

The city was probably founded by the first inca, Manco Capac around a.c.1200 when he had built the Temple of the Sun. The shape of the original city reminds us to a puma the saint animal of the incas. The head is composed of the ritual buildings of the upper part of the city called Saqsawaman (sexy woman:). The city itself is the body, the suburbs are the legs. My archeologist part is simply lost but still all what these guys were able to do with rocks has impressed me very much. Unfortunately, today we just search the original pieces at the bottom of the spanish buildings, and all we can have is just an idea about how gorgeous all this was. During these days I got the idea that one of todays wodoo thing called globalization is not a new thing. All what happened here after the white people arrived is the same shit but done by the church. Bravo.
After the spanish arrival they faced a big question. Are these indians humans or not. After a couple years of investigation the answer was yes, so they became children of Adam and Eva and there was a pontifical declaration first in 1512 then in 1537. This decision was slightly based on ideological and econimical reasons. These guys can be christianized (and can pay taxes, can be forced to work for the Spanish Crown) only if they are humans, but course they are deficient otherwise they should have the same rights as the conquistadors.
As a result we can say that when we travel so far to discover ancient and mistic cultures, what we find are ruins and the mark of our own hands.
So when next time you will see something unknown, something different or strange please think about it first before you call the Spanish Inquisition.

Rombolás vagy építés

2007-06-06T16:02:00.000-04:00

A kedd éjszakát az álló buszon töltöttük. Miért? Mert leszakadt egy fél hegy és eltorlaszolta az utat. A helyre este hét körül elsőként futott be a buszunk, azt mondták 4 óra alatt eltakarítják és addig nyugi. A sofőr elment aludni a busz aljába és így tett minden utas is. Volt még 3 kekszünk, néhány szem granadilla (gusztustalan kinézetű, de finom gyümölcs) és 2 liter víz. A következő 12 órában nem történt semmi, egyetlen említésre méltó dolog talán, hogy azok az utitársaink, akik hétkor becsicsikáltak kipihenten kezdtek rádiót hallgatni hajnali fél ötkor. Hétkor egy kotrógép elkezdte tologatni a köveket, de a hatalmas sziklákhoz nem is nyúlt. Kicsit később a másik oldalról egy markoló is dolgozni kezdett, így már hatékonyabb volt. Egy nagy sziklát robbantottak és ment tovább a munka. Délelőtt 11-kor hallottuk az első ideges szavakat, mert az egyik gépkezelő szünetre ment. Hihetetlenül türelmesek itt az emberek! Dél körül a legközelebbi (1 órára eső) faluból hoztak az asszonyok banánt, kenyeret, sajtot, vizet és üdítőt. Gondot már csak a WC hiánya okozott, legalábbis nekem. A nyilvános helyen való pisilés itt nem tabu. A férfiak bárhol odaállnak a busz kerekéhez, egy lámpaoszlophoz vagy fához. A nők nagy része hagyományosan öltözik és több rétegű szoknyát visel. Megfigyeléseim szerint bugyit nem hordanak, mert ők meg bárhol leguggolnak, azt ennyi. Az utat fél háromra felszabadították, kemény nap volt, de szerencsére estére Cuscóba értünk.

Vigyél el minket arra...

2007-06-05T15:50:00.000-04:00

Kedden reggel vonatra szálltunk Hidro felé (fél óra, 8 dollár). Két busszal eljutottunk Santa Maria egyutcás faluba, ahol több órát kellett várni a Cuscóba induló buszra. Kényelmesen megebédeltünk a dunakeszi Teri kocsmájáról klónozott helyen, majd kiültük a lócára a buszt várni. Pont vége lett az iskolának és egyik pillanatról a másikra 20 gyerek ott termett mellettünk. Először az útikönyv fotóit nézegették. Erich fényképezte őket és ez nagyon izgalmas volt, pózoltak, aztán elkérték a fényképezőgépet, fotózták egymást, minket és vagy két órán át ez a móka folyt. Közben a gyerekek részben cserélődtek, felvették a napszemüvegeinket és nagyon jó fejek voltak. Ebbe a faluba még nem jár sok turista, talán ezért is voltak ilyen közvetlenek és nem koldultak, csak jól érezték magukat és persze mi is. A Newsweek egyik számában egy egész melléklet volt arról, hogy az új trend, hogy az emberek úgy szeretnének utazni, hogy a helyieket megismerik. Azt hiszem ez jó példa arra, hogy nem 1600 dolláros tripre kell befizetni, hanem kevés pénzből utazni, akkor az ember a piacon eszik és nem vonattal megy, hanem például beragad a gyerekekkel játszani egy átlagos kis faluban.

Neoton Família : Santa Maria
Ég s víz között a vezérhajó útra kész.
Vigyél el minket arra, hol még senki se járt!
Nem fértek el, van már elég tengerész.
Vigyél el, és mi nem tévesztjük el az irányt.
Álomvilág, néhány hét választ el.
A nap majd vezet, mindig követni kell.
A tenger felől megtalálom Indiát,
De az se baj, hogyha felfedezzük Amerikát.
Santa Maria, Santa Maria, Santa Maria, Santa Maria. Santa Maria!

Eljött a nap, lázas minden gondolat,
Vigyél el minket arra, hol még senki se járt!
Nincs több idő, és a kérés visszatart.
Vigyél el, és mi nem tévesztjük el az irányt.
A szél kedvező, a horgonyt húzzátok fel,
Hosszú az út, most már indulni kell.
Santa Maria, Santa Maria, Santa Maria, Santa Maria. Santa Maria!

Santa Maria - the land that nobody knows
Tuesday morning we took the train to Hidro (30 min, 8$). Two buses took us to Santa Maria where we needed to wait a few hours for the next bus to Cusco. After a set lunch we were sitting on the one and only main road waiting for the bus. School has just finished and in a second many kids were coming to us. In the beginning they were looking at the pictures in guide book and when Erich shot some photos of them they got really interested in our cameras. We let them take photos and this fun was going on for about 2 hours. Photos with and without sunglasses, about friends, us or anything - the kids were absolutely awesome. This place doesn´t see many visitors so no begging just having fun with the aliens. A few weeks ago Newsweek had an issue about travel trends saying that ¨slow is beautiful¨ and that people wish to get to know the locals. I guess this is a good example that you don´t need to pay 1600 dollars on a customised trip. On a tight budget you can eat at the market and skip the train to Cusco giving a chance to get stuck in a noname village and have this amazing experience with the local kids.
Absolutely crazy but I have found the English translation of this Hungarian song, enjoy :)

Neoton Família : Santa Maria (English)
Water and sky, the flagship is going to take the lead
Take us, please, to the fairly land
That nobody knows
There is no more room, I have got all the man I need
Take us, please, to the tropic shores
Where coconut grows
Sweet world of dreams, just a few weeks away
The sun is the guide, we must follow the ray
The sea rolls me there, to the coast of India
But we do not care if we discover America
Santa Maria Santa Maria Santa Maria Santa Maria Santa Maria

Here is the day, voyage fever everywhere
Take us, please, to the fairy land
That nobody knows
Here is the day, lovely farewell songs fill the air
Take us, Please, to the tropic shores
Where coconut grows
The wind starts to blow, lets go, anchors aweigh
We will be away for so many a day
The sea rolls me there, to the coast of India
But we do not care if we discover America
Santa Maria Santa Maria Santa Maria Santa Maria

Machu Picchu

2007-06-04T21:06:00.000-04:00

Az inkák elveszett városa. Dél-Amerika régészeti fővárosa. Szó szerint az öreghegy. Aki Peruba jön, szinte mind meglátogatja, mert ez az igazi nagy látványosság. A Machu Picchu egy meredek hegyoldalban van, a busz fél óra alatt kanyarog fel a bejárathoz (6 dollár - rablás). Elvileg bent nagy a szigorúság: se ital, se étel, se cigi. A romváros lenyűgöző, meglepően jó állapotban volt, és az útikönyv leírásai tényleg felismerhetőek. Szinte minden csoport amerikai, angol vagy francia volt és ide-oda behallgatva ingyenes idegenvezetést is kaptunk a két útikönyvünk (LP + Gyarmati János: Peru) mellé. A felsőváros volt a szent negyed: templomok, napóra, csillagvizsgáló. Az alsó rész a lakóterület volt. A kettőt egy nagy főtér választja el és a körös körül szinte minden irányban teraszok, ahol régen művelték a földet, most már csak fű van és a lámák nyírják kicsire. Extra séta felmenni a szemközti hegyre, ez a Huayna Picchu - a fiatal hegy, ahonnan felülről le lehet fotózni az egész helyet. Itt kiderült, hogy csak mi éhezünk, mindenkinek a hátizsákja egy egész piknikfelszerelést rejt :)
Lefelé jövet a peruiak újabb leleményes pénzszerző képességét ismerhettük meg. Amíg a busz kanyarog lefelé (kb. 7 km), addig a lépcső keresztbe szeli a szerpentint. A busszal egyidőben elindul egy max. 8 éves kisfiú, szigorúan hagyományos ruhában és minden lepcső tetejénél kiabál és integet a buszon lévő turistáknak. Az utat ismerve a teljesítménye nem emberfeletti, inkább lazán szökdécsel lefelé. A völgyben a busz felveszi a gyereket, akinek az utasok borravalót adnak, majd a következő busszal megint felmegy és így tovább.

The Lost City of the Incas. The archaelogical capital of South America. Literally the old hill. There is a high chance that visitors to Peru will end up at this place. The Machu Picchu is located on a steep hillside where the bus takes you from Aquas Calientes in about half an hour and it costs $6, well overpriced. Rules to the sight are no food, no drinks and no smoking. Once inside it is an amazing place. The ruins are in a good state and the descriptions of the guides can be clearly seen. Most people come in a group and with guides speaking English or French, so finally we had a free guiding listening a bit here and a bit there. Prepared with two guide books it was all enough. The city has a sacred upper part with temples and observatory. The lower part consists of houses and all around are the famous Inca terraces. Here you can take pictures with llamas and the MP. For a better perspective we climbed the nearby Huayna Picchu, the name means young hill. So painful to realize that everyone has a lunch box in the backpacks, when once we follow the rules we end up as hungry Hungarians...
On the way down little boys pass us on the stairs. They start when a bus leaves and shout and wave when the stairs cross the road every now and then. They are 8 years old max and wear traditional clothes. From the bus it might seem incredible but the stairs are a lot shorter way and they make it easily. At the bottom of the road the bus driver takes them and they can collect tips. Next bus up and running down again.

Aquas Calientes

2007-06-03T13:13:00.000-04:00

Minden alkalommal csodálkozásra késztet, amikor valamilyen basic helynévvel találom szembe magam. Ez is ilyen. Melegvizek. Szinte látom ahogy megy a két jóképességű, realizálják mi a szitu, és egzakt módon definiálják is a hely nevét. [Ennél tömörebb (igaz kevésbé szakszerű) már csak az volt, aki felkiáltott: Hé, víz!] A dolog mögött van némi tévedés is, mert eredetileg Machu Picchu pueblo volt a hely neve.
Na de nem is erről van itten szó, hanem arról a tényről, hogy ezekhez a melegvizekhez és Picchuhoz az útikönyvek szerint két út vezet. Az első az "Inka Trail", ami egy eredetileg kellemes kis három napos túra, mára napi 500 turistára (brrr) limitált a belépés, kizárólag vezetővel (lekövezett úton eltévedni?), potom 300USD. A második a kényelmes változat. Cuscóban vonatra szállunk és pár óra alatt ott is vagyunk, 70USD retúr. Szun Ce után szabadon (van rá magyar verzió is) gondoltuk akkor mi nem szemből, hanem kerülőhadművelettel vágunk neki. Bettica, akit a Hospitality clubbon keresztül ismertünk meg el is látott minket rengeteg infóval. Cuscóból busszal Santa Mariába. Kellemes, de igen rázós, hat órás élmény a helyiekkel (15Sol/fő). Innen collectivóval (mikrobusz) irány Hidro (10Sol/fő). Két felejthetetlen óra a perui homokos szerpentines pályán, volánnál a lokál Colin McRae aki szarrá hajtja a gépet, ami WRX helyett Toyota Hiace, mi meg hátul a hering szekcióban, huszonkettedmagunkkal + a csomagok. Az ezután következő két órás sinekmenti séta az álmaidat is sínre teszi.

So there is this village of hot waters aka Machu Picchu pueblo and all the guide books describe only two ways to get there. The first one is the famous, crowdy and guided Inka Trail where you can walk there in three days with other 500 (brrr) fellows for only 300USD. The second option is by train from Cusco. The return ticket is about 70USD. But if you have ever read Sun Ce's classic you should know that there is such thing as "bypass operation"... or whatever. Thanks to Bettica from Hospitality Club we got lots of info on how to get there. Here it is the description of the alternative route in three sections: The Sticky, which is a six hour bus ride from Cusco to Santa Maria on the local bus, course with local folks. The Rally is the unforgatteble collectivo ride from Santa Maria to Hidro. Your driver thinks he is the ultimate Colin McRae, level nine on the dusty zigzag peruvian race. Toyota Hiache as Subaru WRX and course you in the back with 22 other people and heaps of luggage. The last two hours walk from Hidro to Aguas Calientes is going next to/on the railway. This will give you lovely dreams.

Sillustani

2007-05-31T18:56:00.000-04:00

Puno közelében két látványosság van: az úszó szigetek és a temetkezési tornyok. Utolsó hajókázásunk a Titicaca tavon nem a legkellemesebb élmény volt, ezért a romokra szavaztunk. A Sillustani egy félsziget a 3890m magasan fekvő Umayo tavon. Chullpák, azaz olyan tornyok, amelyekbe egész nemesi családokat temettek el, az egész Altiplanón vannak, de itt maradtak meg a legszebb állapotban. Elképesztő, hogy kötőanyag nélkül felhúzták a tornyokat, a legmagasabb 12 méteres. A technika még az inkákénál is fejlettebb volt, mert a köveket először hengerszeletre csiszolták. A félnapos túra helyett elmentünk kisbusszal, majd taxival (benne 9 ember: 3 elől, 3 hátul, 3 a csomagtartóban :) és visszafelé meghekkeltünk egy turistabuszt, így felárból kihoztuk a történetet.

The two main attractions around Puno are the Floating Islands and the funerary towers. The last time we were on a boat on the Titicaca Lake is rather forgettable so we opt for the ruins. Sillustani is a peninsula on Lago Umayo (3890m). These towers called chullpas can be found all over the Altiplano but these are the most impressive in number and condition. Incredible how they could build them without any material among the rocks. Some are even 12m high. You can visit this place on a half day tour. Of course we went on the adventerous and budget version: collectivo, taxi with 8 passengers and a hitching a tourist bus on the way back. Finally, it was a 2 for 1.

Summa Bolívia

2007-05-30T21:50:00.000-04:00

Az eltöltött két hónap után álljon itt egy összesítés. Előtörténetnek annyit, hogy ez az ország várakozásainkal ellentétben felküzdötte magát a topra. Petracseknél vetekszik Új-Zélanddal.
Táj: Mi a Salar de Uyunin keresztül léptünk be Chiléből és ez egyben meg is adta az alaphangot. Ha lehetne, megismételnénk!
Emberek: Alapvetően szuper kedvesek és nem lehúzósak. A fotózást nehezen veszik. Kis dumcsi után vagy karnevál alkalmával viszont mehet.
Nyelv: Talán a legjobb hely spanyol tanulásra, mert a környező országoknál lassabban és tisztábban beszélnek.
Kaja: Ez a csúcs. Számunkra igazi gasztronómiai élvezet volt, és nem csupán a turistákra szakosodott éttermekre gondolok. Ha jó kaja kell, irány a piac Cochabambában, Sucrében, nem lehet mellé fogni.
Kedvenc kaja: Petracsek > grillezett sajtos saláta (Cochabamba, Mercado 25 de Mayo), Erich > Pique macho, bárhol + a piaci gyümölcssali.
Ital: Petracsek > a frissen csavart narancs (mandarin, grapefruit) az utcai árusoktól, Erich > Jugo de tumbo (éretlen passionfruit lé). Kedvenc sör: Huari
Kedvenc hely: Petracsek> Toro Toro és Sorata, Erich> Sucre és az összes trek.
Könyv: Pete Good - Betwen a rock and a hard place
Web: www.boliviasolidarity.org
Bónusz: a külügy honlapjára ráférne egy frissítés - 5 éve még lehet, hogy veszélyes volt :P

After two months we had to leave but lets point out that this country gave us much more than we expected. For Petra is almost matching New-Zealand.
Landscape: We came through the Salar de Uyuni and this gave us a good start. If we could we would do it again.
People: friendly, you don't feel like a moving well lined purse . To take pictures is not that easy but after a small talk should be no problem.
Language: Probably the best place to catch the language cos they speak slower and clearer than in the neighbouring countries.
Food: Simply brilliant. For us it was a gastronomic journey, especially the market food. You can't be wrong on the markets of Sucre or Cochabamba.
Drinks: Petra > fresh OJ from the street stalls, Erich> Jugo de tumbo (unripe passionfruit juice) Favourite beer: Huari
Favourite places: Petra> Toro Toro and Sorata, Erich> Sucre and all the treks.
Book: Pete Good - Betwen a rock and a hard place
Web: www.boliviasolidarity.org

Correo

2007-05-29T18:06:00.000-04:00

A tegnapi gigantikus vásárlást követően ma hazaküldtünk egy 15 kilós csomagot. A postára csak a cuccokat kell vinni, a dolgokat elvileg ellenőrzik és profin becsomagolják. A törékeny dolgokat előbb egy kartondobozba, majd mindent egy műanyag zsákba rendeztek el. Miután leszorították kicsire, a néni összevarta az egész zsákot. Aztán rá a papír a címmel és a biztonság kedvéért még egyszer rá kellett írni filccel, celluxhegyek. A két nő halál laza volt és végig röhögtük ezt a 10 perces procedúrát. Ez az utolsó napunk Bolíviában és ilyen egy hevenyészett útiterv a következő hetekre:
30-31 Puno (Sillustani)
1-4 Cusco (Machu Picchu, Sacsayhuaman)
5-10 Arequipa (Canon de Colca, Toro Muerto Petroglyphs)
11-12 Nazca
13-14 Ica (Huacachina)
15-17 Lima

After a hardcore shopping on Monday we went to post a 15 kilo pack home. You bring the things unpacked to the post office where they check the content and wrap it professionally. Fragile things go to a box and everything else is placed on this in a huge plastic bag. Once filled the woman started to sew it together. Paper with the destination and a just in case copy is fixed to the outside, heaps of tape. The two ladies wrapping were pretty cool and we were laughing all through these 10 minutes. This is our last day in Bolivia, above you can see a flexible itinerary for the next 3 weeks in Peru.

138m

2007-05-27T20:44:00.000-04:00

Ennyi hiányzott, hogy feljussunk a 6088 méteres csúcsra. Miután elértünk az alaptáborba, megpróbáltunk pihenni, sikertelenül. Minimál alvás, ébresztő pontban éjfélkor, gyors reggeli, aminek mennyiségétől még egy csecsemő is röhögőgörcsöt kapna (ebben a magasságban nem müxik az európai gyomor) és indulás. A hó pontosan az alaptábornál kezdődik. Alig pár méternyi gyaloglás és csatolhattuk fel a hágóvasakat, összekapcsoltuk magunkat a beülőkhöz erősitett kötéllel és a fejlámpák fényénél megindultunk bele a -15 fokos vaksötétbe. Nehéz lenne eldönteni mi a jobb, úgy gyalogolni, hogy fogalmad sincs mennyi van még hátra, vagy napvilágnál, mikor legalább a látvány segit lekötni a figyelmedet. Nekünk adva volt a sötétség, a saját agyunk zakatolása (miért?, mi a fenét keresünk itt? miért a Wéber jut eszembe? :)) és még egy fontos kérdés: MIÉRT??).
A fejlámpa fényénél csak Petracsek lassú, már-már gépies mozgásába tudtam belefeledkezni. És ez igy ment órákon át... egyik láb, másik láb... Megállni muszáj, de a hideg miatt szinte értelmetlen, az ujjaidat ilyenkor is mozgatni kell, hogy el ne fagyjanak, mint a viz a hátizsákban. Sokszor, sok holtponton túl tudtuk tenni magunkat, és a rövid pihenők során, mint mindig, most is igyekeztünk lelket önteni egymásba. Végül öt óra után elérkeztünk az utolsó és egyben leghúzósabb részhez, amire nem csak fel kell mászni, de le is kell jönni róla. Utóbbihoz már nem éreztük magunkban a szükséges erőt.
Közben megjelentek az első napsugarak, lassan láthatóvá vált a külvilág, kotorásztunk a testközelbe rejtett elemekért, hogy megörökitsük a pillanatot. A pillanatot, amikor feladtuk, a pillanatot, amikor túlléptünk a gondolaton, hogy mégis megpróbáljuk, a pillanatot, amikor megszületett az új, 5950 méteres rekordunk.

Failed by 138 meters to get to the top. We tried to rest at the base camp, but was not easy. Short sleep, alarm set at midnight, tiny breakfast cause its really hard to eat at this altitude or at least hard for those from the Northern hemisphere. The snow starts right at the camp. We have put on the crampons and all the equipement, the group is connected with the ropes and we started walking by the lights of the headlamps in the minus 15C cold night. Is it better to see what is left or better not to worry about, in the dark you have no chance to judge the distances. Moving as a robot... left, right... and questions come to your mind, why, what the hell are we doing here, why thinking about climbing fellows and the ultimate WHY? Going on for hours and hours, no long breaks and still you have to move your fingers and toes not wanting them frozen like the bottle of water he had in the daypack. During the breaks we chat and give energy to each other to go on. After five hours and just before the hardest part, you have to go up and then come down - we didn´t feel like it. By this time the sun was about to come and finally we had some view. We were looking for the batteries in the pockets to have a memory of this moment, when we gave it up, no more "just keep on going" and the moment we were on the highest place on 5950 meters.

Campo Alto, Huayna Potosi

2007-05-26T20:49:00.000-04:00

Most már elárulhatom, hogy a két túra csak bemelegités volt. A Huayna Potosi a "legkönnyebb" 6000 méter feletti csúcs. Könnyen megközelithető, La Pazból csak másfél óra kocsival a hágó, 4700m. A hátizsákunkba itt bekerült a felszerelés: műanyag bakancs, hágóvas, esőkabát és esőnadrág, beülő, kesztyű, jégcsákány (szerencsére Erich vitte az enyémet is), hip hop 10 kiló fölé ment a zsák és elindultunk a felső táborhelyhez. A morena billegő kövein elég elvetemült vállalkozás a mászóbakancsban járni, mert ez kb olyan merev, mint egy sibakancs. A második pihenőnél felhúztam a rendes túrabakancsom, na de a cucc igy még nehezebb lett! Úgy két óra múlva feljutottunk a táborhelyhez, ahol sátrat vertünk. Délután volt egy kis izelitő, hogy hogyan lehet a hágóvassal menni felfelé és lefelé, és a jégcsákányos mászást is gyakoroltuk. Aztán 6 körül vacsi és fellőttük a pizsit: 2 pár zokni, 3 nadrág, 6 felső, 2 sapka, kesztyü. A hálózsákban a társaim még az összes ruha másnapra, a fénykepezőgép, az elemek, a naptej és egy üveg viz. 5200on a jó sátorban is megfagyott a viz. Sajnos a vacsora nem volt teljesen frankó, az izgalom, a magasság és a hasunkba költözött gonosz erők miatt jó ha 2 órát sikerült aludni.

The two previous treks were only the warm up. The Huayna Potosi is the "easiest" peak over 6000m (almost 20.000ft). Access from La Paz is pretty easy, takes about 1.5hrs in the cab. At the Zongo pass on 4700m we had our backpacks filled with the personal equipment: plastic boots, crampons, rain jacket and rain pants, harness, gloves and iceaxe (lucky me, Erich was carrying mine). The bags were heavy and I started to walk up on the morena in my plastic boots, pretty hopeless. It took us about 2.5 hours to reach the base camp on 5200m. Lunch, tent and practice of the use of crampons and iceaxe. Early dinner at six and then we went to our sleeping bags taking as company all our clothes and all we need for the next day, like sunscreen, camera, batteries and waterbottle. It was freezing cold in the tent but nice and warm in the sleeping bags. Unfortunately, the dinner gave us aliens in the stomach for the night. Because of this, the altitude and the excitement we could hardly get about two hours of sleep.

Bloqueo

2007-05-23T22:09:00.000-04:00

Kedden reggel a tévében mutatják, hogy országos sztrájk van, lehetetlen a közlekedés a nagyvárosok között. A turisták között valamiféle válsághangulat alakult ki, van akinek megy a repülője, van aki túrát foglalt másnapra. Szerencsére mi nem sietünk, ezért megnéztünk két filmet (Che és The Final Cut), és scrabblet játszottunk. Szerdán a helyzet változatlan, kockáztatni nem érdemes. Egész délután a hostel kertjében olvastunk, Erich Passoától én meg Bolivia történetéről. Egy soratai angol emigráns, Pete Good írta, minden este találkoztunk vele az éttermében. A könyv letehetetlen, rengeteg véres harc és helyi trianon, Bolivia több, mint a területe felét vesztette el kevesebb, mint 100 év alatt.

Tuesday morning the news are that there are roadblocks around the main cities in Bolivia. It is impossible to get to La Paz and a kind of crisis feeling develops among the tourists. Some have a plane to catch others have booked tours. Fortunately, we are not in a rush so we sat down to watch movies (Che and The Final Cut) and play Scrabble. On Wednesday it is all the same, not worth to risk private transport for a lot more money. This afternoon was one of the bests, just sitting in the hostel garden and reading. Erich has a book about Passoa and I bought one from the semilocal English immigrant Pete Good. It is about the Bolivian History, the bloodsheds and the tragedy of losing more than 50% of its territory in less than 100 years. By the way, pretty critical on the U.S. foreign policies.

Padrinos

2007-05-21T22:39:00.000-04:00

Még egy fontos dolog történt, keresztszülők lettünk, vagy valami olyasmi... szponzorálunk egy helyi kisfiút. Hugo 11 éves, anyukája munkaképtelen, a nagyobbik nővére látja el a családot. Egy alapítványnak adtuk a pénzt, ők adnak neki ruhára, cipőre, hátizsákra, ahogy kéri. 100 dollár neki nagyon sokat segít. Van még sok gyerek, lehet csatlakozni!

Something important. Finally we became kind of godfathers or what. There is an agency in Sorata through we started to sponsor a Bolivian child. Hugo is 11 years old, his mother is so ill that she cant do anything. At this time his older sister (14 ys) is running the whole household. The agency is a totally nonprofit thing run by the swiss-bolivian Stefan. Its 100 dollars/year and they can supply him with all necessery things like shoes, clothes, medical stuff, whatever. So many kids there, its time to join.

Sorata

2007-05-21T21:01:00.000-04:00

A pizsamánk éjszaka a következő: 2 zokni, aláöltözet nadrág (sexypants), tréningnadrág, rendes nadrág, aláöltözet póló, 2-3 pulcsi, Erichen termó és kabát, sapka, kesztyü. És így sem elég. Bizonyítást nyert, hogy a felszerelésünk egy része teljesen alkalmatlan magashegyi túrákhoz. Ilyen például a nyári sátor, aminek remek szellőzése van, a szupergagyi warehouseos polifoam és a lassan nemlétező hálózsák, amiben 14 hónapja kb nap mint nap alszunk. És a sátor reggel megint jeges.
A maradék gázon cocateát készítettünk és nudlit (3 perces kínai tésztaleves). A nap még nem sütött be a völgybe, ezért felmásztunk egy kisebb dombra, aztán amikor végre megjön a nap, akkor elkezdjük a sátor rétegeit külön szárítani. Theo is megjön az elveszett szamárral. Pancho este elment inni, aztán amikor a lefelé tartó hordárok meglátták, levitték egészen a faluba. De szerencsére a krumpliföldet nem zabálta meg, ez volt a nagy para, mert akkor fizetni kellett volna a gazdáknak. A lényeg, hogy szép lassan összekészülődtünk az utolsó szakaszhoz: 1000m lefelé. Soratában meleg zuhany és meleg ebéd, három nap után ez nagyon jól tud esni.

Our pijamas tonight: 2 pair of socks, thermo(sexy)pants, joggings, normal pants, baselayers, 2-3 jumpers, Erich also has thermo and coat and beanies and gloves. Still not enough. Fact: a part of our equipment - the super ventillated summer tent, the tacky matress from the warehouse and our almost invisible sleepingbags used in the past 14 months almost every day - are definately not for high mountain trekking.
Course the tent is covered with ice in the morning, so we are waiting for the sun to dry our stuff, cooking some coca tea during this time. Later Theo our guide is arriving back with Pancho, the lost mule, who went to the nearby river last night but was found by some porters who took him home to Theos house. Slowly everything is getting ready for the last 1000m downhill. In Sorata the hot shower and fresh food are quite good after the last 3 days.

Felhők fölött kóboroltam

2007-05-20T22:01:00.000-04:00

Este még beszélgettünk a másnapról, keménynek igérkezett, és az aznapi visszatérő félholtak látványa sem igért semmi jót. 860m fel kb. 3-4,5 óra alatt és ugyanannyi le, 2-3 óra alatt. De legalább jó alvással vágtunk neki. A ló(öszvér)pokróc tuti dolog még ha kicsit büdös is. A track úgy indult hogy akkor most itt a sziklákon fölmászunk... és ilyen is maradt végig, eltekintve attól a néhány lejtőtöl ami szükséges volt, hogy kapjunk szép emelkedőket.
A legviccesebb Theo volt, aki reggel megjelent a sziklamászó felszerelésében, nevezetesen a hires autógumiból készült papucsában (Petrának is van ilyen goodyear izéje:) mondván, hogy ez tök jó a sziklákra - hát én tuti lecsonkolnám az összes lábujjamat egy ilyenben.
Szóval öszvér maradt kajalni, mert ezt az utat nem tudja megtenni, mi meg nyomtuk neki bele az oxigénszegény rétegbe. Megérte. A látvány, amit az alattunk elterülő felhötenger nyújtott már önmagában sem semmi, és aztán végre ott volt a gleccser és a tó és a csönd és a 5038 méteren elfogyasztott "csúcs"-csoki :)

Rengeteg kép / heaps of pics

Hanging around above the clouds
They said that this day will be...well, not that easy, and than you see the guys coming back from the same trip, and you nearly believe it. Its seven hours in total, 860m up and down, the mule is not comming cos its too difficult for them on the rocks, sometimes without any path, just the direction...up. But still, the view is just incredible, you feel like stopping every ten meters to take a picture... and course try to breath. And after all the glacier is there and the lake and the top-choclate on 5038m.
By the way the guide was funny, he made it in his sandals, made from tyres - its Goodyear, its safe on the rocks he said.

Köd előttem, köd mögöttem

2007-05-19T20:36:00.000-04:00

Mivel a felhők péntek este megakadályozták, hogy megnézzük a tavakat Lakatiya mellett, ezért reggel korán felkeltünk. Igazából olyan hideg volt a sátorban, hogy örültem, hogy mozoghatok és kicsit felmelegszem. A vezetőnknek voltak gondjai a becsléssel, mármint, hogy mi (a dohányos meg a csaj - nem egy ideális csapat) mennyi idő alatt érünk A-ból B-be. Csak tea és kávé után elsétáltunk vagy 2 órára, többek között azért tartott ennyi ideig, mert megint leszállt a köd és mesebeli tájon járkáltunk fel-alá fél órát, míg valamiféle pocsolyába botlottunk. A fénykép alapján azt mondták, hogy ez volt a laguna, hát kicsit csalódott voltam. A sátorhoz visszaérve gyors reggelit csaptunk: zabkása (aka porridge), lekvárral és naranccsal. Ez a nap elvileg nagyjából vizszintes séta, csak 100m emelkedéssel. Gyakorlatilag 3 és fél órán át mentünk fel és alá, elég gyors tempóban. Az éhség hamar jött és a köd miatt a kilátásból sem sikerült erőt meríteni. Mire pont kivertem volna a hisztit egy darab csokiért (minden kaja az öszvérre kötött zsákban volt...), mondta Theo, hogy 20 perc múlva megérkezünk. A Laguna Chillata már szép méretes, és az idő is kitisztult. A tóhoz felsétált Reynor, Theo 7 éves kisfia, hozott egy polifoamot, egy pulcsit meg fél liter vizet, ha esetleg megszomjazna :) Ilyen kevés ruhával nem maradhattak éjszakára, lementek aludni a faluba. Elkértem a matracaikat és a lópokrócot magunkra terítettük, na ez volt az egyetlen éjszaka, hogy nem fáztunk.

Fog in the front, fog in the back
The clouds didn't let us see the lagunas near Lakatiya on Friday afternoon. So this morning we got up early. Anyways it way so cold that we needed to move! Our guide still had problems estimating the time we need to walk from some place to another, since a smoker and a girl do not form the perfect group. So looking for the lagunas in the fog again took us much more time than he expected. Getting back to the tent we had a quick breakfast, the verz English porridge with jam and oranges. This daz was supposed to be verz flat, onlz 100ms ascent. In reality it was continous going uphill or downhill coming to the magic 100 in the end at Laguna Chillata. We got hungry soon and all the food was on the mule, starving by the time we got to the campsite. Here we meet Reznor the son of the guide who came with a matress, a fleece and a small bottle of water. Unprepared to stay for the night these two guys went home so we could use their blanket for the night. The only comfy sleep.

Névnap

2007-05-18T21:16:00.000-04:00

Egy hátizsák kettőnknek, egy zsák kaja, egy öszvér és egy vezető. Ezzel vágtunk neki a négy napos Laguna Glacial túrának. Reggel feldobáltuk a cuccost a szerencsétlen állatra (Pancho), aztán uccu neki, 1500 méter fölfelé. Theo, a vezetőnk elég nyugodt tempót diktált és Pancho sem kapkodott az emelkedőkön. Összesen kb. 6 órásra sikeredett "séta" lett a vége (volt szieszta is) és már meg is érkeztünk a táborhelyre, egy hegyi falu melletti tisztásra, kilátással az Illampu nevű csúcsra + voltak meg birkák meg cukorkát kunyeráló gyerekek. Volt még vacsorafőzés, minuszos patakban fürdés, hideg elől hálózsákba menekülés. Utóbbi nem sikerült :(

Nameday
One backpack for two of us, one bag of food, a mule (Pancho),Theo the guide and 1500 meters up. Basically This was the first day of the Laguna Glacial tour. After about six hours relaxed walking through beautiful landscape we arrived to our camp next to a mountain village with view to the magnificent Illampu peak. As company during the preparation of our solid dinner we got some sheeps and kids asking for caramello. And than the cold arrived and we tried to get over in our summer sleeping bags. Not succeded but survived.

...és akkor megérkeztek az inkák

2007-05-17T18:38:00.000-04:00

Jónak igérkező kiállítás a Szépművészeti Múzeumban 2007. május 18 – szeptember 9. A kávézóban Áron perui fotói vannak kiállítva.

El Alto

2007-05-15T17:19:00.000-04:00

Megprobaltunk reggel bejutni a San Pedro bortonbe, ami azert erdekes, mert a rabok a csaladjukkal egyutt vannak bent, a csaladtagok ki-be jarhatnak, gazdasagi tevekenyseget folytathatnak es a bortonhierarchia a vagyon es nem az eroszak szerint alakul. Nem engedtek be, igy maradt az El Alto, ahonnan szep idoben, mint ma az Illimani es a varos egyutt latszik.

A világ legveszélyesebb útján

2007-05-14T20:36:00.000-04:00

Kávé és mézes-banános palacsinta! Csak ezekre tudtam gondolni az ágyban töltött éjszaka után. Utóbbi egyébként nem sokat segitett, legalábbis ez derült ki, amikor két merev gipsztigris probált lekászálódni az emeletről az utca szintre. Később még egy rövid menet a buszmegállóig, a szokásos fél órás téblábolás, amig a jegyes néni megprobál levadászni még két utast, aztán irány La Paz. Rutinosan előre kértük helyet, mert a sofőr mellett több a hely és roadmoviet is lehet csinálni. Lett is belőle néhány perc filmezés, de leginkább horror műfaj, mert emberünk jobban szereti a régi utat, mondván az rövidebb és szebb is. Meg vannak rajta vizesések. Meg időnként buszok is leesnek, átlag heti egy. Persze minden okés volt, láttunk néhány az úgynevezett "Death road"-on lefelé (kb. 30km hosszú lejtő) száguldozó bringást, Petrának elment a gusztusa, nekem meg pont megjött :)
És akkor már ideszúrom a "milyen kicsi a világ" topikot is. Visszatérve La Paz-ba az első ember akibe belebotlottunk egy kiwi fickó, akivel még Santiagoban haverkodtunk össze. Lett is pár órás kávédumcsimerrejártál. A második ismerős csapat szinten kiwi, egy queenstowni pár, a csávónak hegymászóboltja van, és emlékezett rá, hogy jártunk az üzletében. Mi meg csak néztünk döbbenten, amikor idézte a beszélgetésünket. És akkor még ott volt Maya, akit Copacabanában ismertünk meg és félig francia, és vajon hol lakik Párizsban? Rue Lourmel.

Coroico

2007-05-13T21:19:00.000-04:00

El Choro 3. nap: San Francisco-Chairo, 17 km, 2100-1300m

A san franciscoi gyerekek a kapuig jöttek velünk, aztán csatogtattuk a botokat közel 3 órán át, mire a japánhoz értünk. Egy japán fickó a 60-as években elhatározta, hogy itt fog élni. Ez a túraútvonal májustól szeptemberig járható, a viszonylagos száraz évszakban. Most átlagosan csak napi 10 tturista jön, de az európai vakációidőben ez háromszorosára felmegy. Ezen a helyen láthatóan tömegekre számitanak, mert épitettek egy hostelt, ágyakkal és van rendes étterem is. Ha tudtuk volna, akkor talán maradunk egy napot itt, ideális hely a semmittevéshez. Csak ebédeltünk, a maradék gyümölcsöket, kekszet, mogyorót. Jöttek la pazi kérdőives lányok, azt is kitöltöttük, aztán irány a finis. Tűző nap, még 700m lefelé, fél órával a vége előtt kilátástalannak tűnt, de valahogy csak befejeztük. Egyetlen vágyam a lábaimat a hideg patakvizbe lógatni, de fuvart ajánlott egy fiatal pár, és ezt nem utasithattuk vissza. Kitettek egy faluban, innen még 3 km séta volt a rendes autóút. Egy órán át nem vett fel senki, mert nem álltak meg vagy máshova mentek. Végül a normál tarifa tizszeresét (kb 500 Ft) fizettük egy minibusznak, hogy felvigyen Coroicoba. Helyes kisváros, de a lényeg, hogy van zuhany és meleg vacsora. Az étteremben olyan film ment, amit Budapesten forgattak, rátapadtunk a képernyőre.

Robocop

2007-05-12T20:08:00.000-04:00

El Choro 2. nap: Challapampa - San Francisco, 18 km, 2800-2100m

Gyors reggeli után vágtunk neki a második napnak, amiről előre tudtuk, hogy nem lesz rövid. Szerencsére voltak opciók, 18 vagy 26 km, avagy San Francisco-ban vagy a japán csávónál alszunk. Mivel elég későn indultunk az előbbi tűnt valószinűnek, de azért hajtottunk rendesen egész nap. Szintben csak 800 méter ereszkedést jelölt a térkép és azt is csak egyszer. A valóságban megtettük vagy háromszor, mivel egész nap fel-le mászkáltunk hegyről hegyre. Ha röviden kellene jellemezni, akkor 7 óra a fellegekben, ami ezúttal csak annyit tesz, hogy az orrodig sem látsz. Végül fél négy körül megérkeztünk San Francisco településre, ahol kettő darab család lakik. Abból is az egyik csonka, mivel az asszony nem birta a nagy nyugit és inkább La Paz-ba költözött. Dumcsiztunk kicsit a lokálokkal, felmértük a térdsérüléseinket és gyorsan letettünk a maradék három órás gyaloglásról. Nálam erős érv volt még a hideg sör.

Lassan járj, tovább érsz

2007-05-11T20:05:00.000-04:00

El Choro 1. nap: La Cumbre - Challapampa, 21 km, 4650-4850-2800m

Gyönyörű napsütéses reggelen La Paz északi részén fogtunk kisbuszt a Yungas felé. La Cumbre az út legmagasabb pontja, ahol van egy Krisztus szobor, itt kellett leszállnunk. A túra első órájában felfelé másztunk, nehéz volt levegőt venni és a zsákjaink is nagyon nehezek voltak, olyan 15 kiló körül. Egy őr lekiabált minket a hegyről, regisztrálnunk kellett, és egy szedettvedett térképet is rajzolt, mert a tetőig több elágazás is volt. Fent csupa kő minden, növényzet nulla, havas csúcsok körülöttünk. Látszik, hogy a nyom kanyarog le a völgybe. Kényelmes tempóban indultunk lefelé, és már most örültünk, hogy botokat béreltünk. Szembejött velünk egy csapat láma és 4 ember, ez felfelé nagyon kemény lehet. Ahol a fű kezdődik, ott már inka romok is vannak, szünetet tartottunk és pusztitottuk a szendvicseket. Az út tovább egy kis patak mellett vezet és az egész idill, akár Új-Zéland is lehetne (a Tongariro nemzeti park). Az első településen (3980m) van egy bolt, itt megint regisztrálnunk kellett. Vettünk egy térképet, szintidők is vannak, hú, kicsit bele kell húzni, mert még 14 km a hely, ahol aludni lehet. A következő faluban (3600m) belépőt kellett fizetnünk, mert a völgy védett terület. Itt már belesétáltunk egy szürke felhőbe, ez nem hagyott el minket másnap estig. Egyre több a zöld, fák is vannak és az egész táj kicsit mesebeli. Az utolsó szakaszon már sajogtak a térdeink, de nyomtuk, hogy világosban odaérjünk. A sátor fent van 5 perc alatt, de a levest már sötétben ettük meg. Aztán jött még két cseh lány, sátruk nincs, csak a tető alatt aludtak és a kismacskák egész éjjel átjártak rajtuk.

Vamos

2007-05-10T11:11:00.000-04:00

Itt a bakancs, mehetunk turazni! Holnap indulunk a 3 napos Choro trekre. A La Cumbre-Coroico tavon 3200m magassagot kell ledolgozni, tavra ugy 50 km, idore 2,5 nap. A mai kihivas kajat venni az utra, amit a hatunkon kell majd vinnunk. Es egy-egy par kesztyube is beruhazunk, elso nap eleg hideg lesz, de az ido tisztanak igerkezik :)

The boots are ready to go! Tomorrow we leave for the 3 day Choro trek. From La Cumbre to Coroico you lose 3200m altitude. Buying all the food to bring is the challange of today. Also need to buy two pairs of gloves, up on 4800 it is pretty cold but the weather forecast is promising :)

Karnevál

2007-05-06T18:27:00.000-04:00

Reggel hatkor már a jól ismert hegyeket nézegettük és arról dumáltunk, hogy akkor ma lesz a napja, hogy visszahúzunk a szárazföldre, Copacabanaba. Ezt hallva a hostel tulajdonosa mondja is, hogy akkor pedig pakoljunk gyorsan, mert fél 9-kor megy a hajó, amivel ők is jönnek a fesztiválra. Aha, az klassz, mondom neki, de vajon a gyógyszertár nyitva lesz vagy sem :)
Nyomtuk neki megint, ezúttal egy motoros lélekvesztőben, és megérkeztünk egy fortyogó katlanba. Mindenhol emberek, sokan, NAGYON SOKAN. És meg valami nem stimmelt... láttunk két csajt... seggig erő szoknyában. Na ez amúgy itt nem pálya. Aztán megszólalt a zene, egymást követték a különböző ruhába bújtatott zenekarok, maszkos, egyenszoknyás, meg mindenféle táncoló emberek. És nyomták egész nap, késő éjszakáig, tántorgásig - utóbbihoz mondjuk nem csak a hőség járult hozzá. És ez igy ment három napon át.
Fontos tudni, hogy az itteniek nem szeretik, ha fényképezik őket. Ha meglátjak a kamerát, gyakran az arcukat is eltakarják, mert nem szeretik, ha az idegenek a szegénységet fényképezik. A karnevál egészen más. Majd mindenki kirittyenti magát (nem kevés energiát fektetnek bele, hogy minden regiónak egyen öltözete legyen), és mehet a fotó, boldogan néznek farkasszemet bármekkora objektivvel.

At six we were already out watching the sunrise over the well known mountains, and talking about getting back to Copacabana. There is a boat at half 8 come with us to the festival says the owner. Festival, aha, cool and what about the pharmacy was running through my mind.
By the time we got back the city was a different one with many many people and some short skirt girls - not common in this area.
If you know the song Manila by Layo and Bushwaka than you know what was after... "and than I started to dance, whithout wearing no seatbelts" :) I mean they and yes me but just a little. But these guys were serious, dancing bonito and drinking mohito, well not just that, but constantly all day long till late night. And again from early morning.

In fact, Bolivian people dont like you taking photos about them. Some times they also cover their faces seeing the camera. Probably cos its not nice to take pictures about the poverty. But carneval is something very different. Everybody is dressed nice and they face you whatewer canon you have in your hands.

Isla del Sol

2007-05-05T14:26:00.000-04:00

Hét hónapig megúsztuk, de végül minket is utolért a tipikus turistabetegség: a hasmenés. Nem egyszerű gyomorrontás formájában, hanem lázzal megfejelve, igy kb. három napra le is vett a lábunkról. Szerencse a bajban, hogy szép helyen lettünk betegek, a Nap szigetén a Titicaca (hm) tavon. És az inka romokat itt sem láttuk, de a tó partja mögötti havas csúcsokat lefényképeztük minden napszakban. A sziget szent hely az indiánok számára, mert állitólag itt született a Nap es még néhány fontos személyiség. Legközelebb megnézzük ezeket, most jó, hogy kibirtuk a parti városig, ahol van gyógyszertár :)

For seven months we made it. Eventually we got the typical tourist diarrhea, upgraded with fever. Staying in bed and no food for three days, at least on the beautiful island of the Sun on the Titicaca lake. We couldn´t visit the Inka ruins, but we took a series of photos about the Cordillera Real from sunrise to sunset. The island is a sacred place for the indigenous people since they believe that the Sun was born here. Next time hope to see the attractions, this time we are happy to be back in a city with a drugstore.

Elő Isla izé

2007-05-01T22:56:00.000-04:00

Az Isla del Sol kiruccanás azért nem csak erről szólt.
Minden Copacabanában kezdődött, egy laza 4-5 órás túrázással, hogy elérjünk a faluba, ahonnan csónakot bérelhetünk. Volt kis kerülőút meg minden, de ahogy közeledtünk a cél féle, úgy estek a hajóárak is. Egyszercsak jött egy emberke, hogy márpedig ő egy huszasért (2,5USD) átvisz minket és a két coloradói arcot, akikkel együtt meneteltünk. Ez kihagyhatatlan ajánlat volt, egy órával sötétedés előtt. Emberünk elkezdett lapátolni, mi meg pakoltuk magunkra a ruhákat, ahogy csak tudtuk. Lement a nap, a tó elkezdett hullámozni (nem kicsit), mi meg hülyén néztünk egymásra a csónakban. Az ember evezett még egy kicsit, aztán rámutatott egy sziklára a sziget végében, hogy asszongya akkor az ott a kikötő. Kikötő, persze, annak aki hullákat akar eltüntetni. Komolyan gondolta. Ugrás, térdig víz, repül a zsák, fejlámpa ki, éjszakai kommandózás a sziklákon, hogy akkor merre van az arra (meg jó szigeten vagyunk egyáltalán?). Pár perc után a semmiből előtűnt egy 9 éves forma kissrác, elvezetett minket a faluba, egyenesen egy hostelhez.

Pre Isla thing
It all started in Copacabana with a 4-5 hour trekking. As we moved closer to the strait the boat prices were dropping and finally a guy came out with an unbeatable offer to take the the guys from Colorado and us to the Isla del Sol for 20 bolivianos (2.5USD). It was dusk and as he was rowing we kept onm putting up more and more layers. We reached the island in total darkness and rather seelike waves. He said we had arrived and should jump quickly to the rocks. Insane, shoes got wet and bags thrown out. After a few minutes a local boy picked us up and led us to a comfy hostel.

Coca

2007-04-30T19:00:00.000-04:00

Boliviában már első nap ittunk coca teát, ami csökkenti a magasság okozta kellemetlen tüneteket (oxigénhiány, fejfájás). Potosiba menet bevásároltunk egy zacskó kokalevelet a piacon és rágcsáltuk picit, szintén a magasság miatt. Aztán azt is megtanultuk, hogyan kell rágni, a megfelelő hatás érdekében. Ma meg tényleg kikupáltuk magunkat a coca kérdésben, mivel jó másfél órát töltöttünk a Coca múzeumban.
Az Andokban i.e. 2100 óta hagyományai vannak a kokalevelek fogyasztásának. A magashegységben élő emberek például nagyobb tüdővel rendelkeznek, mint a tenger mellől érkező turisták. De fizikai terhelés esetén nagyon hasznos a koka hatása, amivel megszűnnek a légzési nehézségek, fáradhatatlanul lehet dolgozni, nyugtató hatással van az emberre. A cukorbetegség itt gzakorlatilag nem létezik, mert a koka olyan jól egyensólyban tartja az inzulintermelést. Az indiánok és a koka remekül elvoltak, a gyarmatositas előtt. A spanyolok a korábban már emlitett Potosi ezüstbányában embertelen körülmények között dolgoztatták a bányászokat, akik droggal segitettek a nyomorúságukon. Volt, hogy aranyárban kereskedtek a túléléshez szükséges levelekkel. (Az egy év alatt elrágcsált koka 450 gr aranynak felelt meg.)
A hóditók révén a koka utat nyert Európába is, ahol különböző italok (bor, tonik) alapanyagaként használták, és mindenki élvezhette (pl. XII Pius pápa is) a jó hatást. Aztán idővel megszületett az igazi drog, a kokain. Az orvoslásban új távlatokat nyitott a helyi érzéstelenités. (Vajon mi lehet a Lidocaineban? Nagyon hasonló vegyület.) Freud volt az első hivatalos kokainfogyasztó!
És akkor a 60as évek bódulata, a Coca Cola (fúj, fúj, méreg!). Eredetileg volt benne kokain, ma már nincs, de izesitőként még most is alapanyag a coca. Következésképpen az az utálatos Coca Cola Company hatalmas kokaföldekkel rendelkezik Bolivában, néhány évvel ezelőtt 204 tonnát használtak fel.
A kokainfogyasztók fele az Egyesült Államokban él. Nyilvánvalóan ez a piac pénzeli a Boliviában illegális kokain előállitást. A koka-kokain folyamathoz szükséges vegyszereket a fejlett országokból csempészik be Brazilián, Argentinán vagy Perun keresztül. Mivel az álszent és idióta amerikai kormány a saját fogyasztóit nem tudja kontrollálni, sokkal egyszerűbb nyomást (hol pénz, hol puska) gyakorolni a boliviai kormányra. Az ötlet, hogy repülőről leszórt vegyszerekkel tönkreteszik a kokaföldeket már nemzetközi felháborodást váltott ki.
Az egész kérdés, a fűhöz hasonlóan, bonyolult és sokoldalú. A koka az egy gyógynövény, amit lehet fogyasztani legálisan (gyógyszer) és illegálisan (kábitószer). A kokain miatt kiirtani a kokaföldeket kb. ugyanakkora baromság, mint a parlagfüvet irtani az allergiások miatt. Egy erős immunrendszerű ember nem allergiás semmire.

La Paz, avagy hogyan lettem testőr

2007-04-28T18:33:00.000-04:00

Megérkeztünk Bolivia fővárosába, ami egyben a világ lemagasabban fekvő fővárosa. Az egész egy nagy gödörhöz hasonlit. A belváros lent van (3600 m) és a város a környező meredek hegyoldalakra nőtt rá. Mára külön városi joga van az egyik felső résznek, csak 20 perc busszal, de az El Alto mar 4100m magasan van.
A hostelben újra találkoztunk az angol barátainkkal, akik kicsit segitettek a tájékozódásban. A térképen a belváros fent (észak) van, de gyakorlatilag lefelé kell menni és a párhuzamosokat is elfelejthetjük. La Pazban sok turistát kirabolnak. Nagyrészt azért, mert ide érkeznek először és fogalmuk sincs, hogyan kell viselkedni Dél-Amerikában (semmi ékszer, szálláson minden érték letesz, béna ruhák, fényképezőgép a nadrágra kötve, folyamatos gyanakvás és ellenőrzés). Szóval paranoia a tetőfokon és új taktika. Erich a pénzeszsák (max. 2000 Ft), 4-5 zsebbe szétosztva. Vállán átvetve az övtáska az objektivvel, kezére rátekerve a fényképezőgép. Én fél lépéssel hátrébb követem és ha megáll fotózni, akkor fél szemem a zsebein, továbbá minden gyanús alaknak jó csúnyán a szemébe nézek. Eddig bejött...

PS: letörném annak az ökörnek a keyét, aki kitalálta, hogz a magzar billetzuyeten a y es ay z forditva legzenek

Séró

2007-04-26T19:07:00.000-04:00

Ma beugrottunk fodrászhoz, 460 Ft a két hajvágás. Erich hajának géppel ugrott neki a fodrásznő. Olyan kicsire állította, hogy sírva nevettem, amíg vágta. A pajeszt is bedarálta. Most keresünk sapkát, mármint olyat, ami rámegy a fejére, mert a legtöbb kicsi, hihihi. Az enyém egész jó lett, köszi.

We had haircuts today, 2 for 2.5USD. Erich´s hair was cut by a trimmer, set so low that I was crying while laughing. Now, we are looking for a hat, one that fits him, cos most of them are too small. Mine is O.K., thanks.

Cochabamba

2007-04-24T18:51:00.000-04:00

Megint Cochabambában vagyunk. Várjuk a csomagot, amiben Erich bakancsa van. Reggel elmentünk a postára, ahol akkora káosz volt! A harmadik helyen kedvesen megnyugtattak, hogy meg fog jönni a cucc, csak várjunk türelmesen... hát várunk csütörtökig. Közben lassan egy hónapja vagyunk itt és bár a KÜM szerint 90 napot maradhatunk, belépéskor 30 napos pecsétet kaptunk. Ezért nekifutottunk a tartózkodás meghosszabbításának. Ma egy egész szimpatikus 25 dolláros összeget mondtak, végül leadtuk az útleveleinket a 16. adminisztrátornak, reméljük, hogy tényleg készen lesznek csütörtökre.
És akkor jön jön jön a Toro Toro beszámoló.

Back to Cochabamba. We are waiting for Erich´s boots to arrive by post. This morning we went to the post office and men, such a caos there! Finally, they said everything gonna be all right just we need to be patient.
Soon our 30 day stay will be over so we asked for the first extention. It costs 170 Bs (22 USD) and hope we can pick up our passports on Thursday. And below you can read about the great time we had in Toro Toro National Park.

Visszaút

2007-04-23T21:39:00.000-04:00

Ha oda hosszú volt, akkor vissza kalandos. Már tudtuk, hogy mire számíthatunk. Visszafelé az árnyékos oldalon ültünk, így azt is láttuk, hogy a sofőr kisfia a tetőn fekszik, és néha ki be mászik az ablakon. Defektet kaptunk és kb 20 perc alatt kicserélték a kereket. A pótkerék olyan rosszul nézett ki, hogy nemsokára fel is adta, ekkor szerencsére már a város szélén jártunk. És "gazdag" turista módjára fogtunk egy taxit...

The way there was long, the way back was adventurous. Expecting a long ride we had seats on the shady side of the bus. Eventually, we had the chance to see the driver´s son travelling over the bags on the roof and climbing inside and out through the windows. And then a breakdown. The tyre was replaced but the new one looked really bad as well. It could keep us going for another 20 minutes. By this time we got the the suburbs so as "rich" turists we took a cab.

El Vergel

2007-04-22T20:59:00.000-04:00

Az idegenvezetőnket Jesúsnak hívják. 18 éves és 6 éve vezeti a turistákat. Ez itt nem nagy szám, a gyerekmunka az egyik legkomolyabb probléma Boliviában. Sok 5-6 éves gyereket látunk dolgozni: cipekednek, eladnak, koldulnak, pénzért énekelnek.
Szóval elindultunk Jesússzal a kanyon felé. Laza 4km gyalogút, a végén másfél km lépcső lefelé, ami sokkal könyebben ment a pánsípos zenei aláfestéssel. Egy földrengés során kettényílt a föld, a résben kanyarog a folyó, vízesésekkel tarkítva. Meg is mártóztunk :)
Délután másodszor is ellátogatunk a Pachamama Vasi múzeumba. Ez egy magán múzeum, 21 éven keresztül gyűjtögették a köveket, hihetetlenül elszánt arc a tulaj. Azt mondja, azért mert szereti a természetet, szerinte ez szép és jó érzés sok kő között lakni. Hát, a dinós falat én is elfogadnám :)
Mivel ez volt az utolsó esténk Toro Toroban, Lily ünnepi vacsorát tálalt nekünk. Egy egész tepsi sajttal töltött sült paprika leesett a földre, kár, mert ez nagyon finom lett volna. De jutottak az asztalra olyan érdekességek, mint héjában sült banán (sülnivaló fajta, nem érdemes a normál gyümölccsel próbálkozni), furcsa gyökerek, kukoricás süti és sörös fagyi.
Némi időt és elszántságot követel a Toro Toroban készült 93 kép megnézegetése, de megéri, még az elnökről is van kép :)

Our guide is called Jesus. He is 18 and works as a tour guide for 6 years. Kids working is pretty common here, starting about the age of 5 selling, singing, begging. Anyways, we headed to the canon de Toro Toro with Jesus. This starts as an easy 4 km walk which ends in 1.5 kms stairs down. While marching Jesus kept on playing music just for fun. The canon was created by an earthquake and there is a river running inside with a few waterfalls. We were bathing in these as well.
Sunday afternoon we have returned to the Pachamama Vasi museum for the second time. This is a private museum exhibiting stones collected in the NP over 21 years. Very impressive work. The nature is amazing and it is good to live surrounded by these beautiful stones - told us the owner.
This was our last night and Lily served us a special dinner. My preferred grilled pepper stuffed with cheese thing landed on the floor but we were not starving at all. Some more interesting things were fried bananas, grilled roots, corn cake and beer flavoured ice cream.
You need to dedicate some time to look at the 93 pics we took at Toro Toro (but go on, you can see the president too ;)

El Presidente

2007-04-21T21:40:00.000-04:00

Vannak képek, nagyjából ennyit lehet elmondani a szombati napról.
Jön a Presidente, még szép, hogy felbolydult az egész falu. Talán az évtized eseménye, ha meg nem, jó ok egy lokál fesztiválra. Course a környék minden síppal rendelkező egyede befutott még előző nap, és nyomták ugyanazt a melódiát reggelig. Tébláboltunk velük mi is és csináltunk néhány közelit - meg egy túrát a saját szakállunkra, mert valahogy elfelejtett megérkezni a vezetőnk :)

Look at the pics :) The president Evo Morales is coming to town. A really big thing and a good reason to celebrate. Music is going on all the time, basically the same melody for two days. While wandering around we could shoot many pictures and since our guide got lost in the afternoon we just climbed up on a close hill.

Umajalanta

2007-04-20T19:35:00.000-04:00

A 7 km séta a faluból az Umajalantához önmagában elképesztő volt. Láttunk sok millió éves dinoszaurusz lábnyomokat és átvágtunk egy skorpió zónán, csípés nélkül. Aztán jött a barlangtúra Bolívia egyik legnagyobb barlangjában. 1 km mélységig lehet lemenni, igen szinte végig ereszkedtünk, hol négykézláb, hol kötéllel a derekunkon. A hegymászós tapasztalatok jól jöttek, de egy sisakot adhattak volna, mert nyilván a fejét veri be legtöbbször az ember. Láttunk gyönyörű cseppkő formákat, vak halakat és denevérszart. Nagy élmény volt, szerintem megyünk még barlangba mászkálni, amint lehet. A leégéstől legalább nem kell tartani :)

The walk to Umajalnta is an awesome 7 kms. We have seen a few dinosaur footprints and crossed a zone of killer scorpions. Bolivia´s largest cave is open to visitors till 1 km depth. Going down on our knees and with ropes is great fun. Though we miss the helmet and its painful a few times. We have seen amazing rock formations, blind fish and bat guano. Supercool adventure trip, hope to go to caves soon. No worries about sunburn :)

Toro Toro

2007-04-19T19:03:00.000-04:00

Alapból nem megy nekem a reggel 5-kor kelés, de ha még hideg is van akkor totál kész vagyok. Szobroztunk fél órácskát a ház előtt, majd mikor beláttuk, hogy a vezetőnk nem fog megérkezni, eltaxiztunk a buszhoz, lesz ami lesz. Volt ott rengeteg busz a piac szélén, és erősen kétkedve nézhettünk mikor emberünk mondja, hogy csak szálljunk fel, Lily telefonált, hogy késik kicsit (és elfelejtett minket felvenni), de megvárjuk. Ezzel a lendülettel vágtunk neki a 138 km-es útnak Toro Toroba. Útnak nevezni mondjuk kicsit erős. 138 km=7 óra! A teljes út során van egy, azaz egy darab megálló, az is alig egy óra után, a sivatag közepén, egy piac város-izében. Feltankoltunk ezzel-azzal, aztán nyomtuk tovább. Hegyoldal szerpentinnel (korlát nyista), kis kitérő a folyómederben - csak a jó ég tudja mit kerestünk ott -, át a patakon, árkon, bokron. Igazi off-road, csak busszal. Közben meg stonedultunk a tömény koka szagtól. Végül megérkeztünk, és nem csak mi örültünk, de a jelek szerint a helyieket is megviselte a dolog. Délután bolyongtunk még kicsit a folyómederben csak úgy az érzés kedvéért, aztán halálra zabáltuk magunkat, rádobtunk egy éjt "cafesito"-t és spáty.

Hetkoznapok II.

2007-04-16T19:21:00.000-04:00

A kozlekedes mint olyan az itten egy kulon kategoria kerem szepen. Szotarszeru meghatarozasa: Jürgenek remalma.
Az utcak ugyan tobbnyire egyiranyuak es lampak is vannak, de ezek az arcok annyira "furcsan" (ertsd: hulyebaromallatmodon) vezetnek, hogy egy keresztezodes savonkent elbirna egy rendort. Mivel a foci utan a dudalas a masodik nemzeti sport, az egesz kozlekedes arrol szol, hogy ki tud tobbet es hangosabban.
A jatekot rendszerint egy keresztezodesben kezdik, piros lampanal. Az elso sofor dolga, hogy elbambul, igy mikor a lampa zoldre valt, a tobbi marha dudalhat. A pontozast kicsit neheziti, hogy a hobbi kedveert, a keresztutca jatekosai is bekapcsolodnak. Dudalni egyebkent kotelezo minden sarkon, mivel jobbkezszabaly vagy az elsobbsegadas az nyista. Erdekes modon a szigoru szabalyok ellenere egy sima lampas keresztezodesben is siman ossze tudnak tetriszezni 6-8 autot.
Nos, ha mar tisztaban vagyunk az alapszabalyokkal johetnek a kunsztok.
A kozlekedesi lampa ugyan eleme a jateknak, de az igazi profik tudjak, hogy csak napkozben szamit, akkor sem nagyon. Amennyiben nem jon semmi (vagy nem latszik jonni, mert elfoditjuk fejunket), akkor szabad az ut.
A lathatosag egyebkent fontos resze a taktikanak. Mindenki lopakodo uzemmodban kozlekedik, vilagitast szigoruan csak unnepnapokon hasznalnak. Az igazi profik szinte beosonnak a keresztezodesbe, es ott agyondudaljak jatekostarsukat.
A fiatal generacio mar a modern technikatol sem riad vissza. Eddig erthetetlen okokbol zold neonfenyu rendszamtabla kerettel felemlitik jatekostarsaikat.
Tovabbi elemkent fontos szerepet kap a Veletlen - egy esetleges zoldhullam eseten, meg mindenki boldogan szaguldozhatna. De nem! A kisbuszok akkor es ott allnak meg, ahol es amikor a kedves utas elrikkantja magat, hogy ¡Parada! (megallo). Ilyenkor satufek es kezdodhet a fektelen dudalas.
Gondolom nem kell ecsetelni, hogy ilyen korulmenyek kozott gyalogosnak lenni extrem sport. Mivel a zebra csak azert van, hogy megtorje szurke aszfalt monotonitasat, a tuleleshez a szentlelek josaga, a joisten hatalma es qva nagy szerencse kell - bizonyara nem ok nelkul van egy 33 meter magas Krisztus szobor a varosban :)

Jatekosok:
Magan auto = tobbnyire 1-4 szemely (ez igen ritka)
Taxi (eredetileg 5 szemelyes) = 1-7 szemely
Iranytaxi (eredetileg 5 szemelyes) = 1-9 szemely
Kis mikro = 20-25 fo vagy amennyi belefer
Mikro = karnevali sarkanyjellege van - min 25 fo
Motorosok, bringasok
Talicskas arus - rakomany rendszrint bab vagy foldimogyoro
Narancsfacsaro gepes neni

Everyday life 2
Transport is a special issue. Let me put it this way: Germans will freak out. Most of the streets are one way and there are traffic lights at the crossings. But these guys drive so bad and crazy that you could put a policeman to each lane. After football (or "soccer" but you know this is the real football ;) the second most popular sport is blowing the horn. The game starts at the crossing. The first driver is daydreaming so everybody can start sounding the horn, even the guys from the other streets. The horn is necessary at every single corner, forget about priority or right hand rule. It is amazing how can 6-8 cars get stuck in one corner.
So lets move to more complicated situations. The traffic lights can be treated easily, they only matter in the daytime. Well, if nothing comes (or you pretend so) you have free way. Visibility rules. Just like a nighthawk, keep the lights for holidays. The best drivers sneak into the crossing and then start to blow their horns. The younger generation might use more gadgets like the green neon frame around the plate number we have no idea what it is for. One should not underestimate the power of chance. If the lights are green you are free to go. Almost. Cos the minivans stop wherever and whenever a passenger cries ¡Parada! (stop). Other participants brake and horn.
Being a pedestrian is an extreme sport. The zebra (aka crosswalk) is there to break the roads grey monotony. For survival you need the goodness of the Holy Spirit, the power of the Father and lots of good luck - guess why there is a 33 m high Christ statue in this city :)

Participants of the game
Private car = in general 1-4 persons (very rare)
Taxi (designed for 5 persons) = 1-7 persons
Direction taxi (designed for 5 persons) = 1-9 persons
Little micro = 20-25 persons or as much as can fit in
Micro = carneval style - min 25 ps
Motorcycles, bikes
Wheelbarrows - usually selling beans or peanuts
Fresh orange juice maker old ladies

Hetkoznapok I.

2007-04-15T17:39:00.000-04:00

A legkezenfekvobb kajalo a piac. Egyreszt, mert itt esznek a helyiek, tehat a kaja gyorsan fogy es nincs ideje megromlani, tovabba lehet veluk spanolni + boliviai piacon otthon nem lehet enni :P
Persze eloszor is at kell esnunk nemi domestos amnezian, aztan ha mar megtort a jeg, raerunk azzal foglalkozni, hogy szinte barmit kerunk, az finom es semmi bajunk sem lesz tole. Marpedig rendszerint "barmit" kerunk, mert fogalmunk sincs mit takarnak a nevek. A valasztas igy leegyszerusodik - legyen modjuk a masodik vagy a harmadik (eddigi statisztikaim alapjan ezek azok, amik a nem tul szimpla, de meg nem tul durva lokal kajak). Kedvencem a Pique Macho - amolyan husos lecsoszeruseg.
Petranak konnyu. A "vega vagyok" mondattal kizar csomo lehetoseget. Ami marad, az rendszerint ures halmaz vagy salata.
A reggeli ennel lenyegesen egyszerubb. A helyszin valtozatlan (piac), csak egy masik stand, ahol a neni egy bazi nagy gyumolcskupac mogott ucsorog es nagyon finom gyumolcsturmixot es gyumisalit csinal (ezekrol volt kep valahol), pontosan ugy, ahogy kered. A legjobb az egeszben, hogy mikor legyurted a marha nagy turmixot es visszaadod a poharad, akkor ujratolti, mert fejenkent majd egy liter jar.
A kedvenc vacsorahelyunkon a csajszi mar csak azt kerdezi meg, kerunk-e meg valamit a szokasos melle (egy egyszeru zoldsegsalata grillezett kecskesajttal a tetejen), a masik neni pedig hozza a kedvenc levunket (jugo de tumbo - eretlen passionfruit le), es persze kesobb ujratolti.
By the way, ez a legkor meg az ujratoltosdi veri a legtobb etterem szinvonalat - a gyorsasagrol mar ne is beszeljunk.
Es akkor van meg rakat kis kajalda, meg etterem, meg kavezo. Utobbi erdekessege, hogy a piaccal ellentetben nem csak ismerik az espresso-t, de szuper finomat is gyartanak. Amugy a legfurcsabb kavet (caffe destilado) ma kaptam. Ket kubli, egyikben hideg, koromfekete, mezsurusegu fozet, alias kave. Ranezesre, kivulrol szetmarja, belulrol felrobbantja a peacemakert. A masik kubliben forro viz - higitsd magadnak alapon.
A tortarol meg eleg legyen annyi, hogy valamelyik nap meg este 10kor beugrottunk 1ert elvitelre :)

Everyday life 1
Here we are at one of the most important topics, food, what else. The best place to eat is definitely the market. First of all this is where people eat so we have a good chance to have fresh food and new relationships. And by the way you can not go out in your hometown for a Bolivian market.
Course you will need a nice amnesia on cleaning supplies but after that you can enjoy whatever you get, cos its tasty. And what usually you get is Whatever cos who the hell knows those foodnames. Keep decisions easy - the second pls and thats it.
For Petra its really easy. The magic sentence "I am vegetarian" cuts lots of things. What remains is an empty aggregation or a salad.
Breakfast is easy, still on the market but this time the lady is behind lots of fruits. She prepares you such a good fruitshake and fruit salad - and exactly as you like it. The only thing is that the amout is huge. You give back your empty glass (big like a vase) but she will refill it - the personal amount is almost 1 liter (0.264172051 US gallon :)
Our standard dinner is a simple salad with grilled goat cheese and some jugo de tumbo (unripe passionfruit juice).
And there are a couple of good restaurants and cafes in each city, so you can get a good espresso. By the way today I got my weirdest coffe. Its called caffe destilado. At first glance a real peacemaker killer - cold, black syrup and you have to water it yourself. And finally the cakes. Well, those are simply amazing :)

Kopp

2007-04-12T18:00:00.000-04:00

Fejest ugrottunk a permakulturaba. Oszinten szolva fogalmunk sem volt, mi fan terem ez az egesz, de az alapjan, amit olvastunk erdekesnek hangzott. Laza fel oras buszozas, es egy lelkes lokal taxis segitsege kellett hozza es mar ott is voltunk. Az El Poncho ecofaluban egy onkentes volt, Paul, aki spanyoltanulassal tolti az idejet, mivel tortennek ugyan dolgok, de azoknak semmi koze a permakulturahoz. Ha mar ott voltunk, megkerdeztuk mi is lenne ez, ami nincs. Rovid magyarazat utan kiderult, hogy bar eddig nem tudtunk rola, igazabol permakultura expertek vagyunk mi ketten :) A lenyeg pontosan az, amit Tazmaniaban tanultunk meg, amikor egy hetet toltottunk a biofarmon. Vagyis semmi elektromossag, no szemet, es organikus novenytermesztes. Az itteni ecofalu alapvetoen jo, erdekes epuletek egy telken, a varostol 20 kmre. Az epuletek elrendezese az Orion csillagzat alakjanak felel meg, es mindez meg van fuszerezve kis ji-kinggel meg feng shuj. Sajnos jelenleg a legnagyobb hangsulyt a medence epitesre fektetik. Abbol is 7 darabnak KELL lennie. A kivalasztott helyen a novenytermesztes eleg nehezkes a szarazsag miatt, de az epitkezes igy nem permakultura, hanem nyaralokozpont kepet mutatja! A fo gond, hogy az otletgazda augusztusig Norvegiaban van es a projekt all, de nagyon. Az onkentes kitalalhatja, hogy mivel jarul hozza a folyo projekthez, de egy allo projekthez eleg nehez, kivetel hobbi komuveseknek. Szoval egy rovid kavezas utan mar fogtuk a zsakokat es indultunk is vissza Cochabambaba.
Ajanlott olvasnivalo permakultura temaban A jo elet, sajnos csak angolul.

We jumped into permaculture. No many ideas about what it is exactely, but the description was interesting. On arrival to El Poncho ecovillage we met Paul, the only volunteer who sepnds his time learning Spanish cos there is nothing to do with permaculture here. And by the way, regarding our experiences at the organic farm in Tasmania, we are a kind of experts of the subject :) At the ecovillage the buildings correspond to the stars of the Orion and there is some more ji king and feng shui. But no plantations at all. Recently a swimming pool is being constructed, the first of all the seven. Not much I could contribute to. The leader of the project is in Norvegia till August, the whole thing seems hopeless, and not just for us. So after a short black we were heading back to the city of Cochabamba.
A recommended book on permaculture is The Good Life.

Szunet

2007-04-11T15:16:00.000-04:00

Regebben mar irtunk arrol, hogy itt csak onkentes munkara lesz lehetosegunk. Hat itt az elso. Holnap elutazunk egy eco faluba, ahol a kovetkezo ket hetben onkentesek leszunk. A dolog lenyege a permakultura. Mindez nekunk sem mond sokat, de majd utolag elmeseljuk.
Viszont, hogy addig se maradjatok olvasnivalo nelkul, fussatok neki ennek: Esőisten siratja Mexikót

As said before we will do only voluntary work in South America. Firstly, we try an eco village, we leave tomorrow for 2 weeks. The essence is permaculture, we don{t know really what it is but promise to write about it later. Meanwhile some recommended reading for you: Tlaloc Weeps for Mexico

Terv

2007-04-10T17:57:00.000-04:00

Terv az kell, es sokfelekeppen lehet gyartani oket. Kettonk modszerei tokeletesen ellentetesek, mivel en aztan nem, Petracsek viszont erosen tervezo egyeniseg.
Az utazas egyik legfontosabb tenyezoje, az ido (es a rutin) ezen is sokat csiszolt, igy mara teljes osszhang alakult ki kozottunk. Ezt szeretnem egy kicsit erzekeltetni veletek, hogy ne csak azt lassatok hova keveredunk, de azt is tudjatok hogyan.
Van az elokeszuleti fazis: Mikor eppen olyanunk van, akkor olvasgatjuk az utikonyvet vagy a neten probalunk meg infokat szerezni arrol, ami eppen eszunkbe jut. A magam reszerol szoktam kinvallatni a tobbi turistat is, mivel toluk lehet beszerezni a legfrissebb lokal infokat.
Masodik az egyeztetes: Ilyenkor mindazt, amit egyikunk kitalal, megprobalja raeroszakolni a masikra. Ime nehany a napokban tortent eset szoszerinti idezete:

E: Ecuadorba nem megyunk?
P: Mehetunk.

E: Ez a Sorata egeszen jo helynek tunik, csomo turat ir a konyv.
P: Megnezem utbaesik-e.
P: Nincs iranyban, de utbaejthetjuk.

P (10 perccel kicsekkolas lejarta elott): Huzzunk innen tovabb meg ma este!
E: Meg nem zuhanyoztam.
P: Akkor maradjunk.
E: Mehetunk, elmentem zuhizni.
P: OK, szolok a csajnak, hogy kell meg +10 perc, vegul is ez del-amerika.

Plan
Our planning strategy is totally different. I dont plan, Petra loves to have one. Course time and routine gave a good solution so nowdays we can do it in harmony. Id like to let you know not just about the places we visit, but also about the way we get there.
First step is research: reading the guidebook, googling, and chatting with other tourists.
Second is the matching phaze: we try to approve our own ideas.
So here are some conversations we had in the past days:

E: What about going to Ecuador?
P: We can go.

E: Sorata seems to be a cool place for trekking
P: Hang on, I check if its on our way
P: No its not, but we can go that way

P (10 min befor checkout time): Lets leave this city tonight
E: I did not have a shower yet
P: oh, than lets stay
E: we can leave but I go to take a shower
P: OK, I tell the girl that we need 10 min more - actually this is South-America

Sucre

2007-04-09T19:07:00.000-04:00

Rendezett egyetemi varos a volgyben, a belvarosban feher hazak es rengeteg templom. Kicsit europai feeling, kavehazi kultura, jo ettermek. Ket napig leginkabb pihiztunk a varosban. Aztan kimereszkedtunk a het vizeseshez, de az off-the-beaten track avagy csakazert-sem-fizetunk-be-turakra most visszautott, mert vagy 4 orat gyalogoltunk a napon es a folyoban meg alig volt viz, nemhogy vizeses. Ha viszont lehuztak volna 35 dolcsival egy ilyen turan, biztos idegbajt kaptunk volna. Arra nagyon jo volt ez a ket nap, hogy kicsit kipihentuk magunkat es feltoltodtunk finom izekkel, hala a helyi csokinak es a piaci gyumolcsturmixoknak. Leleptunk Cochabambaba.

Nicely orgnized city in a valley with a tradition of only white houses in the city centre. A bit european with lots of cafes and good restaurants. We spent two days mostly relaxing and enjoying the facilities, including very good local chocholates and fruit shakes.
Then head off the beaten track to the "seven waterfalls" but after 4 hours walking we could hardly find a creek. So we left for Cochabamba :)

Az egig ero varos

2007-04-07T23:12:00.000-04:00

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy inka indian, aki ejszakara bemenekult egy hegy belsejebe. Tuzet gyujtott a hideg ellen es reggel azt vette eszre, hogy megolvadt ezust van a tuz helyen. Az ezust pukkano hangokat hallatott, innen lett a hegy es a varos neve Potocsi. A suket spanyolok nem tudtak rendesen kiejteni, ma a hely neve Potosi.
A Tupiza-Potosi 10 oras buszut elegge megviselt minket. Indulas elott meg szereltek a feket, az ut hepehupas es az egyik ablakot nem lehetett becsukni, ezert minusz ezer fok volt a buszon. Az utitarsaink ugy melegitettek egymast, hogy altalaban harman-negyen ulnek ket szeken es ket sor koze is benyomnak kis muanyagszekeket.
Hajnalban erkeztunk a vilag legmagasabban (4070m) fekvo varosaba. Mivel a hostelbe csak 10 ora utan engednek be, ledobtuk a zsakokat es fenykepezogepekkel feledezoutra indultunk. A piacon megreggeliztunk, sajtos taska (empanada con queso) es Erichnek egy kave, nekem egy kokatea meg jugo de quinoa (az Andok gabonajabol keszult "gyumolcsle").
A varos gazdgsagat a kozeli hegy gyomraban levo ezustnek koszonheti. A mai napig kozepkori korulmenyek kozott primitiv eszkozokkel dolgoznak a banyaszok. Az 5 szintes banyaban minusztol +45 fokig valtozik a homerseklet. Altalaban 10 even belul, tudogyulladasban meghalnak, akik itt dolgoznak! Be lehet fizeni banyalatogatasra, amivel pontosan oda viszik az embert, ahol eppen kifejtes van es lehet beszelgetni is a banyaszokkal. Eleg jo a kepzeloeronk, es azok utan, amiket olvastunk, nem akarjuk ezt a sokkolo elmenyt atelni.
Szoval maradva a varosnal, a spanyolok idejen felhuztak nehany nagyobb templomot es vannak erdekes kolonialis stilusu hazak is. Ugy reggel 9 orara mar meg is neztunk mindent, amit lehet.
Delutan elsetaltunk egy masik piacra es kerestunk egy iranytaxit. A collectivo egy kis mikrobusz, a soforon kivul 23-an ultunk benne, ebbol 3 karonulo csecsemo. 25 kilometerrel odebb, Tarapayaban tenyleg volt termalvizes furdo, de nem utotte meg az amugy elegge alacsony higienias elvarasainkat, igy rovid ido elteltevel mar zotyogtunk is visszafele. Elkepeszto, hogy az emberek lazan barmit kidobnak a buszbol, ezert az ut menten egymast erik a szemetdombok, amiben hol egy diszno, hol nehany kutya kutat elelem utan.
Szombaton reggel ellatogattunk Bolivia egyik legjobb muzeumaba, ami a korabbi penzverde volt. A potosi ezustbol keszultek a spanyol realok egeszen a XX. kozepeig. Lattuk a lapitogepet meg a nyomot, kalapacsot, negativokat. Tobb, mint 300 ev utan megfordult a kocka es most Spanyolorszagban keszulnek a boliviano ermek, az otos Kanadaban, a papirpenzt meg a franciak nyomjak.
Sucrebe a legolcsobb kamionon menni. Parasztok meg csirkek, ezt nem szabad kihagyni! De mire elbattyogtunk a megfelelo benzinkuthoz, mar jol elfaradtunk. Az elso jargany ami jott, az egy busz volt, hat ezzel hagytuk el a varost.

Skycity
We have arrived to the world´s highest city (4070m), Potosi after a crazy busride: bad brakes, bumpy road and a window that could not be closed, so it was freezing cold on the bus. Getting to town at 7 am we dropped our backpacks at the hostel and went for sightseeing. The empty streets in the morning lights were really nice. There are some nice colonial buildings and huge churches. We had a lovely breakfast on the market: empanadas com queso (cheese pastry), coffee, mate de coca and jugo de quinoa (juice of andean grains).
The most interesting thing in the city is the silver mine. According to the legends the melted silver made the funny noise of Potocsi so the town was named after it. But the Spanish are a kind of deaf and could not pronounce it properly so today the city is called Potosi.
You can visit the mines that are still working. They say that this is a shocking experience since its a travel back to time, very simple tools, unhuman working conditions.
So we decided to enjoy the nearby spa and skip the mines. The collectivo (minibus) to Tarapaya left with 23 passangers. The spa looked so crowded and dirty that we went back to town with the next bus.
Saturday morning we visited one of Bolivia´s best museums. The Moneda is mainly about making money from silver. The mines could provide Spain with silver reales for more than 300 years. Today Spain makes the coins for Bolivia, the 5 bolivianos are from Canada and the notes are printed in France.
In the afternoon we wanted to go to Sucre in the cheapest way: a camion. It leaves when its full with packs, people and animals. By the time we got to the spot we were so tired that we decided to take this first vehicle that turned out to be a smaller bus.

Fekete - Feher

2007-04-06T09:28:00.001-04:00

Meg reggel nyolc sem volt, mikor ellottem a tizedik fekete-feher tekercset. Miota elindultunk nem sokat fotoztam - eltekintve attol a nehany giganyi keptol aminek egy reszet a blogra is feltoltjuk :) De az mas, kis digitalis mutymurutty, csak az lcd-t tudod nezni, 35 mm-nel indul. Es a legfontosabb, a HANG, mikor exponalsz. Hat ez hianyzott.
Valahogy ugy alakult, hogy 90 meter FF film gubbasztott a hatizsakom legaljan, 7 honapon at. Gondoltam egyszer eljon az ido mikor befuzhetek par tekercset, de valahogy nem akart. En meg eleg turelmes voltam. Aztan Antofagastaban gondoltam kiberelek egy sotetkamrat par orara. Meg is talaltuk a helyet, de az minden volt csak nem sotet. Vegul masnap San Pedroban olyan szuper kis kuckot kaptunk ejszakara, ahol gond nelkul ment a dolog - meg is unnepeltuk egy kis Piscola-val. Es most elfogyott - sebaj fuzok masikat, lehetoleg meg ma :)

It was just before 8 when i finished the 10th black and white roll. Since we are on the way I didnt make too many pictures - except those couple of gigs you can see on the blog. But thats not the same. Its a small digital, you have only the LCD to compose, it starts at 35mm, and the most important thing what is missing is the sound when you press the button.
During the past seven months i was carrying 90ms of BW film on the bottom of my backpack waiting for the moment to roll in a couple of meters. In Antofagasta I tried to rent a dark room, but the one we found was not good enough. Finally, in San Pedro in our hostel we could manage it without any problem - than celebrated this with some Piscola.
And now its gone - so have to roll again, hope today :)

Utikalauz.hu

2007-04-06T09:28:00.000-04:00

Van egy Utikalauz portal, ahova barki leirhatja az elmenyeit. Es mivel Uj-Zelandrol nem volt meg beszamolo, kicsit dolgoztunk rajta, es ma mar olvashato/lathato is. Kulon koszonet Lauranak az otletert!

There is a Hungarian portal where people can send their travel stories. Since there was nothing about New-Zealand we worked a bit and have put together our travel experiences. Thanks for Laura who suggested this place. Sorry guys, no English version.

Altalanos

2007-04-05T16:05:00.000-04:00

Mivel tobbnyire senki (vagy alig) reagal azokra a postokra amik arrol szolnak, hogy miket csinalunk - kicsit olyan mintha monologot irnank sajat magunknak (par ev mulva tuti jo lesz visszaolvasni), (es ezen most meg rontok is azzal, hogy egy a kivantnal hosszabb mondatot vetek ide es el fogjatok veszteni a fonalat), gondoltam irok egy kicsit arrol, ami minden bizonnyal foglalkoztatja a tisztelt olvaso kozonseget, csak nem merik/tudjak/akarjak/tul bonyolult/meg a klaviatura/blabla megkerdezni. Szoval akkor most irok magunkrol, meg arrol hogy mi van velunk, mert tudom, hogy ez foglalkoztat titeket.
Jol vagyunk baszki :)
Ja, igen, fontos meg hogy lett egy herpeszem, ami elegge idegesit, valszeg mert meg sohasem volt, es ennek egyenes kovetkezmenye, hogy egy ideig nem lesznek kozelik rolam.

Tupiza

2007-04-05T15:09:00.000-04:00

Uyuniban ejszakai vonatra szalltunk es kedden hajnali negykor megerkeztunk Tupizaba. A telefonon lefoglalt szallashelyrol kiballagott elenk egy ficko, akit persze en nagyon igyekeztem lerazni, de vegul is volt kulcsa meg adott is nekunk szobat. Delben mar kicsekkoltunk, mert a telefonban elfelejtettek mondani, hogy az egesz ejszakat ki kell fizetni, es ez bantotta az igazsagerzetem. Szerencsere talatunk egy masik hotelt, uszomedencevel es bufereggelivel 30 boliviano, kb 700 forint. Ez a tuti :)
A zaklatott ejszaka miatt tegnap csak egy rovidebb turara vallalkoztunk. Az egesz taj kulonbozo szinu sziklas hegyoldalakbol all, es a voros spektrumban koboroltunk egy kicsit. Itt van az ordog kapuja, ket hihetetlen sziklafal.
Ma egy masik vizmosashoz mentunk, nagyon meleg volt. Ja, es 3000 meteren vagyunk tehat nagyon megfeszulni semmibe nem lehet, mert csak liheges lesz a vege. Ezert maradtunk a konnyu setalgatasnal.
Az egesz kornyek legnyagyobb nevezetessege, hogy Butch Cassidy es a Sundance kolyok kalandjai itt ertek csunya veget.

We took the overnight train in Uyuni. On arrival to Tupiza a man from the hostel was wainting at the station at 4am. We got into our rooms and it turned out that they will charge for the whole night. So this was the shortest stay ever, by 12 o´clock we were already in another hostel. This one has a swimming pool and the buffet breakfast is included in the 30 bolivianos price (3.7 USD).
Tupiza is a charming little town with incredible rock formations around. We walked to the Gate of Devil and enjoyed this wild wild west scenery. Since we are on 3000 ms altitude we keep it easy :)
The most famous thing about the area is the end of the Butch Cassidy and the Sundance Kid story.

Salar de Uyuni

2007-04-02T20:51:00.000-04:00

A sohotelben vegre rendesen tudtunk aludni, igaz eleg rovidre sikerult az ejszaka. Kora hajnalban, dogsotetben, dobaltuk fel a cuccainkat a 4x4 tetejere es irany a sosivatag, hogy elkapjuk napfelkeltet. Megerte, mert hasonlo latvanyban meg sohasem volt reszunk.
A Salar de Uyuni, korabban tenger, ma vilag legnagyobb sosivataga, 12 ezer negyzetkilometer hofeher so. Helyenkent par centimeteres vizreteg boritja, amin reggel a napfelkelte, napkozben a taj es a felhok tukrozodtek. Azthiszem ez volt a legszebb napfelkelte, amit valaha is lattam, pedig volt belole par.
Mikor mar kellokeppen szetfagytunk, nekivagtunk a sivatagnak, hogy eljussunk egy kaktusz szigethez. A kaktuszoknal is nagyobb meglepetes volt a frissen sutott palacsinta es a forro kave, amit Teo (a turavezetonk) es felesege teremtettek elo a semmi kozepen.
A kaktuszokrol - Isla de los Pescadores - legyen eleg annyi, hogy nemelyikuk tobb mint ezer eves, olykor 12 meter magas, es az egesz sziget tele volt veluk. Az egesz latvany kicsit tavolt allt a valosagtol. Egyreszt ezzel a szigettel meg a kaktuszokkal, masreszt meg mindez a nagy feher semmiben. Folyton emlekeztetni kellett magunkat, hogy mindez so es nem ho meg jeg.
Aztan irany Uyuni, az elso boliviai varosunk.

Finally, we had a good but short sleep in the salt hotel. We dropped our stuff in the 4x4 and we head to the Salar (salt desert) to catch the sunrise. It was worth to get up so early, cos we never had a view like this before. Total whiteness around us, and the salt works like a mirror because of the water layer on its top. Reflecting the sun rise, and all the clouds during the day. It´s amazing. From here we went to Isla de los Pescadores, a cactus island in the middle of this salt desert. Some of these plants are more than thousand years old, and they can reach up to 12 meters. Another surprising thing was the breakfast. Don´t know how, but our guides managed to give us fresh pancakes and coffee.
From here we had a quite long jurney to Uyuni, our first bolivian destination.

Lagunas Altiplanicas

2007-04-01T21:40:00.000-04:00

A hegyi betegseg meg egesz delelott vassapkat huzott a fejemre. Az elso megallonk egy fa alaku szikla volt. Aztan nagyobb tavak kovetkeztek, ahol ujra rengeteg flamingot lattunk. Az Ollague vulkan labanal kaptunk szuper ebedet (avokado, tonhal, rizs, stb.). Atvagtunk egy kisebb sotavon, es lattunk egy kisebb tornadot. Mar sotetben erkeztunk meg a nagy Salar partjan allo sohotelbe, ahol a fal, az agy, a szekek, szinte minden sobol volt. 3600 meteren mar jobban ment az alvas is.

I suffered from the altitude sickness all morning. Our first stop was a Rock tree. Later we passed a few lagunas, chance to see another hundreds of flamencos. An excellent luncg was served close to the Ollague volcano. Later we have crossed a minor salar and have seen a tiny tornado. -it was already dark when we arrived to the salt hotel, where the walls, the bed, the chairs and almost everything was made of salt. Sleeping on 3600m was a lot nicer.

Bonita Bolivia

2007-03-31T22:41:00.000-04:00

Azt mar tudtuk, hogy San Pedrobol lehet terepjaros mokara menni a Salar de Uyuniba. Igy egyuttal mar at is jutunk kovetkezo allomasunkra, Boliviaba. Sikerult ugynokseget valasztani, es kedvezmenyt is ki tudtunk csikarni - ugy tunik mi voltunk az elso magyarok.
Reggel nyolc, irany a hatar. A boliviai az eleg vicces - rozoga epulet a hegyek kozott. Idaig minibusszal, innen 4x4 jarganyokkal mentunk tovabb.
Elso celpont a Laguna Blanca es a Laguna Verde. A ket to alig par szaz meterre van egymastol. Egyik zold, masik feher, egyikben arzen, masikban szulfur. Innen tovabb a Polque furdohoz, ami a maga 4200 meteres magassagaval allitolag az egyik legmagasabban levo termeszetes melegvizu furdo (SPA). Aztan nyomas a helyi gejzirekhez, majd a Laguna Colorada (4950m) ami dobbenetes piros-feher szinekben nyomja. Valami moszatfelesegtol van ilyen szine, mindossze 80cm mely, es fullon van flamingokkal. Utobbiak kezdetben szurkek, aztan ha mar kello mennyisegu piros cuccot kajaltak, bepirulnak ok is :)
Mivel egy nap alatt 2400 meterrol 4000 fole emelkedtunk estere mi is kulonbozo szineket vettunk fel. Szallasunk 4350 meteren volt ami rendesen megviselte az egesz brigadot, de leginkabb engem. Gyakorlatilag csak arra voltam kepes, hogy ket koka tea kozott ragcsaljam a leveleket. Lenyomtunk meg valami kajat es mindenki beajult meg kilenc elott.

We already knew that there are 4WD tours from San Pedro to Salar de Uyuni and our next destination, Bolivia. We choosed an agency and also managed to get some discount - seemingly we were the first Hungarians on their trip. We went by transporters to the bolivian border which is a simple building in the mountains, and switched to 4x4.
The first destinations were Laguna Blanca and Laguna Verde. They are only a few meters from each other but one is green and the other is white. One contains sulfur, the other arzen. Then going to one of the highest spas in the world. The Polque is on 4200m. After a nice bath we visited some geysers ad ended up at the Laguna Colorada (4950m). A red and white laguna, full with 3 different types of flamingos. Most of them are grey, but after one year they turn into pink because of the algas or whatever.
The changes in the altitude from 2400 to 4350 where our "hostel" situated, made us totally done. Betwen two coca teas I was able only to chew the rest of the leaves, and fall in bed before nine.

Atacama sivatag

2007-03-30T21:55:00.000-04:00

Az Atacama sivatag a vilag egyik legszarazabb terulete. Az eso nem jut at a hegyeken, a levego szaraz, nincs nyoma eletnek, se novenyek, se gleccser, csak ko es homok. Annyira kopar videk, hogy a NASA itt teszteli a marsszondákat.
A nagy semmi kozepen megis atvag egy folyo, van egy falu is: San Pedro de Atacama. Mi is itt vertunk satrat 3 napra.
Csutortokon delutan elsetaltunk a Quitor romokhoz. Ez egy XII. szazadi erod es falu, ami gyakorlatilag sarbol keszult egy meredek hegyoldalban. A spanyolok csak nagyon nehezen tudtak bevenni. Vegul gyozott a tuzfegyver, gyorsan lefejeztek a kacikakat es leraktak egy nyitott templomot a szomszedos, kicsit magasabb hegy tetejere.
Penteken delutan biciklit bereltunk es 15 km tekeres utan megerkeztunk a Valle de Luna, vagyis a hold volgyebe. Ha volgy, akkor hegy is, es hat 2500 meteren nem olyan fitt az ember (meg a lanya), folfele mar volt, hogy csak toltuk a bicajt... De a taj tenyleg holdbeli, a szel csodalatos homokduneket alkotott. Megneztuk a naplementet, es aztan sotetben, fejlampaval tekeres vissza.

The Atacama Desert is one of the driest places on Earth, blocked from moisture on both sides by the Andes mountains and by coastal mountains. There are no plants or animals living, no glaciers, nothing. Somewhere in the middle is the village of San Pedro de Atacama.
Thursday afternoon we had a walk to the ruins of Quitor. A fortress and village was built on the this steep hill in the 12th century. They could defend themselves against the Spanish for a long time, but finally the firearms won and an openair church was built on the neighbouring hill.
On Friday we rented a bike to visit Valle de la Luna (Valley of the Moon). Almost there, the road turned so steep we had to push the bike. However, excercise is not that easy on 2500 m altitude. The landscape was amazing, huge sand dunes, we watched the sunset and then head back with our headlights on.

Antofagasta

2007-03-28T20:21:00.000-04:00

Szal nyomtuk ezerrel ezt a buszozast, olyan tajon, hogy csudi. A latvany pontos leirasat egy tobbek altal vitatott heideggeri terminusz technikusz fejezi ki leginkabb > A SEMMI VAN.
Lehet itten analitikusan nekifutni ennek a dolognak, de ha valakit kivagnak arra a "tajra" amin 15 oran at buszoztunk, azt ugy letaglozza az empiria, mint bantu negert a mocsari laz.
Aztan meg a mi arcunkra konyokolt ki a dobbenet mikor 19 ora utan kinott egy varos ebbol az iment emlitett semmibol. Jo, nem volt az a metropolis, de meg igy is ketszazparezren lakjak, es mit ad isten itt testesult meg Petracsek fogyasztoi alma - este 10kor minden nyitva van. A postatol a konyvesboltig - minden. Az utca meg tele emberekkel - persze kv reggel 9 elott nyista. Ment a teblabolas a kikotoben, mire olyat kohogott valaki, hogy belerezzentem - odakapom fejem, kissebb tengeralattjaro meretu oroszlanfoka fulladozik pont elottunk, pelikanok surrannak folottunk - idill a kobon + halszag :)

Oh, yeah. 19 hours bus ride through a landscape best described in heidegger terminology: Nothing IS. All analitic minds can be invetsigated if dropped there for a couple of days. Then get surprised when a town is growing out of this big nothing. Not a metropolis, but still more than most NZ places, and its a good spot for shopping cos everything is open till late night. Course this means no coffee before 9 am. As walking in the harbour we heard this strange cough - a sea lion is just swiming by while pelicans fly over our heads. Ideal moment except for the smell of fish.

La Panamericana

2007-03-27T12:25:00.000-04:00

Elindultuk eszak fele a kozel 26000 kilometeres Panamerican. Mindket iranyba 1 sav es meg kett oa homokban, vesz esetere. Az elso hosszu buszut Antofagastaba 19 oran at tartott. Ez nem is olyan veszes, mivel a busz sokkal sokkal kenyelmesebb, mint az europai jaratok. Kulonbozo kategoriak vannak, a fapados classico egy ilyen hosszu utra nem is lehetseges, ezert a legolcsobb semicama tipussal utaztunk. Ennel van 65 fokban dontheto ules, labtarto, parna es takaro es meg enni-inni is hoztak neha. Egyszer szeretnem majd kiprobalni a fekvobuszt (premium), fullhallgato, video, teljes luxus ellatas. Csak azt nem ertem, hogy ez miert nem lehetseges Europaban? Ott meg inkabb van fizetokepes kereslet. Elkuldenem a Eurolines innovacios vezetojet egy kicsi buszozgatni Del-Amerikaba...

We hit the road to the north on the Panamerica. The first long busride took 19 hours from Santiago to Antofagasta. It was so much more comfortable than European lines. The basic classico is not available for such a long ride so we chose the cheapest semicama, that means 65 degrees mobile seats, a thing to keep your feet, pillow, blanket and irregular service of food and drinks. Premium is also an option when you can turn your seat to a bed and some more services are inculded. I wonder why we don´t have this quality travel in Europe? I know where the innovation manager of Eurolines should go for the next holidays, definitely on a bus trip to South America :)

biznisz

2007-03-26T21:58:00.000-04:00

Utolso santiagoi napunkon bizniszeltunk egy keveset. Sikerult szert tennunk ujabb 2 kilora, mert vettunk egy satrat, ket hideg sorert - ez volt a tuti uzlet ;)
Indulas elott racuppantunk meg kicsit a netre (ingyen wifi van a hostelek tobbsegeben), gondolvan postolunk, erre nem megvettek a a laptopot azon nyomban - mondjuk jo arban is volt, de kb 10 percig sem tartott a dolog.

Our last day was about business again. Got a tent for 2 cold beers - sweet deal I guess ;) And just before leaving for Antofagasta we sold our laptop, in less than 10 mins.

Csere bere

2007-03-25T18:04:00.001-04:00

11,4 kg. Ennyivel érkeztem Chilébe. Az eltelt 6 hónap alatt hazaküldtem, kidobtam és lecseréltem jópár ruhadarabot, de a zsákom igazán csak attól lett könnyebb, amikor Christchurchben már csak három könyvet tettem bele: spanyol nyelvtan, Biblia és Lonely Planet South America on a shoestring.
A legtöbb hostelben van egy könyvespolc, ahol a "vegyél egyet, hagyj itt egyet" elve szerint megy a cserélgetés. A regények között mindig akadnak útikönyvek is. Santiagoban egy használt, 2004-es Peru útikönyvre bukkantunk. Jó lenne, csak éppen nincs felesleges könyvünk, amit betegyünk helyette!
Ma ebéd után elmentünk egy antikvárius mellett, aki 500 pesóért (160 Ft) árult mindent. Logika, ravaszság vagy mi, megvettük az első angol nyelvű könyvet és a hostelbe visszaérve becseréltük a Perura. Ez volt a nap biznisze :)

My backpack weighted 11.4 kilos on arrival to Chile. Getting rid of books made it much lighter but I still carry three books. As usual, there is a 'take one, leave another' bookshelf in the hostel where we could find a LP Peru guide published in 2004. This is great except for that we don't have any spare books to leave.
This afternoon we passed a stall selling used books for 500 pesos (US$1). Smart enough or put it as you wish, we bought the first book in English and exchanged it to the guide once back to the hostel. Do you ever wanna make business with me? :)

Valparaíso

2007-03-24T21:53:00.000-04:00

Chile második legnagyobb városa Valparaíso, elsőre látásra semmi különös. Itt volt az első közkönyvtár Chilében, az első folyamatos spanyol nyelvű újság, és itt született Augusto Pinochet, Salvador Allende és Pablo Neruda. A belvárosban nagy a nyüzsgés és a kikötőben piac van. Egy tucat kis felvonó visz fel a környező hegyekre terjeszkedett városrészekhez.
És itt végre megtörtént a csoda, beütött a Latin-Amerika feeling :) Színes házak egymás után és a falakon mesteri graffitik. Mindenféle őrült dekoráció kövekből és egyéb kéznél lévő dolgokból. Nagyon hangulatos volt.

The second biggest city of Chile is Valparaíso, a place that is nothing special at first sight. It is famous for the first public library and the oldest Spanish language newspaper in the world. This is the birthplace of Augusto Pinochet, Salvador Allende and Pablo Neruda. The city center is busy and there is a market at the harbour. Valparaíso expanded to the hills around which are accessible by a dozen of funiculars (ascensor).
Finally, here the miracle has happened, we got the Latin-America feeling :) We strolled along colourful houses and joyful wall paintings, street decorations made of stones and other things available. Awesome ambiance.

Pablo Neruda: Tokaji

Dalom kelyhét ajánlom
Tokaj tündökletének:
csorranj vad ámbratűz,
méz ragyogása,
topáz út,
csordulj feltarthatatlan
zuhogással,
csordulj szívembe és szavamba,
te világos
arany igazság,
tanítsd meg gyökereimet
fölhozni a homályos,
a száraz föld alól az
édességet a déli napvilára.

Ó bor, bor, ragyogó bor,
zivataros időknek
békés adománya!
Jaj, a rejtélyes ormok,
a véres szederindák,
magyarországi puszták!
A magyarok bolyongó tavasza
nemcsak illattól terhes,
felszántotta kegyetlen
hódítók ügetése,
földje repedezett a szenvedéstől,
s a réseken át vér és könny szivárgott.

Hódolat fürtjeidnek!
A fékevesztett vágtatások,
a vak szabja, a fenyítések
a düh szélkitörése s a letarolt föld
hamuja,
a gyűlölet ádáz kalásza,
a galambkebleden gyakorta
dúló vihar-
megújuló tavaszaidnak
aranyszálát nem metszhette semmi,
és tiszta pohárba
boldogság és balszerencse
csordítja együtt
a győzedelmes haza borát,
e tüzet, amely diadalmi jelkép.

Az én rendezetlen szívembe
hozd el, Tokaj bora, te csupa illat,
a fény világát:
tégy rendet tébolyomban!
Én föllázadat tűzhánytól jövök,
ádáz folyóktól, melyek eltemették
népem kezét,
ez az én poharam,
színig tölts kényes, finom
lázongó erőddel,
taníts meg a ridegségből kivésni
arany oszlopodat,
hogy sértetlen
tarthassam föl, szemben a széllel.
Ó, föld mezítelen fia, hagyd itt
gyökeredet dalomban. S mennyei
emlékedet a számon.

(Fordította Somlyó György)

Antropos

2007-03-23T23:04:00.000-04:00

Az elmúlt két napban olyan, mintha vizsgaidőszak lenne. A gép mellől csak akkor állunk fel, amikor megyünk kaját venni. De a lényeg, hogy készen vagyunk, megírtuk a hiányzó 4 cikket az Antroposra.(Egy filmes már megjelent korábban)
Ha ezek átmennek a cenzoron, akkor 5000 mailboxban landol a szponzori levelünk, és reméljük, hogy legalább néhányan válaszolnak is.

The last two days passed like having exams period. We only took a break to buy food. Finally, we are ready, we have written another four articles for Antropos, a cultural online magazine. (One about the film 'Once were warriors' has already been published.) If the new ones are good enough, our sponsorship letter will be sent out to 5000 addresses. Keep your fingers crossed...

Nyócker...

2007-03-22T21:02:00.000-04:00

... más néven Santiago.
Reggel 5kor meg Christchurchben ébredtunk, délután 4kor Aucklandből repültünk, és még aznap délelőtt 11-kor meg is érkeztünk. Az időzónákon valő keresztülkasul eredménye egy akkora jetleg, hogy ihaj. Aztán rájöttünk, hogy hazaérkeztünk. Az első kb. 1 órás sétánk után kimondtuk hangosan. Ez nagyrészt tisztára a VIII kerület, csak 6 millióan lakják és spanyolul beszélnek.
Két nap ebből bőven elég + egy, mert el kell intéznünk pár dolgot, meg kellene valami hevenyészett terv is :)

On Tuesday we woke up in Christchurch at 5 am, left Auckland at 4 pm. After 11 hours on the plane we arrived to Santiago at 11 am, the same day. We suffered from the jetleg for two days, but the first thing we could realize is that we have arrived home. After the first hour we said it outloud. Santiago is like the 8th district in Budapest. The difference is that there are 6 million habitants and they speak (a kind of) Spanish. Two days were enough for visiting but we still have to catch up with a few things and need to work out a plan :)

Chile a terkepen

2007-03-21T20:49:00.000-04:00

Chile oslakosai a Mapuche indianok, akik a deli reszeken meg ma is elnek. A spanyol gyarmatorszag 1818-ban lett fuggetlen. 6435 km tengerpartja van, es az eszaki reszen levo Atacama sivatag a vilag egyik legszarazabb terulete. De mindezeknel sokkal izgalmasabb, hogy itt minden Chile terkepen rajta vannak az antarktiszi teruletek!
1961 ota van eletben az Antarctic Treaty, eszerint Ausztralia, Norvegia, az Egyesult Kiralysag es Franciaorszag rendelkezik teruletekkel. Viszont Argentina, Chile es Uj-Zeland is szeretne jegtablakat meg mindenfele kincset, ami alatta van. De az USA es Oroszorszag egyetertese nelkul ezeket nem kapjak meg. Bonyolitja a helyzetet, hogy Chile, Argentina es Anglia reszben ugyanazt szeretnek. De fo az onbizalom, a terkepen mar rajta van a chilei verzio :)

Chile on the map
The first people living this land were the Mapuches who are still present in the southern part of Chile. The Spanish colony has become independent in 1818. It has 6435 kms of coastline and also one of world's driest regions, namely the Atacama Desert. But I have found it much more interesting that on every map of Chile you can see the Chilean Antarctic Territory.
The Antarctic Treaty entered into force in 1961 according to which France, Norway, the UK and Australia has territories. Further claimant nations are Argentina, Chile and New Zealand. In fact, the USA and Russia don`t recognize the claims of others. Overlapping claims of Chile, Argentina and the UK make things even more complicated. But chileans have a positive thinking so they have put their version of the story on the maps :)

summa Új-Zéland

2007-03-20T20:07:00.000-04:00

Mindenek előtt: LÁTNI KELL... és akkor most nézzünk részleteket
Táj: van az északi sziget, ami jó, és van a déli sziget, ami gyönyörű, nem is ecsetelem tovább
Emberek: ha Ausztrália volt a no worries, akkor Új-Zéland a no fuckin' worries, a stoppolós kalandokról meg már írtunk.
Nyelv: Angol tanulásra alkalmas ugyan, de a kiwi akcentussal lehetnek gondjaink Londonban. Viszont annyi a német, hogy az már idegesítő - a hochdeutschunknak ellenben igen jót tett.
Kaja: olyan mint lokál kaja van, de el van ásva a föld alá - egyrészt mert a maorik ott készítik, másreszt mert nehezen futunk bele (egy-két befizetős túrától eltekintve) Kedvenc kaja: Lamb-Mint sausage.
Ital: hát, inni azt tudnak rendesen. Olyan mennyiségű sört isznak meg rövid idő alatt, hogy hihetetlen. Valszeg generációs probléma, de régebben csak 6ig voltak nyitva a bárok, így meg kellett tanulniuk 5 és 6 között seggrészegre inni magukat. Sikerült. Kedvenc sor: Speights.
Kedvenc hely: Petrának a Milford Sound, nekem Nugget Point (mindkettő délen)

Summary of New Zealand
First of all, this is a MUST SEE...
Land: the North Island is great and the South Island is amazing, just have a look at the pics
People: if Australia is the land of No worries then New Zealand could be put as the land of No fucking worries, for more look at hitchhiking stories
Language: You can learn English here though you may find yourself in trouble when you go next time to London. Surprisingly, or not, there are so many German visitors that we had a chance to improve our hochdeutsch
Food: local food is underground. The traditional maori hangi is made there and the rest you simply do not find. Still, my favourite is the Lamb-mint sausage.
Drinks: no problem. Locals can show an incredible speed in getting drunk. In the past the pubs used to close at 6 pm so everybody had to get drunk in one hour. This skill is still widely practiced. Favourite beer: Speights.
Favourite places: Milford Sound for Petra and Nugget Point for me.

Laptop

2007-03-19T20:52:00.000-04:00

Parizsban vettunk egy laptopot es eddig nagyon jol szolgalt. De a hirek szerint Del-Amerikaban mar nem biztonsagos magunkkal hordani, ezert megprobaltuk eladni Uj-Zelandon.
Minden ilyen projekt nemi informacioszerzessel kezdodik. Abszolut egybehangzoan egy portalt ajanlottak, ahol szamitogepeken kivul mindenfele dolog gazdat cserel. A regisztracio egyszeru volt, csak 10 dollart kellett befizetni es mar fent is volt a hirdetes. Egeszen pontosan aukcio, ahol licitalni lehet es a legmagasabb ar lesz a nyertes. Persze meg lehet adni, hogy mi a minimum ar, ami alatt nincs uzlet.
Elso heten ugy 200 dollarral elmaradt a legmagasabb licit attol, amit megadtuk. De mivel mas lehetoseg nem volt, igy feltettem ujra, az elozoleg legmagasabb 640 NZDert, remelve, hogy valakinek szemelyesen leszallithatom a 10 napos korutazas alatt.
Es akkor jott a meglepetes, valaki felment egeszen 2800 dollarig! Ket felhasznalo egymasra licitalt, de egyik sem kereskedett meg senkivel, ezt hivjak ugy, hogy "szellem licit". Azert irtam egy mailt, hogymiazmi es kaptam is valaszt, hogy kuldhetem azonnal a gepet Nigeriaba, mert mar var ra egy pap :) Ha megadom a szamlaszamom, akkor utalnak, ez nagyon biztonsagos lesz nekem.
Kozben a portal ramvert 100 dollar sikerdijat, ami tenyleg le volt irva a kisbetusben, de hat azt a fene se olvasta el. Huha, telefon, net, para.
Adtam egy negativ visszajelzest a vevomre es kertem, hogy engedjek el a sikerdijat, mert ez egy kamu csavo. Vissza is irtak, hogy nem biztonsagos az ember, elnezest, es 100 dolcsi storno.
Fel ora mulva jott egy masik email, hogy az ember feltoltotte a szamlajat 3500 dollarral es ha nem fizetne, akkor arrol kiegyenlitik az ugyletet. Nu, ezen rendesen felhuztam magam, mert nem akarok Chilebol Nigeriaba postazni egy laptopot es egyaltalan. Talan meg fel oraig tartott, mire rajottem, hogy a masodik level emailcime nem stimmel, bar a design azonos, ezt mashonnan kuldtek es orbitalis atveres.
Nem volt kellemes elmeny es persze a laptop is megvan meg, ami egyszerre jo es rossz is. De ezentul kicsit ovatosabb leszek a neten, mert tul nagy bizalmam van a rendszerekben :) Es tenyleg, itt is csak az emberi tenyezo rontotta el a dolgokat...

We decided to sell our laptop in New Zealand to save ourselves from travelling around in South America with such a valuable thing. The second hand market is basically one website: trademe.co.nz. The first week the highest bid was still under the reserve price so the laptop remained unsold. Next week I have put the price down hoping that we can deliver the laptop personally during our roadtrip. Eventually, it was sold for $2800. Two guys kept on bidding, this is called ghost bidding. I wrote a mail to give a chance and my buyer replied that I should post the computer to Nigeria because a pastor is waiting for it, lol. Soon after I have realized that the portal charged me a $100 success fee. Obviously I didn't want to pay it since the business was not successful.
Anyways, later I have placed a negative feedback on my buyer and shortly after I got a mail that it is not save to trade with him and the fee will be refunded. OK, case closed.
Almost. In about 30 minutes another mail has arrived saying that the guy has been confirmed and now I am obliged to complete the transaction with him. Shit, but I do not want to! It took me about another half an hour to realize that the email addresses are different and that this is bullshit. This whole thing was a rather bad experience but made me aware of that I trust these systems too much. And there are people in the world who do abuse them.

Toad Hall network

2007-03-19T07:21:00.000-04:00

A blog note written by Sarah.
Grove to the music. Bounce to the beat. Listen to the rhythm. And for those of us with our own mental diddy, dance on the empty street under the night lights to break the odd silence. Like a fool I tell you, a fool surrounded by good friends with a tummy filled with great food. Tears of laughter is always a good way to say goodbye. Or just to get people to realize that there will always be other meetings in life and that its only goodbye for now. If you really can't wait that long, there is always new ways to keep in touch like skype, email, and the classic telephone ó landline or mobile.
In seeing some of my friends approach their departure so closely, its an odd feeling to think of what we have experienced together and how everything came about.
Way back in the good old Toad Hall days of Napier, I meet lots of people from different backgrounds and experiences. Living together, working together. After all most three months of living there off and on, an interesting network of people was born from those coming and going of Toad Hall and was well used over our ten day trip of the south island.
Shortly before leaving Motueka on our journey, some friends of Toad Hall meet up with us where one later joined us for the first day of our trip to Greymouth - five people who have all meet each other due to this one location of TH. Later in Franz Josef, we again meet up with other friends of TH who introduced us to the softest goat imaginable and local glowworms. From here, we again meet up with more friends in Queenstown and the same group again in Christchurch.
This network oddly became used when a headlamp was left under a tent in Greymouth and needed to catch up with us again in Christchurch before the flight to south america. From the friend in Greymouth down to Franz Josef to our friends there did the headlamp go. The group in Queenstown going to Chirstchruch then picked up the headlamp on their way to make it, twelve hours before depature. Fantastic. And all because of the good old friends of Toad Hall.
Dancing under the amber lights in the streets of Christchurch, wearing a hat of another Toad Hall friend that had already left the country of the last night our Hungarian members will have in NZed - for this trip anyways - we have all come together again one more time. Tears of laughter prodiving even better memories of our last time in NZed together. And with the headlamp of course.

Sarah olyan hosszut irt, hogy nem fogom leforditani, csak roviden. Az utolso estenken Christchurchben ujra talakoztunk az amerikai baratainkkal es egy kis azsiai etteremben koltottuk el a vacsorat. Osszesen nyolcan voltunk, es Marcsi kivetelevel mindannyian megfordultunk Napierban a Toad Hall hostelben. Es soha nem gondoltuk volna korabban, de a Toad Hallos ismerosok halozatat egyszer ki is hasznaltuk a korutazas alatt.
Verena, aki szinten THs volt, velunk utazott Greymouthig es a satra alatt maradt a fejlampank. Vagy ot nappal kesobb elvitte Franz Josephbe, ahol masik ket THs lany dolgozik. Ok oriztek, amig team Minnesota velunk ellentetes iranyban oda nem ert. Vegul kb 12 oraval az indulas elott a fejlampa visszjutott hozzank Christchurchben. Ilyenek az utazo baratok, akikkel osszefutunk es elbucsuzunk, de mindig csak ideiglenesen, remelve, hogy lesz meg ujabb talalkozas. Vagy ha mas nem, akkor ott a blog, a mail, a telefon.

Hazafele menet Sarah egy masik TDs srac szalmakalapjaban tancolt az utcan, hat ez tortent az utolso este :)

Dunedin

2007-03-18T08:10:00.000-04:00

Rara wrote:
Cadburys chocolate factory tour, got information on history of cadburys, the founders and how it came about. Went into the factory, didn't see how things were made because it was a Sunday but got to see the chocolate fountain, which is a fountain of one hundred tons of chocolate they put through a shoot, were told to stand back agaist the wall so we wouldn't get chocolate on us. One person got chocolate on their arm, he spent the next couple seconds licking his arm. We then went and all bought cadybury's chocolate to last us for the rest of the trip.
After the cadybury's tour went to the Speights factoy and went on a tour of how Speights is brewed and some history of how the factory was made and how Speights got to be the pride of the south. after the tour had one half hour of tasting time in which you were allowed to taste samples of all the beers that are brewed at the factory. one half hour of free beer.. not a bad way to spend thirty mintues.
From the brewery went to the Otago Pennisula to see the penguins, or in our case one penguin. After a couple of wrong turns, and some very steep hills we made it to the Sandfly beach where we saw one yellow eyed penguin and some sea lions. Because it is such a popluar place to see the penguins a hut has been built to watch them in their natural habitat and not disturb them. This was our first penguin sighting of the day, after leaving otago pen. we drove inland to Oamaru where we spent the night. After dinner we drove out to the spot where the blue penguins were supposed to be and got to see one blue penguin up close and personal... at one point in time it got scared, after a car drove past, and actually ran into us. After spending some time watching the penguin, whom was trying to cross the road to where other penguins were sleeping we went back to the hostel.

Marcsi es a csajok elmentek a Cadbury csokigyarba. Volt film a gyar torteneterol es a termekekrol, de vasarnap leven a mukodest nem lehetett latni. A csokivizeses valakit eltalalt, aztan nyalogatta a karjarol a csokit egy ideig. Vegul kicsit feltankoltak csokibol, erre mar tuti nem koltunk a kovetkezo napokban.
Csoki utan sor kovetkezett, Marcsi es Rara kepviseltek kis csapatunkat a masfel oras turan. Itt mar tobbet megmutattak a valos folyamatokbol, de lenyeg, hogy fel oras korlatlan kostolassal vegzodott a latogatas :) Mi ekozben bejartuk a sportboltokat, es elkoltottunk jo sok penzt ket telies nadragra, alaoltozetre es zoknira. Itt mar jon a tel!
Ezutan kocsiba pattantunk es irany az Otago felsziget. Pingvineket akartunk latni es lattunk is egy sarga szemu pingvint, ami a vilagon a legritkabb fajta. Ez a madar olyan felenk, hogy tobb tiz meterrol egy famenedekbol neztunk le ra. Az elso pingvin utan kocsiba ultunk es lefaragtunk az utolso napi vezetesbol vagy 100 kmt.
Oamaru fo latvanyossagai a pingvinek. Persze lehet turara befizetni, de mi inkabb a kalandos verziot valasztottuk. Vacsora utan a fejlampakkal felszerelkezve elmentunk a tengerpartra. Es talaltunk is egy kicsi pingvint, aki probalt atjutni a partmenti ut tuloldalara, ahol a bozotban aludtak a tobbiek. Egy kocsitol szegeny ugy megijedt, hogy szo szerint atgazolt Erich laban!

6 7

2007-03-17T22:35:00.000-04:00

Az elmult hat het kiadasai es bevetelei. Az elotte levo idoszak erosen adossag es nem birtunk meg mindig eletet lehelni az OTP hazibankba :( De talan ez is erdekes.

The incomes and expenses of the last six weeks, this might be interesting.

kiadások (expenses) / bevételek (incomes)
722 / 800
167 / 760
222 / 800
443 / 434
215 / 576
1527 / 543
Total: 3296 / 3913

The Catlins

2007-03-16T19:04:00.000-04:00

Szombaton rekordidot toltottunk a kocsiban. Invercargill es Balclutcha kozott huzodik az igazi Uj-Zeland: a birkak feher pottyoket festenek a zold dombokra, gyonyoru kek eg, napsutes es a hatterben havas hegyek. Kisebb megallokat tartottunk: Waipapa pontnal oroszlánfókakat lattunk, aztan fosszília erdot, limestone barlangot, ket vizesest es egy nagyon csodalatos naplementet a Nugget Pointnal. Ja, es most voltunk legmesszebb otthonrol, terben :)

We have spent an extremely long day in the car. The Catlins between Invercargill and Balclutcha represent the true New Zealand. Sheep spotting on the green hills in sunshine with some snowcap mountains in the background. We have seen sea lions at the Waipapa point, then a fossil forest, a limestone cave, two waterfalls and a gorgeous sunset at the Nugget Point. By the way we have been the furthest from home, in space :)

Tiga: Far from home

Hard not to be so hard on myself
I'm tryin to learn to keep my mind in check
I listen to my friends when they say
"It's destiny, its meant to be this way"
I found that they're right and now I see
That all this time and I had the key
So now I'm on a roll, I got nothing but luck
With a spring in my step as I strut down the block
I see the boys stare and...I hear them talk

As far as I go
As far as I know
I've always got
A place called home
I cross overseas
It's fine by me
'cause I'll never be
Far from home

My heart takes a hit and then my heart hits back
And each day I find comfort in the fact
I listen to my friends when they say
"Man, just relax 'cause it's all a game"
I found they're right and now I see
I'm gonna have my fun, what will be will be
Now I'm walkin up the street whistlin' this
Everything's in place 'cause I can't miss
I smile at my girls and...blow them a kiss

As far as I go
As far as I know
I've always got
A place called home
I cross overseas
It's fine by me
'cause I'll never be
Far from home

As far as I go
As far as I know
I've always got
A place called home
I cross overseas
It's fine by me
'cause I'll never be
Far from home

Far from home
Far from home

Milford Sounds

2007-03-16T07:13:00.000-04:00

A Hollyford hut-ban való ébredés elég sportosra sikeredett. Tizenpár fokkal hidegebb és koromsötét. Ennek eredménye, hogy kb. 20 perc múlva már a kocsiban ültünk, irány a Milford Sound és a hajótúra. Az odavezeto szerpentin, már önmagában is mély nyomot hagyott bennünk. Egyrészt, mivel a korábbi esö miatt minden sziklafalon vizesés csordogált. Másrészt egyszer csak jött egy jó hosszú alagút (amit egyébiránt kiástak, mert a dinamit túl drága volt), ami olyan szinten lejtett, hogy kétségessé tette a visszafelé vezeto utat. A kocsink annyira birja az emelkedoket, hogy se, márpedig itt akadt boven. Sarah tömören összefoglalta az aggályainkat - holy shit. És akkor megérkeztünk Milfordba és eloszlott minden aggály. Táj>inger>szem>kép>szem agyonveri az agyat>marad a LÁTVÁNY, és a boldogság, hogy mindez itt van elottünk.Ha a kocsi nem birja a hegyeket, ez akkor is megérte. Simán. És a hajóút még csak aztán következett. Fjord a javából. Tükörsima víz, hegyek körös körül, itt-ott kimagasló szigetek, lustán úszó felhok. Az egyik legszebb dolog, amit valaha is láttunk. Rengeteg vizesés, fókák a sziklákon, delfinek az öböl bejáratánál.Van itt egy úszó tengeri obszervatórium, igy megnézhettük a viz alatti életet is. A specialis körülmények (évi 7 méter csapadék, sötét, csendes viz) miatt már nyolc méter mélyen mélytengeri élovilág található. Láttunk fekete koralt, ami egyebkent fehér, piros koralt, ami rózsaszin, és egy két búvárt akik éppen takaritottak a víz alatti üvegeket. Mi a foglalkozásod? Mélytengeri ablaktisztitó :P
A visszafelé út sima ügy volt, föleg mivel hárman átstoppoltuk a húzós részt. Az Invercargill-be vezeto út elég mávosra sikeredett, megálltunk fünél, fánál, bokornál. Ilyen volt a The Chasm, ami egy aranyos kis vizesés, egy barlang, és néhány tengerparti rész, ahonnan még a Stuart szigetet is látni lehetett. A nap végére a memoriakártyánk is meghülyült és odalett több mint 100 kép. Ezek maradtak.

Hollyford hut gave us another chilly morning, so in less than 20 minutes we where on our way to Milford Sound. The way itself made emotions, wherewer you look there are whaterfalls, every single mountain is covered with small creeks. Another strong emotion was simply fear - fear of the way back, considering the fact that our car simply hates steep roads. Sarah gave a good summary about our feelings - holy shit - and we agreed. At the moment of arrival everything was gone and what remained was beauty. If we can't get back we will simply stay and enjoy the view of the fjord and the mountains with a scarf made by lazy clouds. One of the most remarkable things I've ever seen. Thanks to the underwater observatory we had the chance to see its unique underwater life. The special conditions - 7m rain/year, quiet water, cold and relatively dark lights - are producing deepwater life in this shallow water. We saw black corals by the way they are white, red corals which are pink and some divers cleaning the outside part of the windows. Whats your profession? Deepwater window cleaner :P
We managed our way back - 3 of us hitching through the hardest part. Then heading to Invercargill just as a hop on hop of tourbus. Stops at The Chasm, the limestone caves, couple of bays facing Stuart Island. At the end of this long day our memory stick went crazy so we lost more than 100 photos. Enjoy the rest.

Fjordland

2007-03-15T07:12:00.000-04:00

Egyike azon helyeknek, amiröl mindenki ódákat zengett - nem véletlenül. Ha valaki szereti a tavakat, körös-körül magas hósapkás hegyekkel, itt igazán otthon érezheti magát. Bármerre fordultunk, mindenhol hegyek, hósapkák (meg szél és hideg). Az éjszakát Manapouriban töltöttük egy bungalóban. Hangulatos volt ugyan, de az éjszakai 30 fahrenheit eredménye a kevés alvás és a korai ébredés. Nekivágtunk a Kepler Track (egyébként 3 napos túra) egy részének. Séta az erdoben, a lápon, a tónál (Shallow bay), aztán irány a tükör tavak, majd tovább Milford sound irányába egy erosen Tazmánia feelingü kempingbe. A különbség csak annyi, hogy itt volt áram este 7 és 10 között, meg voltak vilagitó hernyók is. Utobbiakról továbbra sincsenek képek.

This is one of the places suggested by most of the people we met - not without reason. If somebody loves landscapes where lakes are surrounded with snowy mountains this is deffinitely the place to go. Wherever you look there are mountains, snowy peaks and wind and cold.We have spent the night at a camp in Manapouri. Very cosy but not toasty. Specially not in a summer sleeping bag. 30F gives you a good opportunity to get up early and have a walk on a beautiful part of the 3 days long Kepler track through the forest, on the bog, at the lake (shallow bay). Later on we moved forward in the direction of Milford sound with a short stop at the Mirror Lakes - guess what is there - yes, reflections.The last camp site on this side of the mountains is a wonderful hut, with electricity between 7pm-10pm, woodfire, hot showers, and glow worms - no photos yet about them.

Te Anau

2007-03-14T07:11:00.000-04:00

Marcsi irta:
Reggel szakadó esoben indultunk Queenstownból tovább, de azért boldogan, mert egész jól kijöttünk a kocsikulcsos storyból, hála az égnek. Igy Te Anauig csak pár tízórai szünetet iktattunk be. Te Anau az utolsó kisváros Milford Sound elott, ahol kedvesen felhivják a figyelmedet arra, hogy itt tudod használni utoljára a mobilod, tankold tele a kocsidat és vásárolj be, mert utána egy napig sehol nem lesz rá lehetoséged a fjordoknál. Még egy dolog miatt érdemes itt megallni, mert elhajókázhatsz a világito férgek barlangjáig. Féltem tole, hogy túlmarketingelt dolog lesz, de kellemesen csalódtam. Fél óra hajókázás után megérkeztünk a barlang bejáratához, ahol egy kis rövid tájékoztató után elindultunk négykézlábra ereszedve. Pár méter mászás után egy kis gyalog túra koromsötétben, a barlangi patak mellett, síri csöndben. Majd egy kis hajóba szálltunk és hajókáztunk egy kicsit a barlangi tavon, ami eletem egyik legnagyobb élménye. Kis millió világitó féreg csüngott le a barlang faláról és olyan volt, mintha egy csillagos ég alatt csónakáznál. A látványt nehéz leirni. Szóval köszönöm, hogy itt lehettem Petrának és Erichnek! :)

Wanaka - Queenstown

2007-03-12T17:40:00.000-04:00

A reggel ugyanolyan volt, mint az este. Szakadó eso, 25mm óránként, folyamatosan, egész éjjel, egész nap.Túrázás lelove, maradt a fedél alatti tevékenység. Nyomtunk kis tóparti pikniket, kocsiban, megnéztuk az Earth from above cimu kiállítást - kocsiból. Yann Arthus Bertrand képeit legutóbb Párizsban láttuk a Bois de Boulogne-ban, most pedig itt Wanakában futottunk bele ismét. Még mindig gyönyöruek a fotók.Aztán irány a "Puzzling World", amolyan csodák palotája, tele mindenféle vicces termekkel, hologramokkal és persze gyuruk ura szoba is volt. A lányok még eltöltöttek egy kis idot a labirintusban, mindegyik megtalálta a kijáratot, végül :)
Queenstownban napsütés, ideális bakancs vásárláshoz - amit megint bebuktunk. Van egy olyan feelingem, hogy a bakancs projekt bukó - vegül is csak 3 hónapja probálunk venni valami tisztességes darabot. Megint taliztunk a Minnesota teammel, ugyanabban a hostelben szálltunk meg - nem véletlenül.Volt meg nagy bevásárlási projektünk, lévén a következo három napot a semmi közepén készülünk eltölteni - ott meg bármit veszel, lehúznak amennyire csak lehet. Minden szép minden jó, rengeteg kajánk van, és akkor este nyolckor Petra (ki más?) beletörte az egyetlen kocsikulcsot a zárba. Király! Álltunk a szupermarketnél és néztunk egymásra bután. Kulcs a kézben, két darabban (ami óriási mázli). Semmi gond, azonnal megcsinálják, kijön a mobil kulcsmásoló, 100 dolcsi és már mehetünk is. Helyette hívtunk segítséget, átpakoltuk az összes kaját Drew kocsijába, kocsi marad a parkolóban. Reggel 8 irány a mezei kulcsmásoló, kemény 12 dolcsi és van két új kulcsunk. Bazi nagy mázli.

Gleccserek

2007-03-12T05:22:00.000-04:00

A maori legenda szerint egy szeretojét sirató lány könnyei fagytak össze, így született a gleccser. Kora reggel még tiszta idoben elindultunk a Franz Joseph gleccser alsó végéhez. A gleccser napi átlagos 1,5m sebességgel mozog lefelé. A fizetos túrák nagyon lehúzósak meg már amúgy is jártunk gleccseren, szóval a helikopteres mókát kihagytuk és csak követtünk egy csoportot. A szuper veszélyes helyen csak sziklákon mászkáltunk és átkeltünk néhány patakon. A gleccser alsó része koszos szürkés volt, de így is lenyugözó. Visszafelé az ido már kezdett rosszabbra fordulni.
Kicsit odébb, a Fox gleccsernél a felhok annyira összegyultek, hogy semmit sem láttunk. Pont jó idoben körbejártuk a Matheson tavat, de a híres képeslapfotó nem sikerült, mert nem látszottak a havas csúcsok. Szakadó esoben vágtunk neki a 300km napi adagnak és imádkoztunk hogy "ping-hitch-kanga-ru" (a kocsi, amelyik utálja a hegymenetet) kibírja a legmeredekebb új-zélandi utat. Szerencsére csak egyszer forrt fel. Wanakában kb egy óra alatt sikerült szállást találnunk, mert a sátoros turisták többsége bemenekült a helyi hostelekbe az óránként 25mmes eso elol.

Glacier country
The maori legend says that a girl was crying because the loss of her lover and her frozen tears had created the glacier. Early morning we left in clear weather to the Franz Joseph glacier terminal. This ice river is moving by the speed of 1.5m a day. The tours are pretty expensive and since we have already been hiking on a glacier in Italy we skipped the pay option. Though we have followed a group to the terminal face. This place is singed to be very dangerous but we were just walking on the rocks and crossing creeks. The lower part of the glacier is dirty grey but it is still a stunning sight.Further on at the Fox glacier it was so cloudy that we couldn't see anything. Just in time we walked around Lake Matheson, but we didn't have the panoramic view because all snowpeaks were covered in clouds.
Later it started raining heavily, so we got in the car and started the 300 kms targeted for the day while praying that 'ping-hitch-kanga-ru' would the steepest road of NZ, namely the Haast pass. She got over heated only once :) Arriving to Wanaka it took us an hour to find accommodation since all campers escaped into the hostels from the rain.

Greymouth - Franz Joseph

2007-03-11T05:20:00.000-04:00

Marcsi pontosan érkezett, mi rendesen eltököltük az idot és elkéstünk. Kajtattuk egymást egy ideig + voltak még technikai akadályok is, de megoldottuk. Aztan irany az Déli Alpok. Az egyik gleccsert egy osztrák faszi (Julian Haast) "fedezte fel", el is nevezte gyorsan a fonökrol. Utközben benéztünk Hokitikába: jáde múzeum & sült hal, aztán nyomás tovább egészen Pukekura világvárosig. Kemény két lakosa van a helynek, az opusszum húsos pitéjük pedig világhiru. Egy ausztrál importálta az elso oposszumot, aztán elszaporodtak, elszabadultak és mára a legnagyobb kártevoi az erdoknek. A fák tetejét csontra lezabalják, úgy néz ki, mintha megégett volna. Volt a kávézónál egy szelíd szarvas, megsimogattuk és boldogan megette a borzalmas lime fagyit. Ezután egészen az Ianthen tóig jutottunk, volt fürdés a lazacokkal teli tóban. Estére megérkeztünk Franz Joseph faluba, kaja, pia, jacuzzi - utóbbi kifejezetten jól esett, foleg hogy fogalmunk sincs mikor láttunk utoljára kádat.
Petra: Felvetted a bakancsot a pizsamádhoz?
Marcsi: Aha, nincs más cipom.
Ezzel a két mondattal vágtunk neki a spontán éjszakai túrázásnak, hogy megnézzük a világító hernyókat. Fotó sajna nincs róluk - el kell jönni, meg kell nézni, mert elképeszto a millió kis világító pont a sötét erdoben.

Marcsi has arrived but we couldn't make it on time so we ended up running after each other in Greymouth. Finally, we met and started off to the Southern Alps.One of the glaciers was 'explored' by an Austrian (Julian Haast) and he named it after his boss, Franz Joseph. On the way we stopped at Hokitika for a short visit to the Jade Factory and picked up some takeaway fish and chips. There is a village called Pukekura with two habitants. They run a café world famous for its possum pie. Possums were imported by an australian but they escaped free and now are eating the top of the trees so badly that they are hunted. At the bushman café there was a deer who was eating our icecream. Further on we plonged into Lake Ianthe. Later the evening we have arrived to the metropolis of Franz Joseph, food, and drinks and a spa - we couldn't remember when was the last time we took a bath.
Petra: Did you put on your boots with your pijamas?
Marcsi: Yeah, I have no other shoes.
We started our sudden glow worm trip with these two sentences. Thousands of tiny shining points in the forest - a must see but no photos, sorry :)

Palacsinta sziklák

2007-03-10T08:21:00.000-03:00

Az elso utunk Kaiteriteri világhíru tengerpartjára vezetett, ahol felvettük Verenát, hogy már elso napon ötösben utazzunk. Az 5 órából 8 lett, amitol mindenki rendesen elfáradt. Kisebb megállókat tartottunk, egyszer a Rotoroa tónál, aminek a párja a Rotoitit, ahol pár hete voltunk. Itt eloször találkoztunk az utálatos kis homoki legyekkel. Ezek a nagyon apró legyek kegyetlenül csípnek, pár pillanat alatt ezer szállt ránk. Így talán öt percig sem maradtunk és még negyed óráig csapkodtuk oket a kocsiban. A nap igazi látványossága a Pancake Rocks Punakaikiban. A kiírások szerint nem tudni pontosan, hogy hogyan keletkeztek ezek a csíkos réteges sziklák. Dagály idején vagy eros hullámzáskor a víz olyan erovel nyomja a sziklákat, hogy a belso járatokon felfelé tör és több méteres magasságban, mint egy gejzír felcsap a kövek közül. Ezt sajnos nem láttuk, mert a tenger egészen nyugodt volt. Viszont a nyugati tengerpart gyönyöru, már amit eddig láttunk belole. És még nézhetjük két napig :)

Our first trip was to Kaiteriteri world famous beach. Verena from Germany joined us for the first day of our trip. The drive extended to 8 hours that made all of us pretty tired. We had a few stops including Lake Rotora in the Nelson Lakes NP. This was our first meeting with the super annoying sandflies. These tiny creatures really bite, in about a few seconds thousands have come around us. So our visit to the lake was short followed by a long time illing the sandflies in the car. The main attraction of the day were the Pancake Rocks in Punakaiki. They say that no one knows exactely how these layered rocks have been formed. At high tide our when the waves are great the water is pushed inside the rocks and comes up at certain blowholes. Unfortunately we had no chance to see this, cause the see was nice and quiet, but I can say we have fallen for the West Coast already. And luckily we will head down here in the next two days :)

81096

2007-03-09T09:25:00.000-03:00

...darab, ennyit almabizniszrol...meg nehany kep a tengerpartrol es az ofiszrol
...pieces, this is all about the apples, and some more pics about the beach and my office

Go

2007-03-08T23:28:00.000-03:00

Az elmúlt hetekben a bankszámlánkat igyekeztünk felpumpálni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mivel Marcsi rászánta magát Aotearoa felfedezésére, ezért mi is örömmel csomagolunk és vetjük bele magunkat újabb kalandokba. A cél a déli sziget nyugati és déli részének a felfedezése. Hogy miért jöttünk Motuekába, azt nem tudom. De egy dolog beütött, a hostelbe érkezve itt voltak a lengyelek, Peggy Tajvanról, akivel 3 napig dolgoztam, és Sarah, akit utoljára Napierben láttunk és Wellingtonig tudtunk róla. Sarah és Rara Oregonból jöttek és egy 300 dolláros autó boldog tulajdonosai, így végül Marcsival együtt, mi öten együtt fogunk utazni a következo 10 napban. Van rá terv is :)

date,day sleep travel km,h
10,sat Greymouth Mot-Gry 344km,5h
11,sun Franz Josef Gry-FJ 189km,3h
12,mon Wanaka FJ-Wan 294km,4.5h
13,tue Queenstown Wan-Que 70km,1h
14,wed Manapouri Que-Mil-Man 422km,6.5h
15,thu Manapouri
16,fri Invercargill Man-Inv 168km,3h
17,sat Dunedin Inv-Dun 282km,6h
18,sun Dunedin Otago peninsula
19,mon Christchurch Dun-Chr 365km,5.5h

Ez persze csak a váz, lesz napfelkelte fényképezés, kirándulás, gleccserjárás, vízesések, hegymászás, pingvinnézés, hajókázás, csokigyár látogatás, világítótornyok, naplemente fényképezés.Végül 20-án reggel repülünk Aucklandbe, délután tovább Chilébe.

After a few weeks of work for some budget injection we hit the road again. Sarah and Rara own a car and our friend Marcsi is coming from Sydney. Five of us will be travelling to the west coast and the south of the South Island in the next 10 days. You can see our plan above. This ininerary is very basic, we would like to enrich our trip with photographing suunrises and sunsets, walking and tramping and hiking and trekking and climbing:), hope to walk the glaciers, see some penguins, sealions and seals, cruise the Sounds, visit waterfalls and as much more as possible. On the 20th we will leave from Christchurch to Chile with a few hours stopover in Auckland.

Apple crumble

2007-03-07T06:29:00.000-03:00

Erich napi 1900 kiló almát szed. Ezen felül olyan sokat hoz haza, hogy nem bírjuk megenni. Egy része a hostel ingyenes kosarában landol, egy másikból pedig finomságot készítek.

Every day Erich picks about 5 bins that equals 1900kg of apples. Furthermore he brings home heaps, that we eat raw or put in the free basket of the hostel. And some of them I use to make this delicious apple crumble.

Zabos almamorzsa - Apple crumble
Hozzávalók/Ingredients
4 alma/apples
200 gr wheatgerm / búzacsira (?)
200 gr zab/rolled oats
egy kis vaj/little butter
(barna)cukor ízlés szerint/ (preferably brown) sugar according to your taste

Az almákat kicsumázom és felszeletelem kb 32 darabra :) A héja marad. Kivajazott tepsibe teszem. Egy tálban összekeverem az olvasztott vajjal a többi összetevot és az egészet ráöntöm az alma tetejére. Az elomelegített sütoben 200 fokon 40 percig/aranybarnára sütöm.Ugye a sütésben az a szívás, hogy nem lehet közben korrigálni, mint a fozésnél. Itt viszont a hiba legfeljebb annyi lehet, hogy az alma ropogós marad. A vaj a tetején nem fontos, a cukor is kimaradhat. A dara meg a zab meg annyi amennyi, lehet jobban vagy kevésbé ropogós, mindenképp finom :) Jó étvágyat!

After removing the core of the apples, with the skin on I cut them to about 32 pieces :) I place them in a tray that is covered with a little butter. I melt some butter in a bowl and mix it with all the other ingredients. The crumble goes on the top and the whole thing is placed into the preheated owen. Baking is on 200 C (have fun converting to F :) for 40 minutes (thanks God time is the same :) or till it is golden. No chance to fail since it tastes great even if the apples are crunchy. You can even leave out the sugar and the butter from the top. Even the oat and the wheatgerm could be more or less, just take it easy. Enjoy...

Egykor harcosok voltak

2007-03-06T02:54:00.000-03:00

Új-Zéland mostanában leginkább Peter Jackson tevékenységének köszönheti népszerűségét. A Gyűrűk ura nem csak a rajongókat, de turisták ezreit ösztönözte a filmben szereplő tájak meglátogatására. Gyönyörű helyek, ahol küzdelem folyt, nem csak a filmben.
Végre a kezünkbe került egy igazi helyi mozifilm. A “Once were warriors” nem egy mai darab, 94-ben készült, a félmaori Alan Duff regénye alapján. Nemzetközi sikereket is aratott, 12 díjat nyert. Persze sose hallottam róla, kölyök is voltam akkoriban, szóval Dolph Lundgren meg Zsanklód.
Az első pillatnatkép megmutatja, milyen Új-Zéland legszebb arca, hogy a film többi részében megismerjük a kevésbé csillogó valóságot. A lényeg, hogy a film brutális - minden szempontból. Egyrészt mert rengeteg erőszak van benne, másrészt mert nagyon jó! Arról már nem is beszélve, hogy a felmerülő kérdések nietzschei magasságba (vagy mélységbe - kinek mi) sodorhatnak minket.
A sztori egyszerű. Adva van a Hake család, vagyis Jake (Temuera Morrison), Beth (Rena Owen) és a gyerekeik, szám szerint öt (kezdetben). Emberünk igazi kemény legény és még kocsmázni is szeret. Ezzel sincs semmi baj, csak ne verné szivárványszínűre a feleségét, és ne vágná haza a családot, a gyerekeit. Másfelől meg ott van Beth, aki próbálja menteni a menthetőt, de nem eléggé, merthogy szereti ezt a vadállatot. És persze van még dráma, sorsdöntő fordulat, remek színészi alakítás. Ennyi.
De mégsem, mert a dolog mögött ennél sokkal több van. A történet mindvégig megmarad egyfajta steril közegben, a külvilág mindössze néhány jelenetben szűrődik be a filmbe. A sztori térben nem lokalizálható. Játszódhat a világ bármelyik városában, bármilyen kultúrában - és persze játszódik is nap mint nap, a valóságban, hiszen a családi erőszak nem újdonság. Márpedig a film erre kívánja felhívni a figyelmet. Nem hagy teret a képzeletnek, mert kíméletlenül mindent megmutat. Felfedi mennyire állat az ember, ha rossz körülmények (szegénység, kisebbség, háború) között él, és illem, szabályok nem tartják vissza.
Valamint itt vannak ezek a maori fickók és a harcos múltjuk. Már a gyerekek identitását is a maori csoporthoz tartozás adja, ennek jele lehet valamilyen beavatás, tetoválás vagy a maori harci tánc, a haka. Mindez a törzsi szokások szerint, de a maori kúltúrán belül maradva.
Ha jobban meggondoljuk a békés aboriginalok jó 90%-at kiírtották a korai telepesek. Az eredmény siralmas, hiszen a kultúra szinte teljesen eltűnt, helyette maradt a megmarketingelt didgeridoo és az a néhány lecsúszott abo Redfern kornyékén meg bent a sivatag mélyén.
Ezzel szemben a maorik, Aotearoaba érve, harcoltak és zsákmányoltak. A később jövőkkel meg kereskedtek vagy harcoltak. A film címe szinte összeköti a jelen agresszivitását a múlt erejével, ahol utóbbi a túlélést jelentette, méghozzá éppen a "bíráló" európai kultúrkörrel szemben. Az eredmény egy élő kultúra viszonylag sikeresnek mondható integrációja, sajátos akcentus - és néhány hétvégi kocsmai verekedés.

Once were warriors

New Zealand is a popular tourist destination thanks to Peter Jackson. The Lord of the Rings has brought Tolkien fans and others travel to this end of the world. To the beautiful places where some fights took place, not only in the movie.
Eventually we could see a real local movie. The ’Once were warriors’ is not brand new, was produced in 1994 based on a novel by Alan Duff. It has won 12 awards, some of them are international. I have never heard of it, I was so young that time; I was watching Jean Claude and Dolph Lundgren.
The first shot takes you from what people think and see of NZ to what really lurks underneath in some place. Basically, this movie is brutal in all aspects. On one hand there is lots of violence in it, on the other hand it is brutally good. Furthermore it is touching brutal issues that can take you very high or deep, whatever.
The story is simple. There is the family Hake, namely Jake (Temuera Morrison), Beth (Rena Owen) and the five kids (in the beginning). This man is tough and likes to drink in the pub. It is only a problem when he beats his wife so badly that he can hardly look at her rainbow face. The family and the kids can’t get along this thing. Beth would like to save the family life, but she is so much in love with this „trouble Jake”. So the drama develops, the story turns on and on with great actors. That’s all.
Or even more, cause there is more in it. The story is presented in a kind of sterile environment; the outer world is slightly showing itself. This story cannot be localized. It could happen at any city of the world, in any culture – as it is actually happening day after day in reality. Violence in the family is not a new thing. This movie focuses on the issue with great success. There is little place for the imagination since the movie puts everything in your face, you cannot ignore it. Man is such an animal under bad conditions like minority, poverty or war which makes you wonder what man is like naturally.
Furthermore, there are the Maori people and their history. There are different upbringings between the parents, even if in the same umbrella culture of the Maori which leads to different cultural stand points and how they view family life. Being part of a community is important in the identity of the children, and signs are presented as tattoos, initiation or the haka, a traditional maori war dance. We also learn that a good warrior’s strength is not the fist but the mind.
Actually, the peaceful aboriginals were exterminated by 90% by the early settlers. The result is pathetic. The culture has more or less disappeared, what we have left is the marketing of digeridoo and some abos around Redfern and deep in the Outback.
On the contrary, the Maori have been fighting for their land and food when they arrived to Aotearoa. With the people coming later they exchanged goods. The title of this movie refers to this past which is so critised by the Europeans today. In fact, Maori is a living culture with one of the most successful integration history, there is a specific accent and there are a few incidents in the pubs on weekend nights.

Marvin

2007-03-03T23:09:00.000-03:00

Egyik este játszadoztam a laptopon és ez lett az eredménye. Tudom, hogy gagyi, de ha van kedvetek, nézzétek meg.

One evening I was playing and this is the result. I know it's tacky but anyways, have a look if have nothing better to do.

Packhouse

2007-02-27T09:10:00.000-03:00

Minden este Sarah és én megyünk a csomagolóüzembe. Hatkor csöngetnek, a futószalag elindul és jönnek a körték. Suly szerint különbözo sorokra pottyannak, mindenhol 1-2 kék pólós, hajhálós, fehér sapkás "packer" áll. A mérnököknek köszönhetoen a körték egészen jól eltalálják a tálcán lévo mélydéseket, csak picit kell beigazítani oket, hogy a szár és ne a virág legyen felfelé. A hibás darabokat egy másik szalagra át kell dobni. A kész tálcát egy másik ember beleteszi a kartondobozba, megy rá neylon, teto és gurul tovább a következo fázisba. A munka néha gyorsan pörög, néha kicsit unalmas. Zakatol a gép és szól a zene a hangszóróból. Két este ugyanaz a csatorna, ugyanazok a szamok, remélem ma már más lesz. 8-kor van 15 perc fizetett szünet, természetesen cafeteria: tea, kávé, cukor, víz, mikro. Aztán vissza és nyomjuk tovább 10:30-ig.
Az elso munkanapom volt a legjobb. Mert végig azt éreztem, hogy ez itt és most valami igazi TAPASZTALAT és már ezért megérte utazni. Ha még egyszer megkérdezik, hogy miért jöttem Új-Zélandra, akkor azt fogom válaszolni, hogy mert itt gyárban dolgozhatok :) Egyre nagyobb szolidaritást érzek a kis kínai munkások iránt. Mert engem megfizetnek, de ok ugyanezt napi 1 dollarért csinálják. Akkor is ha 1000, akkor is ha 10000 forintba kerül a ruha, amit készítettek, csak a márka/marketing a különbség. Globális kizsákmányolás van.

Every evening Sarah and I go to the packhouse. The bell rings at six, the machine launches and the pears start coming. According to their size they drop to different rows. At each row stands a packer in a blue shirt, hair net and a white hat. Thanks to the designers the pears go more or less into their place on the tray. You only have to turn and adjust them a bit. Once the tray is full its put into a cartoon. Sometimes the work is really fast, at other times its more boring. There is a 15 minute paid break when we just sit down, coffee and tea are provided.
On my first day I felt that this is a kind of EXPERIENCE and if ever again anyone asks why i have come to NZ my answer will be 'to work in a factory' :) I feel growing solidarity to the chinese factory workers who do the same thing for $1 daily, no matter if their outcomes are sold for $5 or $50, the difference is only in the marketing. Multinationals are global predators.

Polak, wegier...

2007-02-25T02:47:00.000-03:00

A Fehér Elefánt szanatóriumi körülményeinek hatására sikerült végre megtenni az elso lépéseket a támogatók szerzésének ügyében. Tudjuk, hogy "pihent" ötlet, de hát a szanatóriumi körülmények ugye...
No meg Petracsek kedvenc Li Taj Po idézetével élve: "csak az állja ki a próbát, aki megpróbálja"... vagy mi...Szóval küldtünk leveleket, szépséges doksival, néhány potenciális cégnek és barátoknak. Amennyiben valaki még nem kapott, nyugalom, kérjük orizze meg hidegvérét - meg fog érkezni. Persze a dolognak elébe is lehet menni :)
Közben meglátogatott minket a Minnesota team, a lengyel barátaink is visszatértek - volt körözött, rakottkrumpli, ilyen-olyan süti...esonap ellenére megtartott barbi, meg az ötlet, hogy kellene Roxane-t játszani...iPod, hangszóró, sör, bor, bármi... ha a számban Roxane-t hallasz tessék inni.
Mindezt másnap a nelsoni beachen hevertük ki.
Polak, wegier dwa bratanki, do szabelki i do szklanki - várjuk a frappáns magyar fordítást!

Conditions we have in the White Elephant, gave us a good chance to make the first steps with our sponsorship. Yeah, we know silly idea, but again, the conditions... and Petras favourite Li Taj Po sentence - the one who succides is the one who gives a try...or something like that...if you are really intrested in, google it out for yourself. So, we sent letters and a sweet document about the whole thing to some potencial companies and friends. If anyone of you did not receive it, behave, stay calm, you'll get it. Course you can ask for it to be sure :)
Minessota team has visited us this weekend and our polish friends were also back at the time - there were couple of hungarian dishes as the untranslateable "wanted", layerd potatoes, cakes, barbi despite the rain, and the strange idea to play Roxane that means iPod, speakers, beer, wine, whatever... and a shot when you hear Roxane. The day after makes you to relax on the beach - we had it in Nelson.
Polak, wegier dwa bratanki, do szabelki i do szklanki - have fun translating :)

Kiwibiznisz

2007-02-22T02:37:00.000-03:00

Ismét egy újabb skillel lettem gazdagabb - immáron tudom, hogyan kell Kiwifát csapolni.
Ime: egy leginkább bicikliláncra emlékezteto furésszel szorítófogásba vesszük a delikvens törzsét, majd egy step-aerobic órára becsöppent alpesi néptáncost idézo koreográfiával körbetáncoljuk a szerencsétlent - jódlizni tilos, mert sokkot kapnak a gyümölcsök. Az eredmény nekem vájat, arborétusok szaknyelvén biztos valami fancy névvel illetik - lehet ötletelni. Lényeg, hogy ennek hatására a fotoszintézis során megtermelt karbobármilyen"energia" egyenesen a gyümölcsökbe áramlik, mivel a gyökerekhez vezeto ereket éppen most vágtuk haza, akarom mondani, metszettük el. Végeredmény 1%-al több termés, 10%-al lédusabb gyümölcs, amit lehet teríteni, az itteniek legnagyobb örömére, éppen a bedolt európai termés helyett. Végül néhány infó, ha valaki kedvet kapott a kiwi bizniszhez: egy fa éves költsége 1.40NZ$, egy gyümölcs átlagosan 30 cent bevételt eredményez. Tessék kaszálni.

Kiwi business
One more new skill, I know how to gurgle a kiwifruit tree. There is this human motorised chainsaw you round the tree with, than start dancing around kind of like an austrian folk dancer who takes part on a step aerobic lesson. In fact, cutting so will force the tree to spread all its energy directly into the fruits instead of the roots. Generally, this gives you 1% more fruits that are 10% more juicy. Nice to spread it on the europian market which just went crap at this time. So if you feel like getting into kiwi business here is some basic info. The cost of one tree for a year is 1.4NZD and one fruit brings 30 cents income.

Támogatókat keresünk!

2007-02-20T04:18:00.000-03:00

Ahogy Erich is írta, már csak 6 hét van hátra és irány Latin-Amerika! Most gozerovel tervezünk és dolgozunk. Ott már csak önkéntes munkára lesz lehetoségünk - ami nem baj, de a teknosmentés nem váltható buszjegyre. Ami itt egy éjszakai szállás ára, az ott fedezi az egész napi költségeket. Ebbe remélhetoleg minél több "activity" belefér, mint hegymászás, bicajozás, canyoning, hajótúrák.
Tapasztalatból tudjuk, hogy a legnagyobb korlátok nem a külvilágban, hanem az ember fejében vannak. Ezen már túlléptünk, amikor 5 hónapja fejenként 300 euróval és családi utánpótlás opciókkal nekivágtunk. Most viszont HIVATALOS SZPONZOROKAT KERESÜNK! A támogatás bármilyen formában jól jön, cserébe a fotókat, cikkeket tudjuk felajánlani. Néhány cégnek már küldtünk levelet, és nagyon örülünk, ha további kontaktokat kapunk!

Sponsors wanted
We have just 6 weeks left and then we will go to Latin America. So we are into planning and working, but only the volunteer jobs are open to strangers. Unfortunately no amount of saved turtles gives us a bus ticket. The price of one night here covers a full day there. Hopefully, including heaps of activities such as hiking, biking, canyoning and boat trips. We know by experience that the biggest barriers are not in the world but in our minds. We stepped over this when we arrived to Sydney with less than $400 each. It is a miracle that we are still travelling and now we are looking for official sponsors. We offer our photos and articles for any kind of support from outdoor equipment to money. We have sent a few letters to companies, don't hesitate to tell us some more contact data ...

Idokeret

2007-02-18T03:20:00.000-03:00

Lehet, hogy a hét mágikus szám, de ha már csak hat marad belole, akkor az események erosen felgyorsulnak. Mi az, amit még nem láttunk - sok, és mi az, ami belefér ebbe a hat hétbe, ami még hátravan - kevés. Foleg, hogy még három hetet kell dolgoznunk. A maradék idore tolem szokatlan ötlettel álltam elo - kell egy részletes terv :P Dolgozunk rajta.
Tegnap atjottunk a nyugati partra, Motueka citybe, Nelson környékére. Kezdodik az almaszezon, amibol én is szeretném kivenni a részem. Illetve szeretné a fene, de jól fog jönni. Petra közben besegít a hostel (talán az eddigi legjobb hely - igazi szanatórium) tulajdonosainak, cserébe kaptunk egy külön szobát, ingyen. Ráadásul közel vagyunk az Abel Tasman nemzeti parkhoz, ami az egyik legnépszerubb hely a környéken. A tórának van gyalogos, kajakos és vegyes változata. Meg tegnap csaptunk is egy par oras setat.

Timeframe
Six weeks, this is whats left. At this point things starts to go pretty fast.
What we have to see - heaps, what can fit in this six weeks - not much. Specially cos we have to work 3 more weeks. So, for the rest i got an unusual idea - we need an exact plan.
Yesterday we moved to the west coast, to city of Motueka, close to Nelson. We could catch up with team Minnesota and had a half day walk in the Abel Tasman National Park. It was so nice, we should go back for a walk or kayaking or a combination of this two.

Rotoiti - kicsi tó

2007-02-16T17:08:00.000-03:00

A Lonely Planet útikönyvünk nem említi, de a helyi cseh kirándulómániások meséltek a Nelson Lakes nemzeti parkról. Ezért szombat délután felkerekedtünk, hogy meglátogassuk az egyik tavat. Elég sokáig álltunk egy keresztezodésben, végül felvett egy metodista pap, a felesége és velük utazott Ziggy, az uszkár. A nagy beszélgetésben elnézték a leágazást, így ok is eljöttek a tóhoz, pedig máshová indultak :) Az utolsó jégkorszak utáni olvadáskor alakult ki a két tó: Rotoiti és Rotoroa. Lehet túrázni, vitorlázni, horgászni, a tavakat körülölelo hegyekre felmászni, jó kis kalandos hétvégét csapni. Mi csak egy picit sétáltunk, aztán leült mellénk egy kínai kanadai, akivel franciául beszélgettünk még egy órát. Megkínált a gleccserek vizébol is, finom volt! Két 18 éves srác túráztatta az új motort a 79-es Datsunban, hazafelé ok vettek fel minket. Megtudtuk, hogy itt egy tanév 15-17 ezer dollárba kerül, ebben a menza és a szállás is benne van. És minimum heti 20 órát dolgoznak az egyetem mellett.

Rotoiti - small lake
It is not mentioned in the LP but the czech outdoor addicts let us know about the Nelson Lakes National Park. Last Saturday we hitched there, got a ride by a methodist minister, his wife and their dog, Ziggy. During the last Ice Age there were massive glaciers, later these filled the two lakes Rotoiti and Rotoroa. You can spend a nice weekend here with tramping, sailing, fishing, mountain climbing. We had just a small stroll and we ended up chatting in French with a Chinese Canadian for about an hour. He offered us the water of the Fox glacier, it was good. On the way back 2 18 year old guys gave us a ride in their Datsun from 1979. We have talked about university, they pay 15-17 thousands NZDs in the first year. And of course they work at least 20 hours a week.

2007-02-12T03:01:00.000-03:00

Jelenlegi terveink alapján, még egy hétig megy a szolo biznisz, aztán megyünk megint almázni.A magam részérol eddig is lelkesen támogattam a borászokat - foleg fogyasztással. Most meg ugyanezt teszem - csak direktben a növényekkel. Napi szinten beverek párszáz (kb. 500) szöget és átrendezem a huzalokat, amik a szolot tartják - így megfelelo magasságba kerülnek, jobban védik a növényeket a szélben.A dolog elég meditatív, magyarul monoton. Tulajdonképpen csak csinálom, de közben mégis azt csinálok, amit akarok, arra gondolok, amire akarok, bömböl a zene a fülhallgatóban, dumálgatok magammal, jól elmerenghetek, senki sem fog félbeszakítani. Néha megállok, gyönyörködöm a tájban, nézem a felhoket. Percenként valtozik. Ja, es nyugodtan dohányozhatok, nem kell kimenni az ofiszból. Azt mondják,"napszámosnak" lenni az egyik legjobban fizetett foglalkozás, legalábbis Új-Zélandon. Ennél jobban csak a birkanyírók keresnek.Egy-két év alatt szert lehet tenni a rutinra, aztán már csak mozogni kell helyrol helyre, ahogy az évszakok és szezonok váltják egymást. És mindezt lehet Európában is :P

One more week in the vinyard and than we will switch back to apples. I used to support winemakers with consumption. Now I work for them, nailing about 500 nails a day. This is a quite meditative, monotonous job. Basically, while working you can do what you want, you can think about what you want, the music is on and I can run my daydreaming conversations without anyone interrupting. Sometimes I stop to look at the hills, watching the clouds changing on the sky. Oh, and you can smoke, no need to leave the office :) Seasonal workers make the most money in NZ, sheepshavers do well too. It takes a year or two to get fit and experienced to be a good worker. Later you can follow the sun and the seasons, moving from a region to another. Guess you can do it in Europe too...

Viszlát és kösz...

2007-02-11T03:09:00.000-03:00

Láttunk delfineket! Egyszercsak ott ugráltak a hajók utáni hullámokon. Mondjuk a jó helyre 3 órát sétáltunk Pictonból, de megérte. Láttuk a dombot, ahonnan múlt héten néztünk le a Marlborough Sounds-ra. Most is szép volt, és lehetetlen a teljes látványt fotókockákon visszaadni. A séta elott összefutottunk Józsiékkal, épp csak annyi idot tudtunk beszélgetni, amíg vártak a buszra. Hoztak dohányt és odaadtuk az egyik másolatot az eddigi fényképeinkrol (mindent köszi!). A másikat Rafi viszi Brüsszelbe. A harmadik nálunk, a géprol meg letöröltük oket, hogy legyen helye az újabbaknak.

So long and thanks for the flips
We have seen wild dolphins as they were playing on the waves behind the ships. The right point is Snout Head, 3 hours walk from Picton. The Marlborough sounds was spectacular from the Queen Charlotte viewpoint, it is simply impossible to put the view on the photos. By the way, it is time to send home a copy of our pics, one copy goes to Hungary, another to Belgium (thanks Rafi) and we bring one with us for another few tens of thousands of kz.

Marlborough sounds

2007-02-04T03:53:00.000-03:00

Es mivel a hetvege ket napos, ime a maradek: a Marlborough sounds, ahol akar cigireklamot is forgathatnanak. Az autout inkabb masfel savos, kanyargos, egyszoval igazi ralliterep. A teljes Queen Charlotte tracket 4-5 naposnak irjak. Mi ebbol egy 70 perces szakaszt vallaltunk be, de vegul 30 perc volt a kilatoig, ahonnan gyakorlatilag a teljes sounds belathato volt. Aztan irany a part, a vizivilag felfedezese, leginkabb a partrol, mert en majd belefagytam a wasserbe.

Since the weekend is two days long, here is the rest: Marlborough sounds, a good spot for shooting a cigarette ad.The way there its a small curvy road, ideal for rally. The whole Queen Charlotte track takes about 4-5 days to walk, we've chosen a 70 min section of that, but it took about 30 to walk up to the lookout. Later on down to the "beach", exploring the waterworld around, mostly from the bank.

Kaikoura

2007-02-03T03:06:00.000-03:00

Az egyenlitotol valo tavolsag tekinteteben Uj-Zeland Spanyolorszagnak felel meg. Az eghajlatot nagyban befolyasoljak a tenger aramlatai, nagyreszt hideg jon az Antarktisz felol. Eppen ezert a fokak es a pingvinek vadon maszkalnak a tengerparton, peldaul Kaikoura felszigeten.
Smokey Joe lerobbant, de az amerikai barataink vettek egy masik kocsit, pozitiv nevet kapott: Princess Faith Jackson. Ujra talalkoztunk Blenheimben es szombaton innen indultunk fokalesre. Tobb tucatot lattunk, egeszen kozelrol, koztuk kolykoket is :) Egyet sikerult megijesztenem, mire ugy odamordult, hogy tobb meterrel odebb ugrottam. A "seals, seals" felkialtasokra megalltunk az ut menten, es pont ott volt egy 10 perces seta egy vizeseshez! A varosba erve kiderult, hogy a kiwik is emberek. Es tevednek. Marmint csak 6 orat, mert 6-kor nem az apaly volt, hanem a dagaly. Ezert a tervezett setat csak reszben tudtuk megcsinalni, de az is nagyon szep volt. Shannon es Erich kepei

As for the distance from the equator, New Zealand is respective of Spain. But the sea is much colder therefore seals and penguins live this land. Since Smokey Joe is dead, our friends from Minnesota baptised the new car with a positive name: Princess Faith Jackson. This lovely pink lady took us to the Kaikoura peninsula on Saturday. We have seen plenty of seals, from very close and some babies :) Of course to err is human, but 6 hours make the difference of the low and the high tide. Since we arrived on high tide, we couldn't complete the beachwalk, but all we saw was beautiful. See how Shannon and Erich documented our day.

Mennyi?

2007-02-01T03:22:00.000-03:00

Naptar. Mindig is problemas dolog volt. Itt meg lehetetlen olyat venni, amit megszoktam. Marad a tavalyi, abban mar ugyis benne van minden lenyeges dolog. Legalabb nem kell atmasolni. A datumok es napok egyezese utazas kozben nem fontos, hataridok nincsenek, vagy ha igen azok pontos napokhoz kothetoek: ma, holnap. Nagyritkan holnaputan.
Lassuk vegyesen, mi volt ezen a heten, pontosan egy evvel ezelott: szigorlat es a haromnapos kuzdes a megirassal, aztan kotelezo sorozes a Kisrabloban; francia orak es parizsi szallaskereses; beiratkoztam a kov felevre; kileptem a cegtol; Kiwiekkel vacsiztunk a Rozsdas Pelikanban - huh az a finom agyas palesz & Gyula ur chilis! csokitortaja; kihuztak egy fogamat es ejjel majdnem elvereztem, aztan meg osszevartak; Broekkal szulinapoztunk a mar nem emlexem portugal etteremben; Dzsinivel rengeteg dobozt pakoltunk, hogy kikoltoztessuk a cuccaimat a lakasbol (meg1× koszi!); bucsubulit szerveztunk es aztan jol le is fujtuk; es valamiert(?) masoltam egy D70 hasznalati utmutatot is... Aztan meg elhuztunk a Paris, most meg egy evvel idosebb lettem - papiron :P

Pocket calendar. Always a problem to buy the good one, so now I use the one from last year. Ok, days don't fit dates but no worries, cos no appointments, no deadlines when you travel. Life's going in short terms: today, tomorrow. Rarely the day after tomorrow.
Lets see what happened this week, a year ago: milestone exam and 3 days fight to write it and course a nice beer after all; French lessons and room hunting in Paris; sign in to university; sign out from the company; dinner with Kiwy&co. at the Rusty Pelican - lovely bedy(?) palinka & Mr. Gyula's chili and chocolate cake; they pulled out one of my teeth, all night bleeding nightmare; birthday dinner with Bro&co at a portugal restaurant; moving out all of my stuff from the flat with Dzsini; organizing and later skipping a goodbye party; and for some reason I made a copy of the Nikon D70 guide book - I use a Canon...
Than we left for Paris, and now I am a year older - on paper.

Blenheim

2007-01-30T04:14:00.000-03:00

Marlborough borvideken elkel a segito kez. Hetfon kezdtunk dolgozni egy szoloben, a munka jobban fizet es sokkal konnyebb, mint az almaszedes volt. Tobb szaz meter hosszu sorok mellett haladunk es a szoloindakat 4 drot altal meghatarozott terbe probaljuk belegyomoszolni. A masik alfeladat az also 30 centin novo hajtasokat levagni. A fonokunk egy meg-nem-tudom-mi-akarok-lenni cseh srac, aki kijott a batyjat meglatogatni es valahogy ittragadt. Ennek 3 eve.
A munkan kivuli elet a hostelben zajlik. Egy 12 agyas szobaban ket felso agyat nyertunk meg. Nincs szekreny, mindenki a foldon es az agyon tarolja a cuccait. Hatalmas kupleraj van, 18 eves nemetek, olyan mint egy nyari tabor! Mivel mindenki egyszerre fejezi be a munkat. a fozesnel is tolongunk. Ket napig este esett, mind a 30an beszorult az etkezobe... Roviden, minden lehetoseg adott a tolerancia es a humorerzek fejlesztesere :)

We started working in the Marlborough wine region on Monday. The work pays better and is much easier than the apple thinning. We stay at the Lemontree hostel (guess what, there is a lemon tree in the backyard :) in a room of a dozen. Its like a teenage camping, we can improve our sense of humour and tolarance real live...

Komp

2007-01-28T04:25:00.000-03:00

Komppal atjottunk a deli szigetre. A net szuperlassu, kepek.

We took the ferry to the South Island. The internet access is superslow, pics.